A Legfelsőbb Bíróság Bfv.934/2008/5. számú határozata. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 251. §, 274. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 426. §] Bírók: Édes Tamás, Mészár Róza, Szabó Péter

Bfv.I.934/2008/5.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, 2009. évi január hó 27. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

A számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény és más bűncselekmény miatt a terhelt és társai ellen folyamatban volt büntetőügyben a III. r. terhelt és védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Fővárosi Bíróság 7.B.616/2004/66. számú ítéletét és a Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.196/2007/10. számú ítéletét a III. r. terheltre vonatkozó részében hatályában fenntartja.

A Fővárosi Bíróságot a III. r. terhelt tekintetében a vagyonelkobzással kapcsolatos különleges eljárásra hívja fel.

A végzés ellen fellebbezésnek, illetve felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem terjeszthet elő.

I n d o k o l á s:

A Fővárosi Bíróság a 2007. május 24-én kihirdetett 7.B.616/2004/66. számú ítéletével a felülvizsgálattal érintett III. r. terheltet folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény vétsége, 27 rb. társadalmi szervezet önálló intézkedésre jogosult dolgozója által, üzletszerűen bűnszövetségben, bűnsegédként elkövetett vesztegetés bűntette és 19 rb. - amelyből 18 rb. bűnsegédként elkövetett - közokirat-hamisítás bűntette miatt, halmazati büntetésül, 2 év - végrehajtásában 4 év próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte, és bűnügyi költségből 1.584 Ft külön történő viselésére kötelezte.

A megállapított tényállás lényege a következő.

Az I. r. terhelt 2002. május 13-tól az Sz. O. Rt. számítógép és hálózat felügyelője volt, míg a II-XXX. r. terheltek, egy B. székhelyű főiskola hallgatói voltak. A főiskolát a SZ. O. Rt. és egy alapítvány hozta létre. A tanulmányi rendszert a részvénytársaság üzemeltette.

A hallgatók személyi adatait és tanulmányi eredményeit, vizsga jegyeit hosszabb időn át az ODIN megnevezésű rendszerben tárolták és kezelték. 2003. év július hó 16. napjától a fenti adatokat az ETR megnevezésű számítógépes nyilvántartó rendszerben kezelik. Az új rendszerre történő áttérés mintegy 30 ezer hallgató adatainak áttöltésével járt.

A gépi nyilvántartó rendszer külön táblázatban naplózza, hogy a felhasználó mikor, milyen adatot rögzített. A két rendszer váltása közötti időszakban, illetve a váltás előkészítése során - amely időben elhúzódott, több hónapot vett igénybe - a régi rendszerben a 2003. év január hó elejétől 2003. év május hónapjáig nem működött a naplózás. Az ETR rendszerben kezdetben ugyancsak nem volt naplózás, az csak 2003. év október hó 22-től épült be. A naplózás hiányának időszakában az adatrögzítők személye ismeretlen maradt. A naplóállományhoz hozzáférni, jogosulatlan módosításokat végezni csak a rendszert jól ismerő, ahhoz hozzáféréssel rendelkező személy tudott.

A főiskola tanulmányi és vizsgáztatási rendszerében a hallgatók otthonról számítógépen jelentkeztek be a vizsgákra, majd a vizsgalapokat az erre illetékes személy a gépen tárolt bejelentkezési adatok alapján készítette el.

A hallgatók nem csak a számítógépes rendszeren (Interneten) jelentkezhettek be a vizsgára, hanem személyesen is. Ilyen esetekben a vizsgáztató tanár adatainak feltüntetésével helyszíni jelentkezési lapot töltetett ki a megjelent vizsgázóval és a személyazonosságot nevezett igazolványából ellenőrizte.

A főiskolán a hallgatók a távoktatásos rendszer és a több tízezres hallgatói létszám miatt általában írásbeli dolgozatok készítésével vizsgáztak. A vizsgadolgozatok kijavítását követően az oktatók az osztályzatot felvezették a korábban kinyomtatott, hozzájuk eljuttatott vizsgalapra. Az tartalmazta a hallgató nevét, születési adatait, a tantárgyat, az elért érdemjegyet, a vizsga dátumát és tartalmazott egy azonosító számot is. Az oktatók a vizsgalapokat a tanulmányi osztálynak adták le és az ott dolgozó évfolyamfelelősök azokról az ETR-n rögzítették a hallgatók érdemjegyeit. Ugyanakkor az osztályzatok valós voltának ellenőrzése nem tartozott a feladataik közé.

Az érdemjegyek beírásához a hallgatók az indexkezelő irodában egy űrlap kitöltésével leadták a főiskola által részükre kiállított leckekönyveiket. Az űrlapon szerepelt a hallgató neve, a születési adatok és annak a tantárgynak a megnevezése, amelyből a vizsgajegyet be kívánta íratni. A leckekönyvkezelők a számítógépről beírták a tanulmányi osztály által rögzített érdemjegyet az űrlapra. Az oktatók általában heti rendszerességgel átvették az összegyűjtött indexeket és az űrlapok alapján bejegyezték az érdemjegyeket, azonban ilyenkor már ők sem végeztek újbóli ellenőrzést. A vizsgalapokat a tanulmányi osztályon legkevesebb fél évig megőrizték.

Az I. r. terhelt 2002. év május hó 13-tól, mint számítógépes hálózat-felügyelőként dolgozott a SZ. O. Rt-nél. 2002. szeptember 11.-i munkaköri leírása szerint a számítástechnikai végzettséggel rendelkező terheltnek többek között feladatköre volt az ETR rendszer bevezetéséhez szükséges feladatok elvégzése, a különböző hallgatói nyilvántartó rendszerek (ODIN, ETR, NEPTUN) felügyelete. Feladatkörébe tartozott a programok telepítése, karbantartása, a felhasználói jogkörök kiosztása, a felhasználók munkájának segítése, továbbá az archiválás is.

Továbbá feladata volt az iratkozási ívek, fakultációs listák, törzskönyvek, éves adóigazolások elkészítése és ezért felelősséggel tartozott. Végül feladatát képezte a vizsgák és gyakorlatok Interneten történő meghirdetése, valamint az ehhez tartozó vizsgalapok elkészítése.

Az I. r. terhelt kihasználta a munkaköréből és az új számítógépes rendszerre történő átállásból átmenetileg adódó azon lehetőséget, hogy a hallgatók érdemjegyeinek a jegynyilvántartó rendszerbe való felvitelét a program nem nevesítette, csak a felvitel dátumát rögzítette. Felismerte, hogy ezen időszakban a naplózás hiánya kihasználható és így bármely hallgatónak elmaradt vizsga-érdemjegyeket tud felvinni a rendszerbe, anélkül, hogy a hallgató ténylegesen levizsgázott volna.

Arra is rájött, hogy a meghamisított vizsgalapokon szereplő hamis érdemjegyeket az adott tárgyból vizsgáztató oktatóval a hallgatók később probléma nélkül beírathatják a leckekönyvükbe. Ezt közölte a főiskolára járó gyermekkori barátjával a II. r. terhelttel, valamint ismerősével, a III. r. terhelttel is, aki ugyancsak főiskolai hallgatója volt.

A rendszer működését először a II. r. terhelt érdemjegyei vonatkozásában tesztelte az I. r. terhelt. Amikor meggyőződött annak sikerességéről (terhelt-társa jegyét az egyik oktató minden gond nélkül beírta a leckekönyvbe) az I., II. és III. r. terheltek elhatározták, hogy a hamis érdemjegyek rendszerbe történő felviteléből jól jövedelmező üzletet csinálnak.

Ennek érdekében az I. r. terhelt 2003. év június hó elejétől kezdődően a számítógépből kinyomtatta azon hallgatók nevét, akik különböző okokból sok vizsgával voltak elmaradva. A II. r. és III. r. terheltek részére átadott egy kb. 1600 személy nevét, az elmaradt vizsgatárgyak megnevezését és számát, valamint a hallgatók telefonszámát tartalmazó listát. Abban állapodtak meg, hogy a II. r. és a III. r. terheltek a kapott lista alapján telefonon keresik meg a hallgatókat, és felajánlják, hogy tényleges vizsga nélkül érdemjegyeket visznek fel nekik a rendszerbe, amit az oktatóval később a leckekönyvbe be is írathatnak. Abban is megállapodtak, hogy tantárgyanként 8-12 ezer forintot fognak kérni, de ha nagy számú megrendelést kapnak egy személytől, akkor olcsóbban is biztosítják az érdemjegyek felvitelét a rendszerbe.