A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20095/2015/5. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 312. §, 313. §, 379. §, 1979. évi 13. törvényerejű rendelet (Nmjtvr.) 62/G. § (2) bek.] Bírók: Benedek Szabolcs, Czukorné dr. Farsang Judit, Magosi Szilvia

Fővárosi Ítélőtábla

5.Pf.20.095/2015/5/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a Papp Gábor Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Papp Gábor ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a Simonfay Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Simonfay Géza ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2014. június 26. napján meghozott - a 2014. szeptember 10. napján meghozott 26. sorszámú és a 2014. november 16. napján meghozott 28. sorszámú végzésekkel kijavított - 40.P.20.298/2012/22. számú ítélete ellen az alperes részéről 24. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és a felperesnek a "high fidelity pps" bejárati ajtó kovácsoltvas, bronz alkatrészei és díszei átadása iránti keresetét elutasítja.

Az alperest az elsőfokú perköltség, valamint az illeték és az állam által előlegezett költség megfizetése alól mentesíti, és a felperest kötelezi, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 2.364.000 (kétmillió-háromszázhatvannégyezer) forint elsőfokú perköltséget, és leletezés terhével rójon le 8 napon belül 745.800 (hétszáznegyvenötezer-nyolcszáz) forint hiányzó kereseti illetéket.

Az állam által előlegezett összesen 104.768 (száznégyezer-hétszázhatvannyolc) forint költséget az állam viseli.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A másodfokú eljárásban felmerült költségeiket a felek maguk viselik.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A Fővárosi Ítélőtábla a 4.Pf.21.315/2012/5. számú végzésével hatályon kívül helyezte az elsőfokú bíróság 40.P.25.532/2009/58. számú ítéletét, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A felperes fellebbezési eljárásban felmerült költségét 200.000 forint+áfa mértékben, míg az alperesét 2.000 euró+áfa, valamint 2.500.000 forint mértékben állapította meg.

A per újabb tárgyalása során a felperes a keresetét akként módosította, hogy elsődlegesen egyrészt az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 313. §-a, 318. § (1) bekezdése alapján 2.570.000 forint, és ezen összeg után 2008. január 1-től a kifizetésig járó törvényes kamat megfizetésére, másrészt a Ptk. 313. §-a, 300. § (1) bekezdése alapján a "high fidelity pps" bejárati ajtó kovácsoltvas, bronz alkatrészei és díszei leszállítására, másodlagosan pedig a Ptk. 361. § (1) bekezdése alapján 240.000 euró, és ebből 30.000 euró után 2007. szeptember 18-tól, 210.000 euró után 2007. június 4-től a kifizetésig járó törvényes kamat megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

A kereset ténybeli alapjául előadta: az ausztriai székhelyű alperes szóbeli megállapodás alapján vállalta, hogy a b-n épülő lakóháza homlokzati nyílászáróit leszállítja, a vaktokokat elkészíti, a helyszínre szállítja és beszereli. A megbízás összegét 210.000 euróban állapították meg. Utólag 30.000 euróért megrendelte a garázsajtót és a bejárati ajtót is. A megrendelést az alperes ügyintézője az 56291 számú megrendelés-visszaigazolásban rögzítettek szerint 2006. november 9. napján visszaigazolta. Az A. Kft. székhelyének címe kizárólag praktikus okokból - a kommunikáció egyszerűsítése és gyorsítása érdekében - került az okiratokon feltüntetésre. A megrendelt termékek részben leszállításra és beépítésre kerültek, azonban az alperes a vaktokok és nyílászárók beszerelésekor hibákat vétett. Többszöri sürgetés és felszólítás ellenére nem történt meg a megrendelés-visszaigazolásban 39. sorszámmal megjelölt bejárati ajtó kovácsoltvas, bronz alkatrészei és díszei, valamint 78 darab Giara típusú kilincs leszállítása. A megbízási díj az 56291 számú megrendelésre hivatkozva teljes egészében átutalásra került az alperes bankszámlájára, 2007. június 4-én 210.000 euró, 2007. szeptember 18-án 30.000 euró összegben. Az alperes a vételár részére történt megfizetését, illetve az átutalásnál feltüntetett hivatkozási számot soha nem vitatta, arról pedig, hogy engedményesként lépett volna fel, nem küldött értesítést, az engedményezés tényét nem igazolta. Az alperes a megállapodás szerinti 2007. december 31-i teljesítési határidőhöz képest késedelembe esett és jogos ok nélkül megtagadta a szerződés teljesítését, mely késleltette a lakóház építési munkáinak befejezését, ezért kénytelen volt 1.000 euróért (2.570.000 forint) máshonnan beszerezni a kilincseket, a bejárati ajtó egyedi tervezésű és kivitelezésű alkatrészei azonban máshonnan nem voltak beszerezhetők.

A felperes álláspontja szerint a budapesti ingatlana volt a szerződés teljesítésének helye, az alperes általános szerződési feltételeit nem ismerte, nem fogadta el, ezért az elsődleges kereseti kérelem tekintetében a magyar bíróság rendelkezik joghatósággal az 1979. évi 13. tvr. (a továbbiakban: Nmjtvr.) 55. §-a, 60. § a) pontja, 62/G. § (2) bekezdés b) pontja és a 44/2001/EK rendelet (a továbbiakban: EK rendelet) 4. szakasz 15. cikk c) pontja, 16. cikke alapján, az alkalmazandó anyagi jog pedig az Nmjtvr. 28. §-a szerint a magyar jog. A másodlagos kereseti kérelem vonatkozásában a magyar bíróság joghatósága az Nmjtvr. 56/A. § (1) bekezdésén alapul, a magyar jog pedig a 33. § (2) bekezdése szerint alkalmazandó.

Az alperes elsődlegesen a joghatóság hiánya miatt alaki védekezést terjesztett elő, melyben a pert a Pp. 130. § (1) bekezdés a) pontja, és a 157. § a) pontja alapján kérte megszüntetni, érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

A joghatóság hiányát azzal indokolta, hogy közte és felperes között nem áll fenn szerződéses kapcsolat, a nyílászárókat a felperes nem tőle rendelte meg. A részéről akkor valósult meg a teljesítés, amikor az ausztriai telephelyén az árut átadta a fuvarozónak, aki ugyan tőle bérelte a teherautókat, de a szállítást a felperes megbízásából végezte. A szerződéses kapcsolat bizonyítottságának hiánya miatt a jelen esetben az Nmjtvr. 55. §-a nem alkalmazható. Amennyiben a bíróság megállapítaná a peres felek közötti szerződéses jogviszony létrejöttét, abban az esetben sem rendelkezne joghatósággal, mert a felperes részére kiállított számlában kifejezetten utalás van az alperes általános szerződési feltételeire, melyek azt az egyértelmű joghatósági kikötést tartalmazzák, miszerint "A bírói illetékesség helyeként a Zwettl Kerületi Bíróságot, vagy a B. cég székhelye szerint hatáskörrel rendelkező bíróságot kötik ki a felek". A kikötést figyelmen kívül hagyva és a nemzetközi magánjog szabályait alapul véve sem a magyar bíróság lenne hivatott a vita rendezésére, mert a teljesítési hely kérdésében az általános szerződési feltételek egyértelműen akként rögzítik, hogy az mindkét fél számára a "B. Társaság" telephelye. Az általános szerződési feltételek mellett az alperes számláin szerepel az "ab werk" kitétel, mely egy INCOTERMS klauzula és azt jelenti, hogy az ár (a számla összege) a gyárból való átadásra vonatkozik, azaz az eladó a saját telephelyén köteles az árut megfelelően csomagolva, számlázva a vevő rendelkezésére bocsátani. Az EK rendelet 3. cikke, 2. § 5. cikke alapján az alperes a vitatott kötelezettség teljesítésének helye szerinti bíróság előtt lenne csak perelhető. A magyar bíróság joghatósága kizárólag abban az esetben jöhet szóba, amennyiben a felperes igazolja, hogy fogyasztói minőségében rendelte meg a perbeli árut. Az alperes álláspontja szerint a felperes által megjelölt valamennyi jogalap tekintetében az osztrák jog szabályai alkalmazandóak az 593/2008/EK rendelet (Róma I.) 4. cikk (1), (2) bekezdése szerint, továbbá a 864/2007/EK rendelet (Róma II.) 10. cikke alapján.