A Kúria Pfv.21003/2014/4. számú precedensképes határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 275. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. §, Magyarország Alaptörvénye (Alaptörvény) II. cikk] Bírók: Baka András, Böszörményiné dr. Kovács Katalin, Pataki Árpád

A határozat elvi tartalma:

Nem jelenti a (férfi) felperesnek az emberi méltóságon keresztül érvényesülő önrendelkezéshez való jogának megsértését, ha a (nő) alperes hivatalos gyámhatósági, illetve bírósági eljárásban a valós állapotnak megfelelően gyermeke apjaként jelöli meg a felperest (akit a bíróság tartásdíj fizetésére kötelez). 1959. IV. Tv. 75. § (1), 1959. IV. Tv. 78. § (1), 1959. IV. Tv. 78. § (2)

***********

Pfv.IV.21.003/2014/4.szám

A Kúria a dr. Hegedűs István ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Marosvári Tamás ügyvéd által képviselt alperes ellen személyiségi jog megsértése miatt a Kaposvári Törvényszéken 19.P.20.425/2013. számon megindult és a Pécsi Ítélőtábla Pf.VI.20.492/2013/3. számú jogerős ítéletével befejezett perében a felperes által 9. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint az alperes a felperes egyetemi tanítványa volt, köztük személyes kapcsolat jött létre. A felperes közölte az alperessel, hogy a kapcsolatból gyermeket nem kíván, ezt a közlést az alperes tudomásul vette. A peres felek kapcsolatából 2006. december 22-én gyermek született, akit .. néven anyakönyveztek. Az alperes 2012. február 1-jén felkereste a barcsi gyámhivatalt, ahol szóban és írásban kérte azt, hogy a gyámhatóság az apaság bírósági megállapítására irányuló per megindításához járuljon hozzá és a gyermek részére eseti gondnokot rendeljen a per megindítása céljából. Kérelmében azt nyilatkozta, hogy a gyermek nem tervezett baba volt, és a felperes valóságos sokkot kapott, amikor megtudta, hogy az alperes gyermeket vár. A megindított eljárás nyomán a Pécsi Járásbíróság 13.P.21.286/2012. számú perben megállapította a felperes apaságát.

Ezt követően a felperes keresetet terjesztett elő, amelyben annak megállapítását kérte, hogy az alperes az emberi méltósághoz való jogon keresztül érvényesülő önrendelkezési jogát sértette azzal, hogy a felperes apai minőségéről, a felperes hozzájárulása nélkül egyoldalúan döntött. Keresetében előadta: a gyermek vállalásával kapcsolatban nem lehet különbséget tenni férfi és nő között és a nő ezzel kapcsolatos önrendelkezési jogát az Alkotmánybíróság több esetben is elismerte. Ebből pedig az következik, hogy a férfit (felperest) önrendelkezési jog illeti apai státuszát illetően. A felperes előadta, hogy személyiségi joga azzal sérült, hogy őt az alperes hivatalos eljárásban a gyermek apjaként nevezte meg az ő hozzájárulása nélkül.

Az alperes a jogalap hiányára hivatkozással a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította és a felperest perköltség megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint nem sérült a felperes önrendelkezéshez való joga, mert ezen jogát a gyermekvállalással kapcsolatosan akkor gyakorolta, amikor önkéntesen, kényszertől mentesen szexuális kapcsolatot létesített az alperessel, amelynek következményeivel a nemi aktus idején, a gyermek fogantatásakor nyilvánvalóan tisztában volt. Az elsőfokú ítélet indokolása értelmében a szexuális kapcsolat létesítésekor a felperesnek tisztában kellett azzal lennie, hogy a kapcsolatból gyermek származhat, miként azzal is, hogy ennek jogi következményei vannak. Az elsőfokú bíróság rögzítette azt is, hogy semmilyen jogszabály nem írja elő azt, hogy a gyermek anyja a nemző apa hozzájárulását kérje a gyermek megtartásához. Azt a felperes sem vitatta, hogy az alperesnek joga volt a gyermeket megtartani, kihordani és megszülni, az alperes pedig törvényi lehetőségekkel élt, amikor a gyermek apjának megállapítását kérte, illetve a gyermek felneveléséről döntött.