BH+ 2002.2.99 Több felmondási indok esetén egyetlen bizonyított, a valóságnak megfelelő és okszerű indok alapján is - az indokolás szempontjából - jogszerűnek minősül a rendes felmondás [Mt. 89. § (2) és (3) bek.].

A felperes raktáros munkakörben fennállt munkaviszonyát az alperes az 1999. április 28-án postára adott rendes felmondással 1999. május 26-ával, 30 nap felmondási és felmentési idővel felmondta. Az indokolás szerint a felperes 1998. július 27-én a raktárépületben - ahol a munkaidőn túl egyedül tartózkodott - balesetet szenvedett, amit a raktári feladatokkal összeegyeztethetetlen magatartása okozott. Az Mt. 103. §-a és a 1993. évi XCIII. törvény 60. §-a (1) bekezdésének előírásait megsértő magatartása miatt a munkáltató a felperes munkaviszonyát nem kívánta fenntartani. Az indokolás a felperes terhére rótta, hogy engedély nélkül tartózkodott a munkaidőn túl a raktárépületben és súlyos balesetét csak több napos késéssel jelentette a feletteseinek.

A felperes a keresetében a felmondás jogellenességének megállapítását kérte, felmondási tilalomra és a felmondás indokolásának valótlanságára hivatkozva. Kérelme az Mt. 100. §-a szerinti jogkövetkezmények alkalmazására irányult.

A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperes keresetét elutasította.

Az ítélet tényállása szerint a felperes 1999. április 22-én telefonon közölte a munkáltatójával, hogy 1999. április 26-ától keresőképes és ettől az időponttól a szabadsága kiadását kérte. Az alperes a felperes munkaviszonyát 1999. május 26-ától kezdődően 30 nap felmondási idővel mondta fel.

A munkaügyi bíróság az előbbiek alapján megállapította, hogy nem ütközött az intézkedés felmondási tilalomba [Mt. 90. §-a (1) bekezdésének a) pontja], mert a felmondás közlésének és a felmondási idő kezdetének időpontja elvált, és a tilalom szempontjából az utóbbit kellett figyelembe venni a perbeli időben hatályos szabályok szerint [Mt. 91. § (1) bekezdés].

A felülvizsgálati kérelemmel érintett körben a tényállást, a baleset körülményeit a bíróság széles körben lefolytatott bizonyítás (tanúvallomások és helyszíni szemle) alapján állapította meg. Eszerint felperes a munkaidő lejárt után az általa testmagasságának megfelelően meghosszabbított raklapot tartva az egységrakományt fóliázó gép forgótányérjára állt. A gép a fóliázási folyamat során a felperes lábait és feltehetően a kezeit is bevonta a fóliával. A forgótányérról a felperes leesett, és ennek következtében a feje súlyosan megsérült.

A munkaügyi bíróság e tényállást úgy értékelte, hogy az adott munkanapon a készáruraktár felelős vezetőjének minősülő felperes az előbbi egyértelműen balesetveszélyes, igen nagy kockázatot rejtő tevékenységével megsértette a - felmondásban megjelölt - munkavégzésre vonatkozó szabályokat. Emiatt nem volt elvárható az alperestől a munkaviszony további fenntartása.

A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.

A másodfokú bíróság a helyesen megállapított tényállás támadását alaptalannak találta. A baleset bekövetkezésének megállapított körülményeit alátámasztó tényként, kiegészítésként rögzítette, hogy amikor felperes munkatársa a vérrel erősen szennyezett raklapot a fóliával megtalálta, a fólia nem tapadt szorosan a raklapra.

A megyei bíróság kifejtette, hogy a valóságnak megfelelt felmondási indok - amely szerint a felperes sérüléseit a raktári feladatokkal összeegyeztethetetlen magatartása, tevékenysége okozta - a rendes felmondás okszerű és elegendő indokául szolgált. Osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját abban is, hogy a felmondás nem ütközött felmondási tilalomba.