BH 1998.1.3 A menekültként elismert személy - a jogszabályok alkalmazása szempontjából - a magyar állampolgárral egy tekintet alá esik, és a menekülti jogállása fennállásáig vele szemben a kiutasítás mellékbüntetés nem alkalmazható [Btk. 61. §, 1989. évi 15. tvr., 1989. évi 19. tvr., 101/1989. (IX. 28.) MT r. 17. § (2) bek.].

A megyei bíróság a vádlottat életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt 1 év 6 hónapi börtönbüntetésre ítélte.

A tényállás szerint a vádlott bosnyák állampolgár, nős, Magyarországon büntetve nem volt. Menekültként érkezett Magyarországra a volt Jugoszlávia területéről 1995. szeptemberében, és az átmeneti szálláson mint menekült lakott. A vádlott ideggyengeségben szenved, amely állapota a bűncselekmény elkövetésekor is fennállott, ez azonban nem zárta ki és nem is korlátozta azt a képességét, hogy cselekménye következményeit felismerje vagy ennek megfelelően cselekedjék.

A vádlott az átmeneti szálláson egy szobában lakott több menekülttel, így az ügy sértettjével is. A vádlott és szobatársai között 1996. április 1-jén a reggeli órákban verekedés alakult ki, amelynek részese volt a vádlott és a sértett, kölcsönösen bántalmazták egymást. Ezt követően a vádlott elhatározta, hogy elégtételt vesz az őt ért sérelmen. A délutáni órákban a sértett a menekülttábor területén a telefonfülkéhez ment. Ezt észlelte a vádlott, magához vett egy 55 cm hosszú, 3 cm széles vascsövet, és azzal egy alkalommal, nagy erővel fejbe ütötte. Az ütés a sértet fejének a jobb oldalát érte. Az ütés hatására a sértett elesett, majd amikor fel akart állni a földről, a vádlott a szemben álló sértett felé ütött, amelyet a sértett úgy védett ki, hogy a karját maga elé tartotta, így az ütés az alkarját érte el. A vádlott még két alkalommal akarta megütni a sértettet, de mindkét ütése a sértett kezét találta el.

A bántalmazás következtében a sértett a fej jobb oldalán, a hajas fejbőr 3 cm-es szakított sebzését szenvedte el, valamint ennek megfelelően a jobb oldali fali halántékán koponyacsonttörés és keményburok alatti vagy feletti vérgyülem keletkezett. A sérülés közvetett életveszélyes állapotot eredményezett, megfelelő orvosi segítség hiányában a sértett halála is bekövetkezhetett volna.

A reggeli és a délutáni tettlegesség során a vádlott is megsérült, egyebek mellett 8 napon túl gyógyuló orrcsonttöréses sérülést szenvedett.

Az ítélet ellen az ügyész a szabadságvesztés súlyosítása, továbbá közügyektől eltiltás és kiutasítás mellékbüntetések kiszabása végett, míg a vádlott és védője enyhítésért fellebbezett.

Az ügyészi fellebbezés indokolása szerint az elsőfokú bíróság az enyhítő rendelkezés téves alkalmazásával szabta ki a szabadságvesztést, mivel az adott esetben a büntetéskiszabási célnak csak a büntetési tétel alsó határát meghaladó tartamú szabadságvesztés felelhet meg. Ezen túlmenően tévesen mellőzte a közügyektől eltiltás mellékbüntetést a megyei bíróság, mert a menekültként elismert személyek jogállásáról szóló 1989. évi 19. tvr. rendelkezéseire figyelemmel sem lehet indokolatlan valamely menekült bűnelkövető közügyektől eltiltása. Ugyancsak téves a kiutasítás mellékbüntetés alkalmazásának mellőzése is. A menekültkénti elismerés szabályozására vonatkozó 101/1989. (IX. 28.) MT rendelet a menekültkénti jogállás megszüntetését oly esetben is lehetővé teszi, ha a menekült magatartása és életvitele sérti a közrendet. A Btk. mint magasabb rendű jogszabály által lehetővé tett kiutasítás hatályosulásának az alacsonyabb szintű jogszabályban megállapított menekülti státus pedig nem lehet akadálya. Egyébként is az iratokból megállapíthatóan a vádlottnak a Horvát Köztársaság területén van állandó lakása, így a kiutasítása esetén nem abba az országba térne vissza, ahonnan távozására tekintettel menekülti státusba került.

A legfőbb ügyész az ügyészi fellebbezést indokai alapján fenntartotta. Indítványában kiemelte, hogy a vádlott mint menekültként elismert személy tartózkodik a Magyar Köztársaságban, így rá az 1989. évi 19. tvr. rendelkezései vonatkoznak. Ekként valójában a választójog nem illeti meg, de egyéb közügyekkel kapcsolatos jogokkal rendelkezik. Mindezekre figyelemmel az ezen jogoktól eltiltás a menekülttel szemben is kiszabható, a kiutasítást illetően pedig annak feltételei azért is fennállnak, mert a vádlott súlyos megítélésű, életveszélyt okozó cselekményt valósított meg, és egyébként is lehetőség van a menekült státus megszüntetésére.

A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a megyei bíróság a büntetőeljárási szabályokat minden vonatkozásban maradéktalanul megtartotta. Az ügyet valamennyi lényeges körülményre nézve kellően felderítette, és a tényállást a bizonyítékok körültekintő mérlegelésével állapította meg, valamint az indokolási kötelezettségének is megfelelően eleget tett.

A tényállást a bűnügyi iratok tartalma alapján azzal egészítette ki, hogy a vádlott által a bántalmazáshoz használt eszköz súlya 93,5 dkg volt és a sértett koponyájára mért ütés a koponyacsonton csillag alakú törést okozott. Az így kiegészített tényállás mindenben mentes a megalapozatlansági hibáktól, ezért a Legfelsőbb Bíróság a határozatát erre alapította.

Helyesen vont következtetést a megyei bíróság a vádlott bűnösségére, a cselekmény a Btk. 170. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és az (5) bekezdésének első fordulata szerint minősülő, eshetőleges szándékkal elkövetett, életveszélyt okozó testi sértés bűntetteként minősítése is megfelel az anyagi jogszabályoknak.

A büntetés súlyosítását, illetve enyhítését célzó fellebbezések nem alaposak.

A megyei bíróság a büntetés kiszabásánál súlyosítóként, illetve enyhítőként jelentkező körülményeket azzal a kiegészítéssel, hogy a sértett orvul megtámadása, illetve az életveszélyt okozó cselekmények országos elszaporodottsága további súlyosító körülmény, helyesen állapította meg, és azokat a súlyuknak megfelelően értékelte.