BH 1994.5.249 Semmis szerződés hatályossá nyilvánítása esetén az érvénytelen ügyletet kötő felek nyilatkozataira, a törvény rendelkezéseibe nem ütköző kikötéseire a bíróságnak figyelemmel kell lennie [Ptk. 237. § (2) bek.].

Helyesen foglalt állást az elsőfokú bíróság, amikor megállapította, hogy a felperes a per tárgyát képező diapozitívok elkészítésével szerzői jogi védelem alatt álló művészi alkotást hozott létre. Helytállóan mutatott rá, hogy az ennek felhasználása tárgyában szóban kötött megállapodása kötelező alaki és tartalmi kellékek hiányában semmis. Megalapozott az a következtetése is, hogy ennek jogi hatásaként, mivel az eredeti állapot helyreállítására nincs lehetőség, a jogügyletet a Ptk. 237. §-ának (2) bekezdése szerint a határozathozatalig hatályossá kell nyilvánítani, és rendelkezni kell az ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatásokról.

Tévedett azonban, amikor e jogkövetkezmény alkalmazása során az alperes fizetési kötelezettségének összegét meghatározta. A hatályossá nyilvánítás ugyanis nem jelentheti az érvénytelen ügyletet kötő felek nyilatkozatainak, a törvény rendelkezéseibe nem ütköző kikötései figyelmen kívül hagyását. Ezekből a Legfelsőbb Bíróság a per adatai alapján azt emeli ki, hogy a felperes a felvételek elkészítése idején szokásos 4600 Ft-os egységárból engedményt biztosítva, 1991. július 24-én diánként 2630 Ft-ot számlázott az alperes terhére. Az alperes az 1991. augusztus 8-án kelt levelében ezt az egységárat elfogadta, csupán az elszámolás alapjául szolgáló darabszámot vitatta. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a felek e körben kimutatható egyező akaratából kiindulva kell rendelkezni az ellenérték nélkül maradt szolgáltatásokról. Mindebből az következik, hogy - szemben a Képző- és Iparművészeti Lektorátus szakvéleményében javasolt 4600 Ft/db árral - a ténylegesen átvett 38 diapozitív darabonként 2630 Ft összegű szerzői jogdíjának, összesen 99 940 Ft-nak a megfizetésére kellett kötelezni az alperest.