Az Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27102/2014/14. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. Bíró: Utassyné dr. Holtzer Éva

EGRI KÖZIGAZGATÁSI ÉS MUNKAÜGYI BÍRÓSÁG

A bíróság a dr. Gál Ferenc Ügyvédi Iroda, dr. Gál Ferenc ügyvéd (5000 Szolnok, Szántó krt. 52. A ép. I. lh. I. em. 2-3.) által képviselt( felperesnek - a dr. Iván Gyula jogtanácsos (Miskolc, Kandia u. 12-14.) által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Észak-magyarországi Regionális Adó Főigazgatóság Hatósági Főosztály (Miskolc, Kandia u. 12-14.) alperes elleni, közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti perében meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

A bíróság kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 200.000,- Ft (azaz Kettőszázezer forint) perköltséget.

A bíróság kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az adóhatóság külön felhívására 1.500.000,- Ft (azaz Egymillió-ötszázezer forint) le nem rótt illetéket a Magyar Állam javára.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S :

A bíróság a felperes keresetlevele, az alperes ellenkérelme, a felek nyilatkozatai, a közigazgatási eljárás során keletkezett és a felek által becsatolt iratok, valamint P, N, B, K tanúk vallomása alapján az alábbi tényállást állapította meg:

Az Kft. "f.a" (korábban F.) a vizsgált időszakban nyílászáró-gyártással és -kivitelezéssel foglalkozott. A felperes a kivitelezési munkákhoz szükséges feltételekkel nem rendelkezett, ezért a teljesítéshez a M Kft. alvállalkozót vette igénybe.

A felperes a 2010. évben a M Kft.-től 42 db számlát fogadott be 1.324.781.000 forint + 331.195.000 forint áfa összegben; a 2011. január 1-jétől 2011. július 31. napjáig terjedő időszakban 3 db számlát fogadott be 103.860.000 forint + 25.965.000 forint áfa összegben; a 2011. augusztus-szeptember hónapokban mindösszesen 9 db számlát fogadott be a M Kft.-től 241.432.000 forint adóalap és 60.362.500 forint áfa összegben, majd a 2011. október-november hónapokban 114.990.000 forint adóalap + 28.747.500 forint áfa összegben.

A felperessel szemben a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Heves Megyei Adóigazgatósága Társas Vállalkozások Ellenőrzési Osztály elsőfokú adóhatóság ellenőrzést folytatott le a 2009-2010-2011. évekre vonatkozóan valamennyi adóra és költségvetési támogatásra vonatkozóan.

I.

Az elsőfokú adóhatóság a 2009-2010. évekre vonatkozóan valamennyi adóra és költségvetési támogatásra vonatkozóan - kivéve a 2009. januártól-június hóig általános forgalmi adó adónemet - bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett, melynek realizálására az elsőfokú hatóság az 5221198756 sz. határozatában a felperes javára 26.379.000 forint, terhére 553.075.000 forint adókülönbözetet állapított meg, melyből 553.075.000 forint adóhiánynak minősül. Az adóhiány után 276.537.000 forint adóbírságot szabott ki, 177.203.000 forint késedelmi pótlékot számított fel.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az elsőfokú határozatot a 3799473521 sz. határozatával helybenhagyta.

A határozat indoklása szerint a felperes a S Kft. "f.a." társaságtól fogadott be az egyenes adózás szabályai szerint kiállított számlákat, holott az Áfa törvény 142. § (1) bekezdés g) pontjában és a 60. § (1) bekezdésében, 65. §-ban, 82. §-ban foglalt rendelkezések alapján a számlákat a fordított adózás szabályai szerint kellett volna kiállítani.

A 2010. évben 42 db számlát fogadott be a felperes a M Kft.-től épületfelújítás, nyílászáró-beépítés, szolgáltatás tárgyban. A számlák értékéből 875.000.000 forintot készpénzben, 76.575.000 forintot banki átutalással fizetett meg a felperes, míg a fennmaradó 704.026.000 forintból a felperes 505.422.000 forintot engedményezéssel kompenzált a M Kft. felé. A kompenzáció alapja a L Kft. felé fennálló felperesi követelés volt, melynek tekintetében megállapítást nyert, hogy valótlan volt a követelés.

A M Kft.-től befogadott számlák összege a két legnagyobb kivitelezési munka kapcsán jóval magasabb összeget tettek ki, mint amit a felperes a megrendelői felé továbbszámlázott.

A M Kft. a teljesítésekhez kapcsolódóan alvállalkozói számlákat fogadott be különböző társaságoktól, így az R. Kft.-től és a F. Bt.-től.

Az alperes az Áfa törvény 119. § (1) bekezdésére, 120. § a) pontjára, 127. § (1) bekezdés a) pontjára, a Számviteli törvény 15. § (3) bekezdésére, 165. § (1) bekezdésére, 166. § (1) bekezdésére hivatkozással megállapította, hogy a felperes által a M Kft.-től befogadott számlák nem hitelesek, a felperes adólevonási jogával nem élhet.

A számlákon feltüntetett gazdasági események tényállásszerű megvalósulása nem nyert bizonyítást, amelynek indokai között az alperes rögzítette, hogy a felperes felé kibocsátott számlák ellenértékéből 505.422.000 forint engedményezéssel került kiegyenlítésre, ugyanakkor az engedményezés alapjául szolgáló számlák mögött tényleges gazdasági esemény nem volt, az maga is fiktív pénzügyi tranzakció volt.

A szerződött munkák elemzéskor a két legnagyobb kivitelezési munka alapján a megrendelés szerinti érték és az így elszámolt árbevétel jóval alacsonyabb, mint az alvállalkozók részéről benyújtott számla összege. A két munkánál ez 114.226.000 forint, illetve 89.232.000 forint veszteséget jelent, nem számítva azt, hogy a felperes biztosította a nyílászárókat, mely magatartás gazdaságilag teljesen irracionális. A beépített nyílászárók nem kerültek kiszámlázásra a M Kft. felé.

A M Kft. a munkák elvégzéséhez a szükséges személyi feltételekkel nem rendelkezett, az átlagos foglalkoztatotti létszáma 2010. év egészét tekintve 4 fő volt. Az alkalmazottak létszáma időszakonként eltért, egy részük a teljesítés szempontjából irreleváns munkakört töltött be.

A társaság vizsgált időszaki ügyvezetője, F a társaság tevékenységéről érdemi információval nem rendelkezett, a társaság alvállalkozóit, megrendelőit megnevezni nem tudta, tevékenysége az elé rakott iratok aláírására korlátozódott. A M Kft. nevében ténylegesen P járt el, aki a társaság tagja volt és Fejes Lajos sógora. Bár arra hivatkozott, hogy meghatalmazással rendelkezett, azt azonban nem igazolta az adóhatóság felé. P az adóhatóság előtt igyekezett azt a látszatot kelteni, hogy Cst és Ft a működésbe bevonta, a nevezettek azonban úgy nyilatkoztak, hogy csak a céges papírok aláírására korlátozódott a tevékenységük.

A felek közötti szerződések jelentős összegekről szóltak, azonban az elvégzendő munkák részletezésére nem került sor, az elvégzett munkák volumene, a tevékenység valós ellenértéke nem volt kontrollálható.

A szubalvállalkozók közül az R. Kft. tényleges gazdasági szerepet nem vállalt, tevékenységet nem végzett. A képviselők jogviszonyukat P ráhatása alapján vállalták el. C elmondta, hogy az R. Kft. által a M Kft. felé kiállított számlákat P megírva hozta el neki, és utasítására írta alá. A . Bt. ügyvezetését ellátó Fejes Lajos úgy nyilatkozott, hogy a társaság tárgyi eszközzel nem rendelkezett, így állványzattal sem, a tisztséget P kérésére vállalta el, tevékenységet nem végzett.