BH 1995.6.328 I. Halált okozó testi sértés és rablás bűntettének halmazata helyett eshetőleges szándékkal megvalósított, nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntettének minősül a bűncselekmény, ha az idős sértettet - értékeinek megszerzése érdekében - a döntő erőfölényben levő vádlott testszerte ütlegeli, rugdossa, és az így létrejött sérülések következtében a sértett meghal [Btk. 166. § (2) bek. b) pont, 170. § (5) bek. 2. ford.].

II. Nem tartozik büntetőjogi felelősséggel a vádlott a társa által megvalósított olyan élet elleni bűncselekményért, amelyben tevőlegesen nem vett részt és amelyhez a részéről nyújtott pszichikai bűnsegély sem állapítható meg [Btk. 21. § (2) bek., 166. § (2) bek. b) pont, 321. § (1) bek.].

A megyei bíróság az I. r. vádlottat halált okozó testi sértés bűntette és rablás bűntettének kísérlete miatt halmazati büntetésül - mint többszörös visszaesőt - 10 évi fegyházbüntetésre és 10 évre a közügyektől eltiltásra;

a II. r. vádlottat pedig bűnsegédként elkövetett rablás bűntettének a kísérlete miatt 1 év 6 hónapi - végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte. A tényállás szerint a vádlottak rokonok. Mindketten régóta ismerték a 85 éves sértettet, akivel köszönő viszonyban álltak. Köztudott volt, hogy a lakásában egyedül élő, zárkózott sértett jó anyagi helyzetben van.

1993. december 29-én az I. r. vádlott az élettársával, öccsével és annak feleségével együtt kora reggel elindult, hogy felvegyék az élettársa munkanélküli-segélyét. A felvett pénzösszegből napközben több helyen is fogyasztottak italt. Kora délután valamennyien bementek az ún. "Autós csárdába", ahol konyakot és sört fogyasztottak.

A II. r. vádlott ezen a napon délután 15.30-ig dolgozott. Munkahelyén névnapot tartottak, és ott egy pohár pálinkát megivott. Hazafelé 16-16.30 óra körül bement az "Autós csárdába", ahol összetalálkozott a sógorával, az I. r. vádlottal.

A vádlottak 18-18.30 óra körül hazaindultak. Útközben a sértett háza előtt az I. r. vádlott felvetette, hogy menjenek be tojást venni. A II. r. vádlott megpróbálta erről lebeszélni a sógorát, de az I. r. vádlott azzal érvelt, hogy tojást akar sütni vacsorára, és a sértettnek egyébként is sok pénze van. A II. r. vádlott ekkor kérdezte az I. r. vádlottól: "Ezért jöttél?" Ezután az I. r. vádlott a kiskaput kinyitotta, és mindketten bementek az udvarba. A II. r. vádlott a ház utca felőli ablakán bekopogtatott. A sértett felkapcsolta a villanyt a házban, mielőtt kijött. A II. r. vádlott közölte, hogy tojást szeretnének vásárolni, a sértett azonban durva szavakkal felszólította őket a távozásra. A II. r. vádlott hátrább lépett, és indulni akart haza, amikor az I. r. vádlott mellbe lökte a sértettet, aki a kövezetre esett, és súlyos fejsérülést szenvedett. Ezután az I. r. vádlott behúzta a sértettet az ún. "kisházba", egészen a nagy szobáig, és miután betette az ajtót, itt folytatta a sértett bántalmazását. Ránehezedett a fekvő sértettre, lábbal és puszta kézzel testszerte ütlegelte, rugdosta, közben a pénzét követelte, azt kiabálva, hogy - ...hol a pénz?" A sértett nem volt hajlandó elárulni, hogy hol tartja az értékeit. Az ütlegelést az I. r. vádlott kb. 8-10 percig folytatta, arra számított, hogy a sértettől sikerül megtudnia értékeinek rejtekhelyét.

A II. r. vádlott az idő alatt kinn állt az udvaron a kerítésnek támaszkodva. Miután az I. r. vádlott bezárta a lakásajtót, nem látta, hogy a sógora a sértettet ütlegeli, a lakásba nem mert bemenni.

Kb. 8-10 perc elteltével az I. r. vádlott abbahagyta a sértett bántalmazását, kijött az udvarra, és a II. r. vádlottal együtt bementek az ún. "nagyházba", a lakás utcafront felé eső részében. A nagyszobában az I. r. vádlott a sértett értékei után kezdett kutatni, a szekrényajtót feszegette a lakásban talált baltával, és a fiókokat húzogatta. A II. r. vádlott nem szólt semmit, a kutatásban nem vett részt, majd pár perc elteltével a látottaktól és a zajtól megijedve otthagyta az I. r. vádlottat és hazaszaladt. A II. r. vádlott 19 óra után ért haza, a feleségének nem mondta el, hogy hol tartózkodott és mit csinált az I. r. vádlott.

Az I. r. vádlott nem találta meg a sértett értékeit, másnap pedig a reggeli órákban átment a II. r. vádlotthoz, és elmondta, hogy a sértett nem mozdult meg, nagyobb baj történt, mint gondolta volna.

A sértett lánya december 30-án ebédet vitt az édesapjának. A lakásban nem találta a szokott helyén, a folyosón pedig vérnyomokat észlelt. Rövid keresés után a nagyszobában találta meg a padlón fekve a sértettet, körülötte vérnyomokat látott. Hazaszaladt, elhívta a férjét, aki értesítette az orvost és a rendőrséget.

A sértett az I. r. vádlott bántalmazása következtében a fejtető közepes erőbehatással létrejött két oldali sérülését, orrcsonttörést, a bal felkarcsont törését, valamint nagyszámú hámhorzsolásos és hámzúzódásos sérülést szenvedett.

A sértett a nyaktájékon is sérülést szenvedett, amelyhez a nyakizmok bevérzése mellett a pajzsporc bal oldali nagyszarvának a törése is társult. A sértett mellkasának csontos váza minkét oldalon a bordaívek mentén kiterjedten törött, a törések a fali mellhártya átszakadásával jártak a jobb oldalon, melyhez mellűri vérgyülem és a jobb tüdő háti felszínének zúzódása is társult. A jobb tüdő összeesett, légtelenné vált, a jobb vesetok pedig bevérzett. A sértett hátán a lapocka alatt cipőorr és cipősarok okozta külsérelmi nyomok keletkeztek.

A sértett természetes eredetű megbetegedései - általános érelmeszesedés, a koszorús verőér elmeszesedése, lépnagyobbodás - a bekövetkezett halálát nem segítették elő és nem gyorsították meg.

A sértett a sérülések miatt kialakult traumás sokk következtében meghalt. Az elszenvedett sérülések olyan súlyosak és kiterjedtek voltak, hogy az idejében érkező szakszerű orvosi segítségnyújtás sem menthette volna meg a sértett életét.

Az ítélet ellen az ügyész mindkét vádlott terhére súlyosításén, míg az I. r. vádlott és a védője felmentésért, illetve enyhítésért jelentett be fellebbezést.

A legfőbb ügyész a súlyosítás érdekében bejelentette, fellebbezést úgy tartotta fenn, hogy a II. r. vádlott tekintetében indítványozta bűnösségének a bűnsegédként elkövetett súlyos testi sértés bűntettében történő megállapítását is. Emellett indítványozta bizonyítás felvételét, és a tényállásnak több tekintetben történő kiegészítését, illetve helyesbítését.

A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy az I. r. vádlott cselekményét nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntettének minősítette, és a szabadságvesztést I5 évi fegyházbüntetésre súlyosította; a II. r. vádlott tekintetében a börtönbüntetésnek próbaidőre való felfüggesztését mellőzte, és e vádlottal szemben mellékbüntetésül 1 évre a közügyektől eltiltást is kiszabott. A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletet felülbírálva megállapította, hogy a tényállás az egyes lényeges tényezők tekintetében kiegészítésre és helyesbítésre szorul, ezért a másodfokú eljárás során bizonyítást folytatott le, amelynek során meghallgatta az igazságügyi orvos szakértőt, valamint felhasználta a bűnügyi iratok tartalmát és részben a vádlottak nyilatkozatait is.