A Debreceni Ítélőtábla Bf.419/2017/8. számú határozata emberölés bűntette (ELŐRE KITERVELTEN, NYERESÉGVÁGYBÓL, TÖBB EMBEREN elkövetett emberölés bűntette) tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 155. §, 348. §, 351. §, 352. §, 371. §, 372. §, 381. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 74. §, 75. §, 79. §, 80. §, 92. §, 160. §, 346. §] Bírók: Elek Balázs, Gömöri Olivér, Háger Tamás

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Bf.II.419/2017/8.sz.

A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Debrecenben, a 2017. október 2. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő

ítéletet:

A több ember sérelmére, előre kitervelten, nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel, a bűncselekmény elhárítására idős koruknál fogva korlátozottan képes személyek sérelmére elkövetett emberölés bűntette és más bűncselekmény miatt ellen indított büntetőügyben a Debreceni Törvényszék 2017. március 17. napján kihirdetett 19.B.169/2016/55. számú ítéletét megváltoztatja a következők szerint.

A közokirattal visszaélés törvényhelye: Btk. 346. § (1) bekezdés c) pont 1. fordulat.

A vádlottal szemben 162.000 (egyszázhatvankettőezer) Ft erejéig vagyonelkobzást rendel el.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

A szabadságvesztés tartamába beszámítja a vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt.

A másodfokú eljárásban 12.700 (tizenkettőezer-hétszáz) Ft - a vádlottat terhelő - bűnügyi költség merült fel.

Indokolás

A Debreceni Törvényszék vádlottat emberölés bűntette [a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (továbbiakban Btk.) 160. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a), b), d), f) és k) pont) és közokirattal visszaélés vétsége [Btk. 346. § (1) bekezdés c) pont] miatt halmazati büntetésül életfogytig tartó szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést fegyházban rendelte végrehajtani. A feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének legkorábbi időpontját 35 évben állapította meg. A szabadságvesztésbe beszámította a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt. Az eljárás során lefoglalt húsvágó bárdot elkobozta, rendelkezett továbbá más bűnjelekről - a biológiai mintákat a lefoglalás megszüntetése után megsemmisíteni rendelve - és kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség viselésére.

Az ítélet ellen két irányban jelentettek be fellebbezést.

Az ügyész a nyilatkozattételre fenntartott háromnapos határidőben a vádlott terhére, a büntetés súlyosítása, a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének kizárása és vagyonelkobzás érdekében, továbbá törvénysértésre hivatkozva a büntetőeljárás során lefoglalt biológiai nyomokat és anyagmaradványokat érintő döntés miatt élt jogorvoslattal (elsőfokú bírósági iratok 56. szám). Indokai szerint a kirívóan társadalomra veszélyes bűncselekményt elkövető, a nagyszüleit pénzszerzés érdekében gátlástalanul lemészárló vádlott részére nem indokolt lehetőséget biztosítani a társadalomba való visszatérésre, figyelemmel arra, hogy nárcisztikus és antiszociális személyisége magában hordozza, miszerint ismét ilyen bűncselekményt követne el, ezért indokolt a határozatlan tartamú szabadságvesztés büntetésnél a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének kizárása. Ezen túl a vádlottal szemben a sértettektől elvett értékekből eredő gazdagodás, 130.500 Ft erejéig nem mellőzhető a vagyonelkobzás alkalmazása. Kifogásolta továbbá, hogy a bíróság a tárgyi bizonyítékokat képező biológiai mintákat megsemmisíteni rendelte, mert álláspontja szerint a lefoglalás megszüntetése mellett tárgyletétben történő kezelésről kellett volna rendelkeznie a törvényszéknek," melynek a bűncselekmény elévülési idejéig kell fennállnia."

Másfelől a vádlott és a védő a büntetés mértékét és a feltételes szabadságra bocsátás időpontját sérelmezve a büntetés enyhítése végett terjesztettek elő perorvoslatot (57. számú irat).

A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf. 243/2017/1-I. számú átiratában a vádlott terhére bejelentett ügyészi fellebbezést fenntartotta. A tényállás kisebb helyesbítésével a vádlott bűnösségére vont következtetést és a cselekmények minősítését helyesnek találta azzal, hogy a közokirattal visszaélés vétségének pontos törvényhelye a Btk. 346. § (1) bekezdés c) pontjának 1. fordulata. Érdemi nyilatkozatában indítványt tett a Btk. 160. § (2) bekezdés k) pontjában írt minősítő körülménnyel kapcsolatos indokolás helyesbítésére, a közokirattal visszaélés törvényhelyének pontosítására, az életfogytig tartó szabadságvesztés büntetésből a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből való kizárás kimondására, a vádlottal szemben 162.000 Ft erejéig vagyonelkobzás alkalmazására, a lefoglalt biológia minták tárgyletétben kezelésére, egyéb részben a határozat helybenhagyására.

A nyilvános ülésen a másodfokú bíróság területén működő ügyészség képviselője az átiratában foglaltakat fenntartva indítványozta az ítélet részbeni megváltoztatását.

A védő és a vádlott a büntetés enyhítésére, elsődlegesen a határozott ideig tartó szabadságvesztés alkalmazására, másodlagosan a feltételes szabadságra bocsáthatóság legkorábbi időpontjának a terhelt javára történő megváltoztatására tettek indítványt.

A bejelentett perorvoslatok folytán az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (továbbiakban Be.) 348. § (1) bekezdése alapján teljes terjedelemben felülbírálta. A törvényben előírt teljes revízió keretében a fellebbezések okára és céljára tekintet nélkül bírálta felül a tényállás megalapozottságát, a bűnösség megállapítását, a bűncselekmények minősítését és a büntetés kiszabását is.

A felülbírálat során megállapította, hogy a törvényszék a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok megtartásával folytatta le. Nem vétett sem feltétlen, sem olyan jellegű relatív perjogi hibát, amely a bizonyítás törvényességét érintené, vagy az érdemi felülbírálatot kizárná. Ilyen eljárási szabálysértésre az eljárás főszemélyei sem hivatkoztak és rögzíthető, hogy a törvényszék a védelmi jogokat maximálisan figyelembe véve igen alaposan és körültekintően folytatta le a kiemelt tárgyi súlyú ügyben az eljárást.

Az elsőfokú bíróság ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett és döntően megalapozott tényállást állapított meg, mely csak szűk körben volt pontatlan. A Be. 351. § (2) bekezdés c) pontjában szabályozott iratellenességet jelent egyrészt, hogy a bíróság tévesen utalt a sértettek személyénél a tényállásban "néhai" voltukra. A tényállásban a múltban lezajlott és a valónak elfogadott, a büntető anyagi és eljárásjogi szabályok szempontjából jelentős tényeket kell rögzíteni. E tények körébe tartoznak a sértettek nevei, melyeket azonban a perjogi rendelkezéseknek megfelelően az anyakönyvi adatoknak megfelelően kell megállapítani, másrészt az elkövetés folyamatában a sértettek élő személyek voltak, így a néhai jelzővel a halálukra utalás az eredmény beálltáig iratellenes, de szükségtelen annak feltüntetése a halál bekövetkezte után is. Ezen túlmenően a bíróság az ítélet 9. oldal 3. bekezdésében taxis egységes és egyébként hitelt érdemlőnek talált, elfogadott tanúvallomásától eltérően a taxival való utazás díját tévesen rögzítette.