A Veszprémi Törvényszék P.20420/2017/8. számú határozata sérelemdíj tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 81. §, 206. §, 233. §, 234. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 324. §, 325. §, 326. §, 339. §, 349. §, 360. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5. §, 74. §, 2013. évi V. törvény (Ptk.) 1:4. §, 2:42. §, 2:51. §, 2:52. §, 2:53. §, 6:519. §, 6:548. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 14. §] Bíró: Balassa Szilvia

Veszprémi Törvényszék

5.P.20.420/2017/8.

A Veszprémi Törvényszék felperes neve (tartózkodási helye: felperes tartózkodási helye.) felperesnek a Tóth Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Halász Attila ügyvéd, fél címe.) által képviselt alperes neve (alperes címe.) alperes ellen nem vagyoni kártérítés és sérelemdíj megfizetése iránt kezdeményezett perében meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

Kötelezi a bíróság alperest, a felperes részére 15 napon belül fizessen meg 13.000,- (tizenháromezer) Ft-ot.

Ezt meghaladóan a bíróság a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a bíróság felperest, az alperes részére 15 napon belül fizessen meg 63.500,- (hatvanháromezer-ötszáz) Ft perköltséget.

Az eljárás során felmerült 270.000,- (kettőszáz-hetvenezer) Ft eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezést a kézbesítéstől számított 15 napon belül lehet előterjeszteni a Veszprémi Törvényszéken 3 példányban, a Győri Ítélőtáblához címezve.

Tájékoztatja a bíróság a feleket: a másodfokú bíróság az ítélet ellen irányuló fellebbezést tárgyaláson kívül bírálhatja el, amennyiben a fellebbezés csak a kamatfizetésre, a perköltség viselésére vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték, vagy az állam által előlegezett költség megfizetésére vonatkozik; a fellebbezés csak az előzetes végrehajthatósággal, a teljesítési határidővel vagy a részletfizetés engedélyezésével kapcsolatos; a fellebbezés csak az ítélet indokolása ellen irányul; vagy a felek ezt kérték. A felek fellebbezési határidő lejárta előtt előterjesztetett közös kérelmével a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálása kérhető.

Az ítélőtábla előtti eljárásban a jogi képviselet kötelező az ítélet elleni fellebbezést előterjesztő fél számára. A jogi képviselője közreműködése nélkül eljáró fél perbeli cselekménye és nyilatkozata hatálytalan.

I n d o k o l á s

A bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeképpen, különös tekintettel a felek által előadottakra, a becsatolt okirati bizonyítékok tartalmára, valamint a bíróságnak a zárka alapterületek bruttó és nettó mértékével, valamint az alperes befogadó képességével kapcsolatos, más perekből származó hivatalos tudomására alapítottan az alábbi tényállást állapította meg.

A szabadságvesztés büntetését töltő felperes 2009. május 13. és 2010. február 28. között a peradatokból meg nem állapítható végrehajtási fokozatban, 2014. december 8-tól 2014. december 15-ig fegyház fokozatú elítéltként tartózkodott az alperesi intézetben. A felperes 2014 decemberében a zárkaszám 1.. számú, nyolc férőhelyes zárkában került elhelyezésre, amelyben ezen időszak alatt hat fő tartózkodott.

A nyolc személyes zárka alapterülete 21,65 m2, a berendezési tárgyakkal csökkentett hasznos alapterülete 12,75 m2, ha a zárkákban a bútorzat száma a maximális létszámhoz igazodó darabszámú. Minden zárkában leválasztott illemhely van.

Az alperes befogadóképessége 198 fő. Az alperes túlzsúfoltsága általános, a per tárgyát képező 2014. évi időszakban folyamatosan 130-144%-os telítettségi mutatók mellett működött.

A felperes módosított keresetében napi 15.000,- Ft nem vagyoni kártérítés, illetve sérelemdíj megfizetésére kérte kötelezni alperest arra hivatkozással, hogy a 2009. május 13-tól 2010. február 28-ig, valamint a 2014. december 8-tól 2014. december 15-ig terjedő fogva tartási időszak alatt ai intézet nem biztosította számára a jogszabály által előírt minimális lég-, élet-, illetve mozgásteret. Embertelen és megalázó körülmények között kellett tartózkodnia, amely zsúfoltság miatt az alperes helytállni tartozik. Perköltségigényt az alperessel szemben nem érvényesített.

Alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte felperesnek perköltségben történő marasztalása mellett. A 2009. május 13-tól 2010. február 28-ig terjedő fogva tartással kapcsolatos kártérítési igény vonatkozásában elévülési kifogást tett. A 2014. decemberi fogva tartás időszakában fennálló zsúfoltság tényét nem vitatta, hivatkozása szerint azonban az alperest befogadási kötelezettség terheli, annak során mérlegelési lehetősége nincs, nem hivatkozhat telítettségre, férőhelyek hiányára. Az alperes a börtönviszonyok objektív körülményeiért nem felel, a büntetés-végrehajtási szervezettől független, elkülönült igazságszolgáltatás különböző szintjein hozott döntések azt jelentik, hogy a zárkaméretek, fogvatartotti létszám, ebből adódó zsúfoltság miatt az alperes nem tehető felelőssé, különös tekintettel arra, hogy az intézetnek nincs jogszabályi felhatalmazása helyszűke okán a befogadás elutasítására, másrészről a feltételeket az állam biztosítja, mely körülmények mellett kell a büntetés-végrehajtási intézeteknek a fogva tartással kapcsolatos feladataikat ellátniuk. Hivatkozott az Alkotmánybíróság 32/2014. (XI.3.) AB határozatára azzal összefüggésben, hogy az a 6/1996. (VII.12.) IM rendelet 137.§ (1) bekezdését 2015. március 31-i hatállyal, azaz a jövőre nézve semmisítette meg. A felperes fogva tartására ezen időpontot megelőzően került sor, amely időszak vonatkozásában irányadó az a korábbi, korábban éveken keresztül kialakult bírói gyakorlat, amely elfogadta azon alperesi kimentést, hogy a fogvatartotti létszám objektív körülményei miatt az alperes nem tehető felelőssé a befogadási kötelezettség okán. Ennek megváltoztatására egy kúriai ítélet nem lehet alkalmas, az Alkotmánybíróság határozata pedig visszamenőleges hatállyal nem értelmezhető, mivel az a jogbiztonságot zárná ki. Ezen túlmenően az alkotmánybírósági határozat címzettje az állam volt, és nem az egyes büntetés-végrehajtási intézetek. Önmagában az, hogy egy helyiségben többen tartózkodnak, mint amennyit a jogszabály lehetővé tesz, még nem jelenti azt, hogy az emberi tartózkodásra alkalmatlan, elviselhetetlen vagy embertelen lenne. A zárkák tiszták, rendezettek, minden elítéltnek jut kényelmes fekhely, ott tisztálkodhatnak, tv-t, rádiót használhatnak, vallásukat szabadon gyakorolhatják, tanfolyamokon újabb szakmákat tanulhatnak, sportolhatnak. A felperes emberi méltósághoz fűződő személyiségi joga amiatt sérült meg, mert név 1.on jóval több az elítélt, mint amekkora a börtönökben lévő férőhelyeknek száma, a jogsértés tehát nem az alperes intézkedésének vagy mulasztásának, hanem egy jogellenes állapot fennállásának a következménye.

Perköltségben kérte marasztalni felperest.

A bíróság a felperes keresetét jogalapjában megalapozottnak, összegszerűségét illetően részben találta megalapozottnak az alábbiak szerint.

A 2013. évi V. tv. (a továbbiakban: Ptk.) hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. tv. (a továbbiakban: Ptké.) 1.§ a) és b) pontja értelmében, ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. tv. rendelkezéseit a hatálybalépését követően keletkezett tényekre és jogviszonyokra, valamint megtett jognyilatkozatokra kell alkalmazni. A Ptké. 8.§ (1) és (2) bekezdése alapján a Ptk. rendelkezéseit a hatálybalépését követően történt személyiségi jogsértésekre kell alkalmazni. A Ptk. hatálybalépése előtt bekövetkezett, illetve megkezdődött jogsértésekre az 1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) rendelkezéseit kell alkalmazni.