BH 1979.11.370 A szükséges tanulmányoknak folytatása érdekében tartásra szoruló nagykorú gyermek a tartási pert felperesként maga is indíthatja. Gyermektartásdíj iránti követelését azonban a tartásáról személyesen gondoskodó szülője saját jogán is érvényesítheti [Csjt. 60. § (2) bek., 61. § (2) bek., Ptk. 485. § (2) bek., 8. sz. Irányelv, XXIX. sz. PED].

Az 1977. november 15-én kelt, első fokon jogerőre emelkedett ítéletével a B. Városi Bíróság az alperest havi 800 Ft tartásdíj fizetésére kötelezte, a felek házasságából 1956. május 22-én született A. utónevű gyermekük javára. A gyermek a Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának első éves hallgatója. Tanulmányi szerződés alapján havi 700 Ft társadalmi ösztöndíjban részesül. Szülei jövedelmére tekintettel szociális támogatást nem élvez. Tanulmányai megkezdésekor kollégiumi elhelyezést nyert, mivel azonban többen laktak egy szobában - ami őt tanulmányi előmenetelében akadályozta - a felperessel történt megbeszélés alapján albérletbe költözött. Az albérlet havi 750 Ft.

A felperes szakszervezeti titkár havi 4100 Ft jövedelemmel, az alperes vállalati osztályvezető 5700 Ft jövedelemmel. Egyik fél sem köteles más személy tartásáról gondoskodni.

A felperes arra hivatkozva, hogy a gyermek kollégiumi elhelyezésének megszűnése mintegy havi 1000 Ft-tal növelte a gyermek tartásának költségeit, 1978. április 18-án benyújtott keresetében a gyermektartásdíj összegének 800 Ft-ról 1200 Ft-ra történő felemelését kérte.

Az alperes a kereset elutasítását kérte lényegében arra hivatkozva, hogy a gyermek havi 700 Ft társadalmi ösztöndíjat kap, mindkét szülőnek havi 800 Ft gyermektartásdíjat kell fizetnie, így a gyermek havonta 2300 Ft-hoz jut, mely összegből, megfelelő beosztással, képes önmagát eltartani.

Az első fokú bíróság 1978. május 1. napjától kezdődően a tartásdíj összegét havi 1000 Ft-ra felemelte. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a korábbi ítélet meghozatala óta a Csjt. 69. §-ának (1) bekezdésében megkívánt törvényi feltételek megvalósultak, a felek körülményeiben lényeges változások történtek. A gyermek kollégiumi elhelyezése megszűnt, ezzel létfenntartási költségei megnőttek, az alperes havi jövedelme pedig 450 Ft-tal nőtt. A kereset jogalapja tehát fennáll, a marasztalásban szereplő magasabb összegű gyermektartásdíj megfizetésének pedig az alperes jövedelmére tekintettel eleget tud tenni.

A másodfokú bíróság az alperes fellebbezése folytán hozott ítéletével az első fokú ítéletet megváltoztatva a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a Csjt. 60. §-ának (1) bekezdése és 61. §-ának (2) bekezdése értelmében a tartásra jogosult a gyermek. A szülőnek saját nevében pert indítani gyermektartásdíj megfizetése iránt csak akkor lehet, ha a gyermek kiskorú és a törvényes képviselő a szülő. A tartásdíj jogosultja a Legfelsőbb Bíróság XXIX. számú Polgári Elvi Döntése értelmében a tanulmányait folytató nagykorú gyermek, aki perbeli cselekvőképességgel rendelkezik. A Pp. 2. §-ának (1) bekezdése értelmében erre figyelemmel a tartás jogosultja, a nagykorú gyermek rendelkezik kereshetőségi joggal, a felperes azonban nem. Így perindítási jogosultsága csak a gyermeknek van, a felperesnek pedig ez esetben nincs. Minthogy a felperesnek perindítási jogosultsága nem volt, ezért a per érdemébe bele sem kellett volna bocsátkozni, hanem a keresetet érdemi vizsgálat nélkül el kellett volna utasítani. A gyermek már a korábbi per megindításakor is nagykorú volt, így a tartásdíj megállapítását akkor is a maga felperessége alatt lett volna jogosult kérni. Tartásdíjat ezért a jövőben is csak saját jogán kérhet. A Pp. 67. §-ának (1) bekezdése alapján viszont a pervitelre meghatalmazást az anyjának is adhat, de a keresetet ez esetben is a gyermek mint felperes nevében lehet előterjeszteni. Erre tekintettel változtatta meg a megyei bíróság az első fokú ítéletet és utasította el a keresetet.

A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.