A Legfelsőbb Bíróság Pfv.20930/2010/7. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 346. §] Bírók: Kollár Márta, Puskás Péter, Tamáné dr. Nagy Erzsébet

Kapcsolódó határozatok:

Szentendrei Járásbíróság P.20280/2009/15., Budapest Környéki Törvényszék Pf.28272/2009/5., *Kúria Pfv.20930/2010/7.* (BH 2012.1.13)

***********

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

mint felülvizsgálati bíróság

Pfv.VI.20.930/2010/7.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a Kléger Ügyvédi Iroda, ügyintéző: Dr. Kléger Viktor ügyvéd által képviselt I.r. és a személyesen eljárt II.r. felpereseknek a Gremsperger Ügyvédi Iroda, ügyintéző: Dr. Gremsperger Gábor ügyvéd által képviselt alperes ellen kártérítés iránt a Szentendrei Városi Bíróságon 7.P.20.280/2009. szám alatt megindított és Pest Megyei Bíróság 2.Pf.28.272/2009/5. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperesek által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - a 2011. március 22. napján megtartott tárgyaláson - meghozta az következő

ítéletet:

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet azzal tartja fenn hatályában, hogy a felperesek által az alperesnek fizetendő első- és másodfokú költség összegét 251.625 (kétszázötvenegyezer-hatszázhuszonöt) forintra mérsékli.

Megállapítja, hogy az alperes - kérelmére - 18.000 (tizennyolcezer) forint fellebbezési illeték visszatérítésére jogosult.

Kötelezi felpereseket, hogy tizenöt napon belül egyetemlegesen fizessenek meg az alperesnek 30.000 (harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

I n d o k o l á s :

A felperesek 2008. november 2. napján 14 óra körüli időben V. lakott területén kívül közlekedtek P. irányából V. felé, amikor az elöl haladó I.r. felperes az általa vezetett motorkerékpárral ütközött a neki jobb oldalról egy vízmosásból a szalagkorláton át az úttestre rohanó vaddisznóval. Az állattal ezt követően az I.r. felperes mögött haladó, a motorkerékpárt vezető II.r felperes is ütközött. A baleset következtében az I.r. felperes bal lábfején csonttörést, a II.r felperes bal bokáján zúzódást szenvedett és az esés következtében a motorkerékpárjaik, valamint a védőruházatuk és bukósisakjuk megsérült.

A baleset helyszínén a megengedett legnagyobb sebesség 90 km/h volt és "állatok" veszélyt jelző tábla volt kihelyezve. A szabálysértési eljárás az I.r. felperessel szemben szabálysértés hiányában, a II.r felperessel szemben bizonyítottság hiányában megszüntetésre került. Az adott területen az alperes a vadászati jog jogosultja.

Az I.r. felperes keresetében 589.456 forint, a II.r felperes 1.194.200 forint kár és ezeknek 2008. november 2. napjától járó késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság az ügyben közbenső ítélettel állapította meg az alperes kártérítési felelősségét a felperesek 2008. november 2. napján bekövetkezett balesetéért.

Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletének indokolása szerint a peres felek egymás közti viszonyában - tekintettel arra, hogy a kárt fokozott veszéllyel járó tevékenységgel közösen okozták - a felelősség általános szabályait kellett alkalmazni. A felperesek a rendelkezésre álló adatok alapján közlekedési szabályszegést nem követtek el, a vad közúton való megjelenése pedig önmagában nem értékelhető az alperes fokozott veszéllyel járó tevékenysége körében bekövetkezett rendellenességnek. A perbeli esetben azonban a vadkan a párzási időszakban, minden észlelést figyelmen kívül hagyva, rendkívüli sebességgel rohant előre a mélyből a meredek partra, majd a szalagkorlátot átugorva vakon és süketen rohant át az úttesten és az I.r. felperes motorkerékpárjának rontott. Az állat általánostól eltérő, hirtelen és váratlan viselkedése kimeríti a rendellenesség fogalmát, ezért alapjául szolgál az alperes kárfelelőssége megállapításának.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével a közbenső ítéletet megváltoztatta és a felperesek keresetét elutasította. Kötelezte a felpereseket, hogy fizessenek meg az alperesnek egyetemlegesen 269.625 forint első- és másodfokú költséget.

A másodfokú bíróság azzal pontosította az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást, hogy az állat a menetirány szerinti jobb oldalról, a szalagkorlát alatt átbújva került az úttestre és ütközött az I.r. felperes motorkerékpárjával. Az ítélet indokolásában kifejtette: az alperes eleget tett kármegelőzési kötelezettségének azáltal, hogy a közút üzemeltetőjénél a vadveszélyt jelző tábla elhelyezését kezdeményezte és nem folytatott egyéb olyan tevékenységet sem, amivel az állatokat az úttest közelébe szoktatta volna. A perbeli alsóbbrendű utat erdő határolja, a vadveszélyt jelző tábla kihelyezésre került és így a felpereseknek a vad felbukkanásával számolniuk kellett. A vadnak a szabad természet az élettere, szükségszerűen halad keresztül a közutakon, ezért az ottani megjelenése nem tekinthető rendellenességnek. A rendelkezésre álló adatok alapján a felperesek felróhatósága sem állapítható meg, ezért a Ptk. 346.§-ának (2) bekezdése alapján azt kellett vizsgálni, hogy a kár melyik fél fokozott veszéllyel járó tevékenysége körében bekövetkezett rendellenességre vezethető vissza.

Az I.r. felperes először azt adta elő, hogy az állat a korlát alatt átbújva került az úttestre, amit az állat viselkedésére a felperesek által az internetről beszerzett tájékozódás és Z. Z. véleménye is alátámasztott, mivel a vadkan anatómiailag gyors futásra alkalmas ugyan, de kevésbé jellemző rá az ugrálva haladás. A felperesek csak a perben hivatkoztak arra, hogy az állat a szalagkorlátot átugrotta, ami elméletben lehetséges ugyan, de a gyakorlatban az egy méter magas akadály átugrása nem valószínűsíthető. A meredek helyoldalon felfelé való futást a párzással kapcsolatos hatások nem okozhatták, egyéb be nem azonosítható kiváltó reakció pedig nem értékelhető. Az alperes fokozott veszéllyel járó tevékenysége körében bekövetkezett rendellenességet még az sem jelent, hogy a jellemzően éjszakai életet élő vad nappal tűnt fel - féktávolságon belül - egy alsóbb rendű úton. Rendellenesség tehát az egyik félnél sem volt megállapítható, ezért a felek kötelesek viselni saját felmerült kárukat.