31994L0057[1]

A Tanács 94/57/EK irányelve (1994. november 22.) a hajófelügyeleti és hajóvizsgáló szervezetek, valamint a tengerhajózási igazgatás vonatkozó tevékenységeinek közös szabályairól és szabványairól

A TANÁCS 94/57/EK IRÁNYELVE

(1994. november 22.)

a hajófelügyeleti és hajóvizsgáló szervezetek, valamint a tengerhajózási igazgatás vonatkozó tevékenységeinek közös szabályairól és szabványairól

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 84. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára ( 1 ),

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére ( 2 ),

a Szerződés 189c. cikkében ( 3 ) szabályozott eljárásnak megfelelően,

mivel a Tanács 1993. június 8-i, a tengerek biztonságára vonatkozó közös politikáról szóló állásfoglalásában célul tűzte ki a szabványoknak nem megfelelő hajók kiutasítását a Közösség vizeiről és elsőbbséget biztosított egy olyan közösségi fellépés megvalósításának, amely a hajóosztályozó társaságok számára közös szabványok kidolgozásával biztosítja a nemzetközi szabályok hatékony és egységes alkalmazását ( 4 );

mivel a nemzetközi egyezmények, szabályozások és határozatok szigorú alkalmazása hatékonyan elősegíti a tengerek biztonságát és a tengerek szennyezésének megakadályozását és ugyanakkor előmozdítja a szolgáltatásnyújtás szabadságával kapcsolatosan meghatározott célkitűzéseket;

mivel a tengerek biztonságával és a tengerszennyezés megakadályozásával kapcsolatos előírások betartásának ellenőrzése a lobogó szerinti és kikötő szerinti államok feladata;

mivel az 1974. évi Solas, az 1966. évi Merülésvonal és a 73/78. évi Marpol egyezményekben előírt biztonsági és környezetszennyezés-megelőzési bizonyítványok kibocsátása és az azokban előírt rendelkezések megvalósítása a tagállamok feladata;

mivel az említett egyezmények rendelkezéseivel összhangban a tagállamok különféle mértékben felhatalmazást adhatnak szakmai szervezetek számára az egyezmények betartásának ellenőrzésére, és átruházhatják a vonatkozó biztonsági bizonyítványok kibocsátásának jogát;

mivel világszerte megfigyelhető, hogy a már meglévő hajóosztályozó társaságok nem gondoskodnak sem az előírások kielégítő betartásáról, sem a megbízhatóság eléréséről olyan esetekben, amikor nemzeti szakhatóságok nevében járnak el, mivel nem rendelkeznek a megfelelő szervezettel és szakmai ismeretekkel, amelyekre támaszkodhatnának és amelyek lehetővé tennék, hogy feladataikat magas szakmai színvonalon lássák el;

mivel a megfelelő szabványoknak a hajóosztályozó társaságokra történő alkalmazására irányuló célkitűzés a tagállamok szintjén nem valósítható meg, az ilyen célok elérése közösségi szinten jobban biztosított;

mivel a megfelelő intézkedési módszert egy tanácsi irányelv kidolgozása jelenti, amely előírja az elismert szervezetekkel szemben támasztott minimumkövetelményeket, ugyanakkor meghagyja az ilyen szervezetek elismerésével, a végrehajtással és az irányelv alkalmazásával kapcsolatosan a tagállamok hatáskörét;

mivel a Hajóosztályozó Társaságok Nemzetközi Szövetsége (IACS) előírásai az EN 45004 és az EN 29001 szabványokkal együtt megfelelő garanciát jelentenek a szervezetek minőségi teljesítményei vonatkozásában;

mivel a teherhajó-biztonsági rádió-bizonyítvány kibocsátásának jogosultsága megfelelő szakismeretekkel és képesített személyzettel rendelkező magánszervezetekre átruházható;

mivel az ezen irányelv keretében elismert szervezetként való minősítés elnyerését célul kitűző szervezetek a tagállamok számára teljes körű bizonyítékokat szolgáltatnak alkalmasságukra és a minimumkövetelmények teljesítésére vonatkozóan, és a tagállamok tájékoztatják a Bizottságot és a többi tagállamot az általuk elismert szervezetekről;

mivel a Bizottság hároméves időtartamú elismerést biztosíthat olyan szervezetek számára, amelyek a mellékletben előírt, az osztályozott hajók számára és űrtartalmára, valamint a főállású felügyelői létszámra vonatkozó minimumkövetelményt nem elégítik ki, azonban minden egyéb követelményt kielégítenek; mivel az ilyen szervezetek számára a hároméves időszak lejárta után biztosítani kell az elismerés megadásának meghosszabbítását, amennyiben az ilyen szervezetek e követelményeket továbbra is kielégítik; mivel a hároméves elismerés a kérelmet előterjesztő tagállamokra korlátozódik;

mivel a belső piac létrehozása a szolgáltatások nyújtásának szabad áramlását vonja maga után, tehát az olyan szervezetek elé, amelyek kielégítik egy, a szakmai alkalmasságukat és megbízhatóságukat garantáló közös követelmények előírásait, nem szabad a szolgáltatások Közösségen belüli nyújtása vonatkozásában akadályokat gördíteni abban az esetben, ha egy tagállamtól felhatalmazást kaptak a tagállam jogszabályban meghatározott feladatainak ellátására; mivel az ilyen felhatalmazást megadó tagállam ugyanakkor tárgyilagos és áttekinthető indokok alapján szükségleteinek megfelelő mértékben korlátozhatja a felhatalmazott szervezetek számát, amelyek felett a Bizottság bizottsági eljárás keretében ellenőrzést gyakorol;

mivel a hajóellenőrzési és felügyeleti szemléző szolgáltatásnyújtás szabadsága elvének alkalmazását fokozatosan, de az előírt határidőn belül kell megvalósítani;

mivel a nemzetközi biztonsági előírások teljes körű betartásának biztosítása érdekében a nemzeti szakhatóságok szorosabb bevonása szükséges mind a hajóellenőrzések végrehajtásába, mind a vonatkozó bizonyítványok kibocsátásába még abban az esetben is, ha a tagállamok a szakhatóságokon kívüli szervezetekre támaszkodnak jogszabályban előírt feladataik ellátásában; mivel ezért indokolt a szakhatóságok és az érintett szervezetek között szoros munkakapcsolat kialakítása, amihez szükséges, hogy az érintett szervezet rendelkezzen helyi képviselettel annak a tagállamnak a területén, amelynek nevében feladatait ellátja;

mivel a Bizottság munkáját a hatályos tengeri biztonsági és környezetvédelmi szabványok hatékony alkalmazásának biztosítása vonatkozásában egy szabályzó jogkörrel bíró bizottság támogatja, ugyanakkor tekintetbe kell venni a nemzeti ratifikációs eljárásokat;

mivel a nemzetközi fórumokon elért előrehaladás megfelelő figyelembevételének és a minimumkövetelmények naprakész frissítéseinek biztosítása érdekében a Bizottság a 13. cikkben szabályozott eljárásnak megfelelően jár el;

mivel a 11. cikk rendelkezései szerint a tagállam által a tagállam nevében eljáró szervezetek teljesítményeiről nyújtott információk alapján a 13. cikkben szabályozott eljárásnak megfelelően a Bizottság határoz arról, hogy felkéri-e az érintett tagállamot az elismerés visszavonására olyan elismert szervezetektől, amelyek már nem elégítik ki a közös minimumkövetelményeket;

mivel a tagállamoknak mindazonáltal lehetőségük kell, hogy legyen arra, hogy a biztonság vagy a környezet súlyos veszélyeztetése esetén felfüggesszék egy szervezet felhatalmazását; mivel a Bizottságnak gyorsan kell határozatot hoznia az előzőekben említett eljárás lefolytatásával arról, hogy szükséges-e egy ilyen nemzeti szintű intézkedés felülbírálata vagy sem;

mivel minden tagállam rendszeresen értékeli a nevében tevékenykedő szervezetek teljesítményeit és a megállapított teljesítményekről a Bizottság és a többi tagállam számára tájékoztatást nyújt;

mivel a tagállamok kikötőhatósági minőségükben olyan hajók ellenőrzésének biztosítva az elsőbbséget, amelyek a közös minimumkövetelményeket nem kielégítő szervezetek által kibocsátott bizonyítványokkal rendelkeznek, javítják a biztonság és környezetszennyezések elleni védekezés színvonalát, ezzel biztosítva, hogy harmadik államok lobogóit viselő hajók ne részesülhessenek kedvezőbb bánásmódban;

mivel a bizottság határozathozatali eljárásaként a Bizottságra ruházott végrehajtási jogok gyakorlása eljárásainak megállapításáról szóló, 1987. július 13-i 87/373/EGK tanácsi határozat 2. cikkének III.A eljárását kell alkalmazni ( 5 );

mivel a biztonsági szabályok összehangolása és a nemzetközi szabályok Közösségen belüli egységes alkalmazása érdekében a hajóosztályozó társaságok az általuk alkalmazott műszaki szabványokat frissítik és azok betartását kikényszerítik;

mivel jelenleg nincsenek olyan egységes nemzetközi szabványok, amelyeknek - építésük és teljes élettartamuk folyamán - a hajóknak meg kell felelniük a hajótest, a gépi berendezések, elektromos és vezérlő berendezések vonatkozásában; mivel az ilyen szabványok rögzíthetők az elismert hajóosztályozó társaságok szabályai, vagy a nemzeti szakhatóságok által a műszaki szabványok és szabályzatok területén történő tájékoztatási eljárás megállapításáról szóló, 1983. március 28-i 83/189/EGK tanácsi irányelvben szabályozott eljárásnak megfelelően kiválasztott egyenértékű követelmények szerint ( 6 ),

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Ez az irányelv állapítja meg a tagállamok és az azon szervezetek által végrehajtandó intézkedéseket, amely szervezetek a tengerek biztonságáról és a tengerek szennyezésének megakadályozásáról szóló nemzetközi egyezmények rendelkezéseinek betartása céljából a hajók ellenőrzéséért, felügyeletéért, valamint a rendelkezések betartását igazoló bizonyítványok kiállításáért felelősek, ugyanakkor előmozdítja a szolgáltatásnyújtás szabadságának megvalósítására irányuló célkitűzések elérését. Ez a folyamat magában foglalja a nemzetközi egyezmények hatálya alá tartozó hajók hajótestével, gépi berendezéseivel, elektromos és vezérlőberendezéseivel szemben támasztott biztonsági követelmények kidolgozását és megvalósítását.

2. cikk

Ezen irányelv alkalmazásában:

a)

hajó : a nemzetközi egyezmények hatálya alá tartozó hajó;

b) egy tagállam lobogóját viselő hajó: olyan hajó, amelyet egy tagállam jogszabályai szerint abban a tagállamban lajstromoztak és amely annak a tagállamnak a lobogóját viseli; az e meghatározásnak nem megfelelő hajók harmadik ország lobogóját viselő hajóknak minősülnek;

c) ellenőrzés és felügyeleti szemle: olyan ellenőrzés és felügyeleti szemle, amelyeket a nemzetközi egyezmények alapján kötelezően el kell végezni;

d) nemzetközi egyezmények: az Életbiztonság a tengeren tárgyú 1974. évi nemzetközi egyezmény (SOLAS), az 1966. évi nemzetközi egyezmény a merülésvonalakról, valamint az 1973/1978. évi nemzetközi egyezmény a hajókról történő szennyezés megelőzéséről, annak jegyzőkönyveivel és módosításaival együtt, valamint a tagállamok mindegyikében alkalmazott kötelező, mindenkor hatályos, azzal összefüggő szabályzatokat;

e)

szervezet : egy szakhatóság számára biztonság-értékelési feladatot végrehajtó hajóosztályozó társaság vagy egyéb magánszervezet;

f)

elismert szervezet : a 4. cikk rendelkezései szerint elismert szervezet;

g)

felhatalmazás : olyan intézkedés, melynek során egy tagállam egy elismert szervezet számára felhatalmazást ad vagy hatáskört ruház át;

h)

bizonyítvány : egy tagállam által vagy egy tagállam nevében a nemzetközi egyezményekkel összhangban kibocsátott bizonyítvány;

i) osztályozási bizonyítvány: a hajóosztályozó társaság által kibocsátott olyan okmány, amely igazolja, hogy a hajó szerkezete és mechanikai adottságai a hajó meghatározott célú használatához vagy meghatározott működési területre vonatkozóan a hajóosztályozó társaság által összeállított és nyilvánosságra hozott szabályzatainak előírásait kielégítik;

j) teherhajó-biztonsági rádióbizonyítvány: az IMO által elfogadott, módosított Solas (1974/1978-as) Rádiószabályzat rendelkezései által bevezetett bizonyítvány;

k)

letelepedés : az a hely, ahol egy szervezet létesítő okirat szerinti székhelye, központi ügyvezetése vagy üzleti tevékenységeinek fő helye található.

3. cikk

(1) A tagállamok a nemzetközi egyezmények hatálya alatt vállalt felelősségeik és kötelezettségeik keretében gondoskodnak arról, hogy illetékes hatóságaik biztosítsák a nemzetközi egyezmények rendelkezéseinek megfelelő végrehajtását, különösen a hajók ellenőrzése és felügyeleti szemléje, valamint a bizonyítványok és felmentési bizonyítványok kibocsátása vonatkozásában. A tagállamoknak a lobogó szerinti államokat az IMO jogeszközök alkalmazásában segítő iránymutatásokról szóló A.847 (20) IMO-határozat melléklete és függeléke vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően kell eljárniuk.

(2) Olyan esetekben, amikor az (1) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazásában egy tagállam úgy határoz, hogy a lobogóját viselő hajók vonatkozásában:

i. szervezetek számára ad felhatalmazást a bizonyítványokkal kapcsolatos ellenőrzési és felügyeleti hatáskörök gyakorlására, beleértve a 14. cikk rendelkezései betartására vonatkozó részleges vagy teljes ellenőrzést, és ahol az indokolt a vonatkozó bizonyítványok kibocsátását vagy megújítását is; vagy

ii. az i. pontban említett ellenőrzési és felügyeleti feladatokat részben vagy egészben szervezetekkel végezteti,

e feladatok ellátását kizárólag elismert szervezetekre bízza.

A felmentési bizonyítványok első kibocsátásához minden egyes esetben be kell szerezni az illetékes szakhatóság hozzájárulását.

A teherhajó-biztonsági rádió-bizonyítvány esetében azonban e feladatok ellátására megbízás adható egy illetékes szakhatóság által elismert és a nevében eljáró, a hajók rádiókommunikációs berendezései biztonsági ellenőrzésének végrehajtásához megfelelő szakismeretekkel rendelkező és képzett személyzetet foglalkoztató magánszervezet részére is.

(3) E cikk rendelkezései nem érintik sajátos tengerészeti berendezések hitelesítését.

4. cikk

(1) Amennyiben egy tagállam felhatalmazást kíván adni egy még el nem ismert szervezetnek, elismerési kérelmet kell benyújtania a Bizottságnak, részletes adatokkal és bizonyítékokkal arra vonatkozóan, hogy a szervezet megfelel a mellékletben meghatározott feltételeknek, valamint arról a követelményről és kötelezettségvállalásról, hogy a szervezet teljesíteni fogja a 15. cikk (2), (4), és (5) bekezdésében meghatározott rendelkezéseket. A Bizottság, a kérelmet benyújtó tagállammal együtt értékeli azokat a szervezeteket, amelyeknek az elismerési kérelmét megkapták, azért, hogy igazolják, hogy a szervezetek felvállalják az említett követelményeket és megfelelnek azoknak. Az elismerésről szóló határozat figyelembe veszi a szervezet 9. cikkben említett biztonsági és környezetszennyezés-megelőzési teljesítményének eredményeit. Az elismerést a Bizottság a 7. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően adja meg.

(2) A tagállamok a Bizottság számára különleges kérelmeket nyújthatnak be olyan szervezetek három évre történő korlátozott elismerésére, amelyek a melléklet A. szakaszának 2. és 3. pontjában megállapított feltételeken kívül minden feltételnek megfelelnek. Ezekre a különleges kérelmekre az (1) bekezdésben említett eljárást kell alkalmazni, azzal a kivétellel, hogy a melléklet feltételei közül, amelyek betartását a Bizottság és a tagállam által végzett értékelés során meg kell állapítani, minden feltételnek való megfelelést vizsgálni kell a melléklet A. szakaszának 2. és 3. pontjában megállapított feltételeken kívül. Ezeknek a korlátozott elismeréseknek a hatálya kizárólagosan arra a tagállamra vagy tagállamokra korlátozódik, amely vagy amelyek ilyen kérelmet nyújtottak be.

(3) A 7. cikk keretében létrehozott bizottság gondosan ellenőriz minden elismert szervezetet, különösen a (2) bekezdésben említett szervezeteket, tekintettel a korlátozott elismerés meghosszabbítására vonatkozó lehetséges döntésekre. Tekintettel az utóbbi szervezetekre, egy ilyen elismerés meghosszabbítására vonatkozó határozat nem a melléklet A. szakaszának 2. és 3. pontjában megállapított feltételeket veszi figyelembe, hanem a szervezetnek a 9. cikk (2) bekezdésében említett biztonsági és környezetszennyezés-megelőzési teljesítményének az eredményeit. A korlátozott elismerés meghosszabbításáról szóló határozatokban részletezni kell, hogy milyen feltételek alapján, ha vannak ilyenek, került sor a meghosszabbítás engedélyezésére.

(4) A Bizottság az (1), (2) és (3) bekezdésnek megfelelően elismert szervezetekről jegyzéket készít, és azt naprakészen tartja. A jegyzéket az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában kell közzétenni.

(5) A 2002. január 22-én ezen irányelv alapján már elismert szervezetek elismertek maradnak. Ezeknek a szervezeteknek azonban meg kell felelniük az ezen irányelvben megállapított új rendelkezéseknek, amelyek betartását a 11. cikkben említett első értékelés során bírálják el.

5. cikk

(1) A 3. cikk (2) bekezdésének alkalmazásában a tagállamok elvben nem utasíthatják el az elismert szervezetek vonatkozásában, hogy a (3) bekezdés, valamint a 6. és 11. cikk rendelkezéseire figyelemmel, számukra e feladatok ellátásához a felhatalmazást megadják. Ugyanakkor a tagállamok jogosultak az általuk felhatalmazott szervezetek számát szükségleteiknek megfelelő módon korlátozni, feltéve, hogy az ilyen korlátozás alkalmazását áttekinthető és tárgyilagos indokokkal alá tudják támasztani. Egy tagállam kérésére a Bizottság a 7. cikk (2) bekezdésben szabályozott eljárásnak megfelelően megteszi a megfelelő intézkedéseket.

(3) Ahhoz, hogy egy tagállam elfogadja, hogy a 3. cikkben említett feladatokat vagy azok egy részét egy harmadik államban letelepedett, elismert szervezet lássa el, az érintett tagállam megkövetelheti, hogy az adott harmadik állam kölcsönösségi alapon ugyanilyen bánásmódot biztosítson a Közösségben letelepedett, elismert szervezeteknek. Továbbá, a Közösség felkérheti azt a harmadik államot, ahol az elismert szervezet székhelye van, hogy a Közösségen belül székhellyel rendelkező, elismert szervezetek számára ugyanilyen bánásmódot biztosítson.

6. cikk

(1) Azok a tagállamok, amelyek a 3. cikk (2) bekezdésében ismertetett módon járnak el, illetékes szakhatóságuk és a nevükben eljáró szervezetek között megfelelő munkakapcsolatot alakítanak ki.

(2) A munkakapcsolat szabályozásáról az érintett szervezetek által vállalt feladatokat és hatásköröket rögzítő írásos és hátrányos megkülönböztetésektől mentes megállapodás megkötésével, vagy azzal egyenértékű jogi szabályozással kell gondoskodni, amely legalább a következőket tartalmazza:

a) az A.739 (18) IMO-határozat 2.mellékletében megállapított rendelkezéseket a szakhatóság nevében eljáró szervezetek felhatalmazásának iránymutatásairól, amelynél az igazgatás nevében eljáró elismert szervezet felhatalmazási megállapodás mintáról szóló IMO MSC/710. és az MEPC/307 körlevél mellékleteit, függelékeit és csatolt anyagait figyelembe kell venni;

b) a következő, pénzügyi felelősségre vonatkozó rendelkezések:

i. amennyiben egy bíróság jogerősen vagy egy jogvitát lezáró választott bírósági eljárás a szakhatóság pénzügyi felelősségét állapítja meg bármilyen eseményből eredően azzal, hogy kártalanítani kell a sértett feleket vagyoni kár, személyi sérülés vagy haláleset miatt, amelyről a bíróság előtt bebizonyosodott, hogy azt az elismert szervezet, annak testületeinek, alkalmazottainak, képviselőinek vagy a szervezet nevében eljáró egyéb személyeknek szándékos cselekedete vagy mulasztása vagy súlyos gondatlansága okozta, az igazgatás pénzügyi kártérítésre jogosult az elismert szervezettől az említett veszteség, kár, sérülés, vagy haláleset miatt, olyan mértékben, amennyire a bíróság döntése szerint ezért az elismert szervezet felelős;

ii. amennyiben egy bíróság jogerősen vagy egy jogvitát lezáró választott bírósági eljárás a szakhatóság pénzügyi felelősségét állapítja meg bármilyen eseményből eredően, hogy kártalanítani kell a sértett feleket személyi sérülés vagy haláleset miatt, amelyről a bíróság előtt bebizonyosodott, hogy azt az elismert szervezet, annak alkalmazottainak, képviselőinek vagy a szervezet nevében eljáró egyéb személyeknek gondatlansága vagy hanyagsága vagy mulasztása okozta, az igazgatás pénzügyi kártérítésre jogosult az elismert szervezettől az említett sérülés vagy haláleset miatt, olyan mértékben, amennyire a bíróság döntése szerint ezért az elismert szervezet felelős; a tagállamok korlátozhatják az elismert szervezet által fizetendő legnagyobb összeget, amely azonban nem lehet kevesebb mint 4 millió euró;

iii. amennyiben egy bíróság jogerősen vagy egy jogvitát lezáró választott bírósági eljárás a szakhatóság pénzügyi felelősségét állapítja meg bármilyen eseményből eredően, hogy kártalanítani kell a sértett feleket vagyoni kár, vagy veszteség miatt, amelyről a bíróság előtt bebizonyosodott, hogy az elismert szervezet, annak alkalmazottainak, képviselőinek vagy a szervezet nevében eljáró egyéb személyeknek gondatlansága, hanyagsága vagy mulasztása okozta, a igazgatás pénzügyi kártérítésre jogosult az elismert szervezettől az említett veszteség, vagy kár miatt, olyan mértékben, amennyire ezért a bíróság döntése szerint az elismert szervezet felelős; a tagállamok korlátozhatják az elismert szervezet által fizetendő legnagyobb összeget, amely azonban nem lehet kevesebb mint 2 millió euró;

c) a szakhatóság nevében eljáró szervezetek feladatainak a szakhatóság vagy a szakhatóság által kijelölt pártatlan, külső szerv általi időszakos ellenőrzésére vonatkozó rendelkezéseket a 11. cikk (1) bekezdésének megfelelően;

d) a hajók véletlenszerű kiválasztás alapján végrehajtott és részletes ellenőrzéseinek lehetőségét;

e) a szervezetek által osztályozott flotta lényeges információira, a hajóosztályban bekövetkezett változásokra, felfüggesztésre vagy a hajók osztályozásának megvonására vonatkozó adatszolgáltatási kötelezettséget szabályozó rendelkezéseket, a 15. cikk (3) bekezdésében leírtak szerint.

(3) A megállapodás vagy azzal egyenértékű jogi egyezség előírhat olyan követelményt, amely szerint az elismert szervezetnek helyi képviselettel kell rendelkeznie annak a tagállamnak a területén, amelyben a 3. cikk rendelkezései szerinti feladatait ellátja. E követelmény kielégítéséhez elegendő, ha a helyi képviselet az érintett tagállam jogszabályai szerint jogi személyiségnek minősül és a helyi képviselet elismeri az érintett tagállam nemzeti bíróságainak illetékességét.

(4) Minden tagállam a Bizottság számára az e cikk rendelkezései szerinti kialakított munkakapcsolatra vonatkozóan pontos tájékoztatást nyújt. A Bizottság a kapott tájékoztatások tartalmáról tájékoztatja a többi tagállamot.

(5) A Bizottság legkésőbb 2006. július 22-éig jelentést terjeszt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben értékeli az e cikkben meghatározott felelősségi rendszer gazdasági hatását az érintett felekre, illetve - részletesebben - ennek következményeit az elismert szervezetek pénzügyi egyensúlyára.

A jelentést a tagállamok illetékes hatóságainak és az érintett feleknek, különösen az elismert szervezeteknek, valamint a hajóosztályozási társaságoknak a közreműködésével kell elkészíteni. A Bizottság, amennyiben ez szükséges, e jelentés alapján javaslatot terjeszt elő ezen irányelv módosítására a felelősség elvének és a felelősség legmagasabb értékének figyelembevételével.

7. cikk

(1) A Bizottságot a tengeri közlekedés biztonságával és a hajókról történő szennyezés megelőzésével foglalkozó bizottság (COSS) létrehozásáról szóló, 2002. november 5-i 2099/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 7 ) 3. cikke által létrehozott a tengeri közlekedés biztonságával és a hajókról történő szennyezés megelőzésével foglalkozó bizottság (COSS) segíti.

2. Amikor hivatkozás történik e bekezdésre, az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét kell alkalmazni, tekintettel a határozat 8. cikkének rendelkezéseire.

Az 1999/468/EK határozat 5. cikke (6) bekezdésének megfelelően megállapított időtartam három hónap.

(3) A bizottság elfogadja eljárási szabályzatát.

8. cikk

(1) Az irányelv hatáskörének kiterjesztése nélkül módosítható a 7. cikk (2) bekezdésében megállapított eljárásnak megfelelően, annak érdekében, hogy

- a 2. cikk d) pontjában, a 3. cikk (1) bekezdésében és a 6. cikk (2) bekezdésében említett, vonatkozó nemzetközi egyezmények, azok jegyzőkönyvei, valamint a szabályzatok és a határozatok jövőbeni módosításai ezen irányelvbe átvezetésre kerüljenek,

- a mellékletben előírt, különösen a vonatkozó IMO-határozatokkal kapcsolatos követelmények időszerű frissítései megtörténjenek,

- a 6. cikk (2) bekezdése b) pontjának ii. és iii. alpontjában meghatározott összegek módosítva legyenek.

(2) A 2. cikk d) pontjában említett megállapodások új egyezményeinek vagy jegyzőkönyveinek az elfogadását követően a Tanács a Bizottság javaslatára a tagállamok parlamenti eljárásainak és az IMO vonatkozó eljárásainak figyelembevételével határozatot hoz az ilyen új egyezmények vagy jegyzőkönyvek ratifikációjának részleteiről és gondoskodik arról, hogy azokat a tagállamok egységesen és egyidejűleg alkalmazzák.

A 2. cikk d) pontjában és a 6. cikkben említett nemzetközi okmányok módosításai a 2099/2002/EK rendelet 5. cikke szerint kizárhatók ennek az irányelvnek a hatályából.

9. cikk

(1) Vissza kell vonni azoknak a 4. cikkben említett szervezeteknek az elismerését, amelyek a továbbiakban már nem teljesítik a mellékletben meghatározott feltételeket, vagy a (2) bekezdésben említett biztonsági és környezetszennyezés-megelőzési teljesítményük nem megfelelő. Az elismerés visszavonásáról a 7. cikk (2) bekezdésének megfelelően a Bizottság dönt, azután, hogy az érintett szervezet lehetőséget kapott észrevételeinek előterjesztésére.

(2) Az (1) bekezdésben említett elismerés visszavonásával kapcsolatos döntési javaslat elkészítésekor a Bizottságnak figyelembe kell vennie a 11. cikkben említett, elismert szervezetek által elkészített értékeléseket, valamint a szervezetek biztonsági és elért környezetszennyezés-megelőzési teljesítményeit, minden, az e szervezet által valaha is osztályozott hajó vonatkozásában, függetlenül a hajók által viselt lobogótól.

A szervezetek elért biztonsági és környezetszennyezés-megelőzési teljesítményét a kikötő szerinti államok ellenőrzéséről szóló párizsi megállapodás, valamint hasonló szabályozások alapján értékelik. További adatokat szolgáltathatnak azok a balesetek, amelyeknek az elismert szervezetek által osztályba sorolt hajók is részesei voltak.

A szervezetek biztonsági és környezetszennyezés-megelőzési teljesítményének értékelésére a tagállamok által a 12. cikk alapján kidolgozott jelentéseket is figyelembe kell venni.

A 7. cikk szerint létrehozott bizottság határozza meg azokat a kritériumokat, amelyek alapján eldöntik, hogy az e bekezdésben említett adatok alapján mikor tekintik egy szervezetnek a lobogó szerinti állam nevében folytatott tevékenységét olyannak, amely elfogadhatatlan mértékben veszélyezteti a biztonságot és a környezetet.

Az (1) bekezdésben említett, az elismerés visszavonására irányuló határozat-tervezeteket a Bizottság terjeszti a bizottság elé saját kezdeményezésére, vagy egy tagállam kérelmére.

10. cikk

(1) A mellékletben meghatározott feltételek ellenére, amennyiben egy tagállamnak az a meggyőződése, hogy az elismert szervezet a továbbiakban nem hatalmazható fel arra, hogy nevében a 3. cikkben meghatározott feladatokat elvégezze, felfüggesztheti ezt a felhatalmazást a következő eljárás alapján:

a) az érintett tagállam késedelem nélkül és megfelelő indokokkal alátámasztva értesíti a Bizottságot és a többi tagállamot az általa hozott határozatról;

b) a Bizottság megvizsgálja, hogy a felfüggesztés a biztonság vagy a környezet súlyos veszélyeztetése szempontjából indokolt-e;

c) a Bizottság a 7. cikk (2) bekezdésébenszabályozott eljárásnak megfelelőentájékoztatja az érintett tagállamot arról, hogy a biztonság vagy a környezet súlyos veszélyeztetése miatt a felhatalmazás felfüggesztése indokolt-e vagy sem, és ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a felfüggesztés alkalmazása nem indokolt, az érintett tagállam visszavonja a felfüggesztő határozatot.

(2) Amennyiben a Bizottság úgy találja, hogy az elismert szervezet elért teljesítménye a biztonság és a környezetszennyezés megelőzése terén romlik, úgy dönthet - anélkül, hogy ez a teljesítményromlás az elismerés visszavonását a 9. cikk (2) bekezdésében említett feltételek szerint indokolná -, hogy értesíti az elismert szervezetet, felkéri, hogy hozzon megfelelő intézkedéseket az elért biztonsági és környezetszennyezés-megelőzési teljesítménye javítása érdekében, és erről tájékoztatja a tagállamokat. Amennyiben az elismert szervezet nem ad a Bizottságnak megfelelő választ, vagy a Bizottság úgy találja, hogy az elismert szervezet által hozott intézkedések nem javították a biztonsági és környezetszennyezés-megelőzési teljesítményét, a Bizottság dönthet a szervezet elismerésének felfüggesztéséről egyéves időtartamra, a 7. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően, azután, hogy az érintett szervezet lehetőséget kapott észrevételei előterjesztésére. Az elismert szervezet ez idő alatt nem adhat ki vagy újíthat meg bizonyítványt a tagállamok lobogóját viselő hajók részére, azonban a szervezet által a korábban kiadott vagy megújított bizonyítványok továbbra is érvényesek maradnak.

(3) Abban az esetben is a (2) bekezdésben említett eljárást kell alkalmazni, amikor a Bizottság bizonyítékkal rendelkezik arról, hogy az elismert szervezet nem tett eleget a 15. cikk (3), (4) vagy (5) bekezdése rendelkezéseinek.

(4) Egy évvel a Bizottságnak a szervezet elismerését felfüggesztő döntése után a Bizottság megvizsgálja, hogy a (2) és (3) bekezdésben említett, a felfüggesztéshez vezető hiányosságok megszűntek-e. Amennyiben továbbra is fennállnak ezek a hiányosságok, az elismerést a 7. cikk (2) bekezdésében említtet eljárásnak megfelelően vissza kell vonni.

11. cikk

(1) Minden tagállam meggyőződik arról, hogy a 3. cikk (2) bekezdése alapján a nevében eljáró elismert szervezetek az illetékes szakhatóság megelégedésére és hatékonyan látják el az abban a cikkben említett feladataikat.

(2) Minden tagállam legalább kétévenként ellenőrzést végez és az ellenőrzés eredményeiről a felmérés évét követő év március 31-ig a Bizottságot és a többi tagállamot jelentésben tájékoztatja.

(3) Minden elismert szervezetet rendszeresen és legalább kétévenként a Bizottság értékel, azzal a tagállammal közösen, amely beterjesztette az elismerésre vonatkozó kérelmet, azt vizsgálva, hogy a mellékletben meghatározott feltételek teljesülnek-e. Az értékelésre kerülő szervezet kiválasztásakor a Bizottság kiemelt figyelmet fordít a biztonsági és környezetszennyezés-megelőzési teljesítmény eredményeire, valamint a balesetekre vonatkozó jelentésekre és a tagállamok által a 12. cikk szerint készített jelentésekre. Az értékelés részét képezheti a szervezet regionális képviseleteinél tett látogatás, valamint a hajók szúrópróbaszerű vizsgálata a szervezet teljesítményének átvilágítása érdekében. Ebben az esetben a Bizottság, ha szükséges, értesíti azt a tagállamot, amelyben a regionális képviselet található. Az értékelés eredményéről a Bizottság jelentésben tájékoztatja a tagállamokat.

(4) Minden elismert szervezet évente a 7. cikk szerint létrehozott bizottság rendelkezésére bocsátja a minőségbiztosítási rendszerére vonatkozó vizsgálat eredményét.

12. cikk

A kikötő szerinti állam jogainak ellátása és kötelezettségeinek gyakorlása során a tagállam jelentésben számol be a Bizottságnak és a többi tagállamnak, továbbá tájékoztatja az érintett lobogó szerinti államot, amennyiben egy lobogó szerinti állam nevében eljáró szervezet a nemzetközi egyezmények vonatkozó követelményeit nem kielégítő hajó részére állított ki érvényes bizonyítványt, illetve egy érvényes osztályozási bizonyítvánnyal rendelkező hajó bármilyen, olyan területen előforduló hiányosságairól, amely területre a bizonyítvány vonatkozik. E cikk alkalmazásában csak a biztonságra és a környezetre súlyos fenyegetést jelentő, vagy a szervezetek különösen gondatlan tevékenységét bizonyító hajókat kell bejelenteni. Az illetékes elismert szervezetet az első vizsgálatkor tájékoztatni kell az esetről, hogy azonnal meghozhassa a megfelelő utólagos intézkedéseket.

14. cikk

(1) Minden tagállam gondoskodik arról, hogy a lobogóját viselő hajók építése és üzemben tartása a hajótest, gépi berendezések, elektromos és vezérlőberendezések vonatkozásában egy elismert szervezet által előírt követelmények kielégítésével történjen.

(2) A tagállamok csak azzal a feltétellel határozhatnak úgy, hogy egy elismert szervezet által előírt követelményekkel egyenértékű előírásokat alkalmaznak, hogy erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot és a többi tagállamot a 83/189/EGK irányelvben szabályozott eljárásnak megfelelően, és ha azokkal kapcsolatosan a többi tagállam vagy Bizottság részéről ellenvetés nem érkezik, illetve azokról nem állapítják meg a 7. cikk (2) bekezdése lép szabályozott eljárásnak megfelelően, hogy a vonatkozó előírások nem egyenértékűek.

15. cikk

(1) Az elismert szervezetek műszaki szabványaik egyenértékűségének és azok alkalmazásának a biztosítása érdekében összhangban a lobogó szerinti államokat az IMO-jogeszközök alkalmazásában segítő iránymutatásokról szóló A.847 (20) IMO-határozattal rendszeresen konzultálnak egymással. A szabványok vonatkozásában elért jelentős előrehaladásról a Bizottság számára rendszeresen jelentéseket készítenek.

(2) Az elismert szervezetek a kikötő szerinti állam hatóságaival való együttműködési készségüket bizonyítják az általuk osztályozott hajókkal kapcsolatosan, különösen a feltárt hiányosságok és rendellenességek megszüntetése vonatkozásában.

(3) Az elismert szervezet minden tagállam szakhatóságának, amelyek a 3. cikkben előírt felhatalmazások egyikét biztosították, valamint a Bizottságnak minden vonatkozó tájékoztatást megad az általa osztályozott flotta, a szervezet cseréje, a hajóosztályban bekövetkezett változások, felfüggesztés vagy a hajók osztályozásának visszavonása tekintetében, függetlenül attól, hogy a hajók milyen lobogó alatt hajóznak. A szervezet cseréje, a hajóosztályban bekövetkezett változásokról, felfüggesztésről vagy a hajók osztályozásának visszavonásáról szóló tájékoztatást, beleértve az esedékes szemlékről, az esedékes ajánlásokról, az osztályba sorolás feltételeiről, üzemeltetési feltételekről vagy az osztályba sorolt hajóikra vonatkozó üzemeltetési korlátozásokról való tájékoztatást - függetlenül a hajók által viselt lobogótól - továbbítani kell a kikötő szerinti állami hatósági ellenőrzések Sirenac információs rendszerének, továbbá közzé kell tenni ezeknek az elismert szervezeteknek az internetes honlapjain, ha vannak ilyenek.

(4) Az elismert szervezet addig nem adhat ki bizonyítványt egy olyan hajó számára, függetlenül annak lobogójától, amelyet biztonsági okok miatt osztályától megfosztottak, vagy amelyiket éppen most sorolnak át, anélkül hogy lehetőséget adnának a lobogó szerinti állam illetékes hatóságának arra, hogy elfogadható időn belül véleményt nyilvánítson, annak eldöntése érdekében, hogy szükséges-e a teljes felülvizsgálat.

(5) Ha egy hajót az egyik elismert szervezettől egy másikhoz helyeznek át, az átadó szervezetnek tájékoztatnia kell az átvevő szervezetet minden esedékes szemléről, esedékes ajánlásról, osztályba sorolási feltételekről, üzemeltetési feltételekről, illetve az adott hajóra vonatkozó üzemeltetési korlátozásokról. Szervezetváltás esetén az átadó szervezet átadja az átvevő szervezetnek a hajóra vonatkozó összes okmányt. A hajóról az átvevő szervezet csak akkor állíthat ki bizonyítványt, amennyiben minden esedékes vizsgálatot megfelelően elvégeztek, és minden, a hajó vonatkozásában korábban kiadott esedékes ajánlásnak vagy osztályba sorolási feltételnek a teljesítése az átadó szervezet által szolgáltatott adatoknak megfelelően történt. A bizonyítványok kiadása előtt az átvevő szervezet tájékoztatja az átadó szervezetet a bizonyítványok kiadásának dátumáról, és megerősíti az időpontot, a helyszínt, és azt a tevékenységet, amelyet az egyes esedékes vizsgálatok, esedékes ajánlások, és a hiányzó osztályba sorolási feltételek teljesítése érdekében elvégeztek. Az elismert szervezetek együttműködnek egymással az e bekezdés rendelkezéseinek megfelelő teljesítése érdekében.

16. cikk

(1) A tagállamok legkésőbb 1995. december 31-ig hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

(2) Amikor a tagállamok elfogadják ezeket az intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(3) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el. A Bizottság tájékoztatja erről a többi tagállamot.

(4) A Bizottság ezenkívül rendszeresen tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot az irányelv végrehajtásának folyamatáról a tagállamokban.

17. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

MELLÉKLET

A 3. CIKKBEN EMLÍTETT SZERVEZETEKKEL SZEMBEN TÁMASZTOTT MINIMUMKÖVETELMÉNYEK

A. ÁLTALÁNOS MINIMUMELŐÍRÁSOK

1. Az elismert szervezet dokumentumokkal igazolja kereskedelmi hajók tervezésére és építésére vonatkozó széles körű értékelési tapasztalatát.

2. A szervezet legalább 1 000 (100 bruttó regiszter tonnánál több), összesen legalább 5 millió bruttó regiszter tonna óceánjáró hajót tartalmazó flottát osztályozott.

3. A szervezet az általa osztályozott hajók számának megfelelő létszámú műszaki személyzetet foglalkoztat. A 2. pont szerinti követelmény kielégítéséhez legalább 100 főfoglalkozású felügyelő szükséges.

4. A szervezet a kereskedelmi hajók tervezésének, építésének és rendszeres szemléinek átfogó szabályzatát dolgozta ki, valamint hozta nyilvánosságra, és azt folyamatosan bővíti és kutatási és fejlesztési programok megvalósításával folyamatosan javítja.

5. A szervezetnek a hajók jegyzékét évente meg kell jelentetnie, vagy a közönség számára hozzáférhető elektronikus adatbázisban kell fenntartania.

6. A szervezet működése felett nem gyakorolhatnak ellenőrzést hajótulajdonosok, hajóépítők, illetve a hajók gyártásában, felszerelésében, javításában vagy üzemeltetésében kereskedelmi érdekeltséggel rendelkező más személyek. A szervezet bevételei nem függhetnek kizárólag egyetlen kereskedelmi társaságtól. Az elismert szervezet nem végezhet jogszabályban előírt tevékenységet, amennyiben azonos a hajó tulajdonosával vagy üzemeltetőjével, vagy ha azokkal üzleti, személyes, vagy családi kapcsolatban áll. Az ilyen összeférhetetlenség az elismert szervezet által alkalmazott felügyelőkre is érvényes.

7. A szervezet működésének meg kell felelnie a szakhatóságok nevében eljáró elismert szervezetek szemlézési és hitelesítési feladatainak részletezéséről szóló IMO A.789 (19) határozat mellékletében meghatározott rendelkezéseknek, amennyiben azok az ezen irányelv hatályába tartozó kérdésekre vonatkoznak.

B. KÜLÖNÖS MINIMUMELŐÍRÁSOK

1. A szervezet rendelkezik:

a) az elvégzendő feladatokhoz és az osztályozott hajók számához elegendő, megfelelő képzettségű műszaki, igazgatási, támogató és kutató személyzettel és gondoskodni kell a személyzet alkalmassági továbbképzéséről, a szabályzatok kidolgozásáról és fejlesztéséről is;

b) a világon mindenhol saját főállású műszaki személyzettel, vagy rendelkezésre áll más elismert szervezetek főállású műszaki személyzete.

2. A szervezet etikai alapelvek alapján működik.

3. A szervezet irányítását és ügyvitelét olyan módon kell végezni, hogy az biztosítsa a szakhatóságok által megkövetelt információk bizalmas kezelését.

4. A szervezet kész arra, hogy a szükséges információkat a szakhatóság, a Bizottság és az érdekelt felek rendelkezésére bocsássa.

5. A szervezet igazgatásának rendelkeznie kell meghatározott és írásban rögzített minőségbiztosítási eljárásokkal, célkitűzésekkel és elkötelezettséggel, és gondoskodik arról, hogy ezeket az eljárásokat a szervezet egészében ismerjék, alkalmazzák és érvényesítsék. A szervezet politikájának kapcsolódnia kell biztonsági és környezetszennyezés-megelőzési teljesítményi célokhoz és mutatókhoz.

6. A szervezetnek rendelkeznie kell a nemzetközileg elismert minőségi szabványok megfelelő részeiben előírt követelményeken alapuló és az EN 45004 (ellenőrző testületek) szabvány, valamint - az IACS minőségbiztosítási rendszer hitelesítési szabályozásának meghatározása alapján - az EN 29001 szabvány rendelkezéseit kielégítő, saját maga által kidolgozott, megvalósított és alkalmazott hatékony belső minőségbiztosítási rendszerrel, amelynek többek között biztosítania kell, hogy:

a) a szervezet szabályzatának kidolgozása és fejlesztése szisztematikus módon történjen;

b) betartják a szervezet szabályait és rendelkezéseit, és kialakítanak egy belső rendszert a szolgáltatás minőségének mérésére e szabályzat vonatkozásában;

c) betartják az olyan jogszabályban előírt feladatok ellátásával szemben támasztott követelményeket, amelyek ellátására a szervezet felhatalmazást kapott, és kialakítanak egy belső rendszert a szolgáltatás minőségének mérésére a nemzetközi egyezményeknek való megfelelés vonatkozásában;

d) a szervezet által nyújtott szolgáltatások minőségét befolyásoló munkakört ellátó személyzet munkaköri leírásának, hatáskörének és együttműködésnek jól meghatározottaknak és írásba foglaltnak kell lenniük;

e) minden munkát ellenőrzött feltételek mellett kell végezni;

f) a szervezet rendelkezik az általa közvetlenül felügyelői, műszaki vagy ügyviteli munkakörben foglalkoztatott személyzet tevékenységei és munkája folyamatos ellenőrzésére alkalmas felügyeleti rendszerrel;

g) a fontosabb, jogszabályban előírt olyan feladatok ellátását, amelyekre a szervezet felhatalmazással rendelkezik, főállású felügyelők vagy másik elismert szervezet főállású felügyelői végzik; a felügyelőnek minden esetben széleskörű ismeretekkel kell rendelkeznie annak a hajónak a típusával kapcsolatban, amelyen a jogszabályban által előírt feladatot végzi, ha ez az elvégzendő szemle szempontjából fontos, továbbá ismernie kell a vonatkozó előírásokat;

h) a szervezet rendelkezik az általa foglalkoztatott felügyelők képesítéséhez és szakismereteik folyamatos bővítéséhez szükséges rendszerrel;

i) a szervezetnek a nyújtott szolgáltatások által lefedett területeken megkövetelt követelmények betartását, valamint az alkalmazott minőségbiztosítási rendszer hatékony működését bizonyító nyilvántartásokat kell vezetnie;

j) a szervezetnek rendelkeznie kell az összes helyszínen végzett, a minőségbiztosítási tevékenység ellenőrzéséhez egy átfogó, tervszerű, megfelelően dokumentált belső ellenőrzési rendszerrel;

k) a szemlézés és hitelesítés harmonizált rendszere által előírt, jogszabályban meghatározott szemlék és vizsgálatok, amelyek elvégzésére a szervezet felhatalmazással bír, a szemlézés és hitelesítés harmonizált rendszerének keretében végzett, a szemlékre vonatkozó iránymutatásokról szóló A.746 (18) IMO-határozat mellékletében és függelékében meghatározott rendelkezések alapján történik;

l) egyértelmű és közvetlen felelősségi és ellenőrzési kapcsolat áll fenn a társaság központi és regionális irodái, valamint az elismert szervezet és szemlészei között.

7. A szervezet alkalmasságát bizonyítja, hogy képes:

a) kidolgozni és naprakész állapotban tartani olyan saját szabályzatot a hajótest, a gépi berendezések, elektromos és vezérlőberendezések vonatkozásában, amelyek kielégítik azoknak a nemzetközileg elismert műszaki szabványoknak a minőségre vonatkozó követelményeit, amelyek (a hajó szerkezeti elemei, valamint főbb gépi berendezései vonatkozásában) a Solas-egyezmény szerinti és a személyhajó biztonsági bizonyítványok, valamint (a hajó stabilitása vonatkozásában) a merülésvonal-bizonyítványok kibocsátásának alapját képezik;

b) a bizonyítványok kibocsátásához a nemzetközi egyezményekben megkövetelt ellenőrzéseket és felügyeleti szemléket végrehajtani, beleértve - a szakmailag képzett személyzet bevonásával és a szakhatóságok által, összhangban a biztonságos hajózás nemzetközi szabályzata (ISM) végrehajtására vonatkozó iránymutatásokról szóló A.788 (19) IMO-határozat mellékletével - a parti és hajófedélzeteken működtetett biztonsági rendszerek, amelyekre vonatkozóan a bizonyítványt vonatkozóan kívánják kiállítani, annak alkalmazásával és karbantartásával kapcsolatos értékelést.

8. A szervezet minőségbiztosítási rendszerére vonatkozó bizonyítványt a szervezet letelepedési helye szerinti tagállam illetékes szakhatósága által elismert független ellenőrző szerv állítja ki.

9. A szervezet engedélyezi, hogy szabályzatának kidolgozásában az illetékes szakhatóságok, vagy egyéb érintett felek részt vegyenek.

( 1 ) HL C 167., 1993.6.18., 13. o.

( 2 ) HL C 34., 1994.2.2., 14. o.

( 3 ) Az Európai Parlament 1994. március 9-i véleménye (HL C 91., 1994.3.28., 9. o.), a Tanács 1994. szeptember 19-i közös álláspontja (HL C 301., 1994.10.27., 75. o.) és az Európai Parlament 1994. november 16-i határozata (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

( 4 ) HL C 271., 1993.10.7., 1. o.

( 5 ) HL L 197., 1987.7.18., 33. o.

( 6 ) HL L 109., 1983.4.26., 8. o. A legutóbb a 94/10/EK (HL L 100., 1994.4.19., 30. o.) irányelv által módosított irányelv.

( 7 ) HL L 324., 2002.11.29., 1. o.