1122/H/2004. AB határozat

Telki Község Önkormányzat Képviselő-testületének a telekadóról szóló 9/2002. (12. 13.) rendelete módosításáról szóló 16/2003. (11. 27.) számú rendelete 4. § (5) és (6) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság helyi önkormányzati rendelet alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság Telki Község Önkormányzat Képviselő-testületének a telekadóról szóló 9/2002. (12. 13.) rendelete módosításáról szóló 16/2003. (11. 27.) számú rendelete 4. § (5) és (6) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

A Pest Megyei Közigazgatási Hivatal vezetője Telki Község Önkormányzat Képviselő-testületének a telekadóról szóló 9/2002. (12.13.) rendelete módosításáról szóló 16/2003. (11. 27.) számú rendelete (a továbbiakban: Ör.) 4. § (5) és (6) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte, mert a képviselő-testület a törvényességi észrevételét nem fogadta el.

A kifogásolt rendelkezésekben a képviselő-testület mentességet állapított meg a telekadó megfizetése alól. Az indítványozó szerint az Ör. kifogásolt rendelkezései az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését sértik, a rendeletben megállapított két adómentességi ok hátrányos megkülönböztetésre vezet, mivel állítása szerint indokolatlanul különböztet az adó alá vont vagyontárgyak, tulajdon és tulajdon között, ezáltal az ugyanazon szabályozási koncepción belül a jogalanyok között. Az indítványozó szerint a különbségtételt nem indokolja semmilyen alkotmányos cél, ilyet véleménye szerint a polgármesternek a képviselő-testület álláspontjáról beszámoló levele sem fogalmaz meg.

II.

Az indítvánnyal érintett jogszabályi rendelkezések:

1. Az Alkotmány hivatkozott rendelkezése:

"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."

2. A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Hatv.):

"6. § Az önkormányzat adómegállapítási joga arra terjed ki, hogy:

a) az 5. §-ban meghatározott adókat vagy ezek valamelyikét bevezesse, a már bevezetett adót hatályon kívül helyezze, illetőleg módosítsa, azonban az évközi módosítás naptári éven belül nem súlyosbíthatja az adóalanyok adóterheit,

b) az adó bevezetésének időpontját és időtartamát (határozott vagy határozatlan időre) meghatározza,

c) az adó mértékét a helyi sajátosságokhoz, az önkormányzat gazdálkodási követelményeihez és az adóalanyok teherviselő képességéhez igazodóan - az e törvényben meghatározott felső határokra, illetőleg a 16. § a) pontjában, a 22. § a) pontjában, a 26. §-ában, a 29. §-ának (1) bekezdésében, a 33. §-ának a) pontjában meghatározott felső határoknak 2005. évre a KSH által 2003. évre vonatkozóan közzétett fogyasztói árszínvonal-változással, 2006. évtől pedig a 2003. évre és az adóévet megelőző második évig eltelt évek fogyasztói árszínvonal változásai szorzatával növelt összegére (a felső határ és a felső határ növelt összege együtt: adómaximum) figyelemmel - megállapítsa,

d) az e törvény második részében meghatározott mentességeket további mentességekkel, illetőleg kedvezményeket további kedvezményekkel kibővítse,

e) e törvény és az adózás rendjéről szóló törvény keretei között a helyi adózás részletes szabályait meghatározza.

7. § Az önkormányzat adómegállapítási jogát korlátozza az, hogy:

a) az adóalanyt egy meghatározott adótárgy esetében (4. §) csak egyféle - az önkormányzat döntése szerinti - adó (5. §) fizetésére kötelezheti,

b) a vagyoni típusú adók körében az adót egységesen - vagy tételes összegben, vagy a korrigált forgalmi érték alapulvételével - határozhatja meg,

c) az általa bevezetett adó mértékeként nem állapíthat meg többet az adómaximumnál,

d) a kerületi önkormányzat a fővárosi közgyűlés által bevezetett adót annak hatályon kívül helyezése időpontjáig, a fővárosi közgyűlés az általa az 1. § (3) bekezdés alapján bevezetett adót a kerületi képviselő-testületek többségi véleményének beszerzéséig nem működtetheti,

e) a vállalkozó (52. § 26. pont) üzleti célt szolgáló épülete, épületrésze utáni építményadó, telke utáni telekadó, továbbá a vállalkozók kommunális adója és a helyi iparűzési adó megállapítása során - ha törvény eltérően nem rendelkezik - a 6. § d) pontja nem alkalmazható. A vállalkozók kommunális adója, a helyi iparűzési adó, továbbá a vállalkozó üzleti célt szolgáló épülete, épületrésze utáni építményadó, telke utáni telekadó alapjának korrigált forgalmi érték szerinti megállapítása esetén adónemenként csak egyféle adómérték állapítható meg. A vállalkozó üzleti célt szolgáló épülete, épületrésze utáni építményadó, telke utáni telekadó alapjának alapterület szerinti megállapítása esetén kizárólag az adótárgy fajtája, illetőleg a településen belüli földrajzi elhelyezkedése alapján állapítható meg differenciált adómérték."

"17. § Adóköteles az önkormányzat illetékességi területén lévő beépítetlen belterületi földrészlet (a továbbiakban: telek)."

3. Az Ör. kifogásolt rendelkezései:

"4. § Mentes az adó alól:

(...)

(5) Annak a magánszemélynek a kárpótlásban, illetve tagi részarányban visszakapott ingatlana, aki 1991. 01. 01. óta állandó bejelentett lakcímmel rendelkezik Telki Községben és fenti ingatlanát eredeti jogosultként, illetve annak egyenes ági leszármazójaként tulajdonolja, ugyanúgy értve az időközben kárpótlásban vagy tagi részarányban visszakapott ingatlant is.

(6) Adómentes az önkormányzat által 2003. január 1. után értékesített építési telek az értékesítéstől számított 4 évig."

III.

Az indítvány nem megalapozott.

1. Az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés d) pontja a helyi önkormányzati alapjogok között a képviselő-testület alkotmányi védelemben részesített hatásköreként határozza meg azt, hogy a képviselő-testület törvény keretei között megállapítja a helyi adók fajtáit és mértékét. A helyi adózás törvényi kereteit a Hatv. tartalmazza.

A Hatv. 6. §-a alapján a helyi önkormányzat széles körű döntési szabadsággal rendelkezik a helyi adók szabályozása során. A helyi önkormányzat képviselő-testülete dönt a Hatv. keretei között a törvényben meghatározott egyes adótípusok és adófajták bevezetéséről, az adók mértékéről, valamint az adómentességek és adókedvezmények meghatározásáról. A helyi önkormányzat adómegállapítási jogának korlátait a Hatv. 7. §-a állapítja meg.

Alkotmánybíróság az adómentességek és adókedvezmények alkotmányossági megítélése tárgykörében hozott határozataiban kifejtette, hogy azokra senkinek sincs az Alkotmányon alapuló alanyi joga. A mentességek és kedvezmények meghatározásánál a jogalkotót széles körű mérlegelési jog illeti meg. Ennek gyakorlása során tekintettel lehet bizonyos, az Alkotmányban is nevesített jogokra, de ezen túlmenően érvényre juttathat az Alkotmányból közvetlenül le nem vezethető, esetenként rövid távra irányadó gazdaságpolitikai, életszínvonal-politikai, szociálpolitikai és egyéb célkitűzéseket. A mentességekre és kedvezményekre vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkotmányossági felülvizsgálata során az Alkotmánybíróság hatáskörébe kizárólag annak vizsgálata tartozik, hogy a jogalkotó mérlegelési jogának gyakorlása során nem került-e ellentétbe az Alkotmány valamely rendelkezésével. Az Alkotmánybíróság nem jogosult a jogalkotói mérlegelés célszerűségi, gazdaságpolitikai szempontú vizsgálatára. [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281.]

A helyi adók körében az adómentességek és adókedvezmények megállapításának a joga a helyi önkormányzat adómegállapítási jogának egyik részjogosítványa. Az adómentességek és kedvezmények megállapítása során az önkormányzat a helyi sajátosságokat, gazdaságpolitikai és adópolitikai szempontokat, valamint az adóalanyok teherviselési képességét mérlegelve - az Alkotmány keretei között - szabadon dönt arról, hogy az adóalanyok mely csoportját részesíti adókedvezményben vagy adómentességben.

2. Az indítványozó az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe ütközőnek véli az Ör. kifogásolt rendelkezéseiben meghatározott telekadó-mentességeket.

Az Alkotmánybíróság számos határozatában elemezte a diszkrimináció tilalmát. Megállapította, hogy az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése nem mindenfajta különbségtételt tilt. Az alkotmányi tilalom elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre vonatkozik. Abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem alapvető jog tekintetében történt, a megkülönböztetés alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti és a megkülönböztetésnek nincs a tárgyilagos mérlegelés szerinti ésszerű indoka, vagyis az önkényes. Megállapította azt is, hogy alkotmányellenes megkülönböztetés csak akkor állapítható meg, ha összehasonlítható helyzetben lévő személyek között tesz a jogalkotó olyan különbségtételt, amely alapjogsérelmet okoz, illetőleg azzal az egyenlő méltóság alkotmányos követelményét sérti. Nem minden - személyek közötti - jogi megkülönböztetés minősül tehát alkotmányellenesnek. Nem minősül megengedhetetlen megkülönböztetésnek, ha a jogi szabályozás eltérő jogalanyi körre vonatkozóan állapít meg eltérő rendelkezéseket. [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 203.]

3. A Hatv. 17. §-a alapján adóköteles az önkormányzat illetékességi területén lévő beépítetlen belterületi földrészlet. A telekadó megfizetése alóli törvényi mentességeket a Hatv. 19. §-a határozza meg. A Hatv. 6. § d) pontjában az önkormányzat felhatalmazást kapott arra, hogy a törvényben meghatározott mentességeket további mentességekkel, illetőleg kedvezményeket további kedvezményekkel kibő-vítse. E felhatalmazás alapján állapította meg az önkormányzat az Ör. vitatott 4. § (5) és (6) bekezdését.

Az Ör. 4. § (5) bekezdése szerint mentes az adó alól annak a magánszemélynek a kárpótlásban, illetve tagi részarányban visszakapott ingatlana, aki 1991. január 1. óta állandó bejelentett lakcímmel rendelkezik Telki községben és ingatlanának eredeti jogosultként, illetve annak egyenes ági leszármazójaként tulajdonosa, ugyanúgy értve az időközben kárpótlásban vagy tagi részarányban visszakapott ingatlant is. Az Ör. kifogásolt rendelkezésében a képviselő-testület az azonos szabályozási körbe tartozókra eltérő szabályozást alkotott, ezért az Alkotmánybíróság megvizsgálta a különbségtétel alkotmányosságát.

Az önkormányzat képviselő-testülete e rendelkezésben adott adómentesség indokát abban jelölte meg, hogy a "kárpótlásként, illetve tagi részarányként kapott területek tulajdonosainak a belterületi rendezés során kialakított lakótelkei több esetben a közösségi érdek érvényesítése folytán keletkeztek. Sok esetben a szabályozási terv érvényesítése tette szükségessé új utak kialakítását, amely az egy tagban lévő nagyobb telkek megosztásához vezetett." Ezeket a tulajdonosokat további teherrel nem kívánták sújtani, ezért adómentességet állapítottak meg az így kialakított telkek után.

Az Ör. 4. § (6) bekezdése szerint mentes az adó alól az önkormányzattól vásárolt építési telek, az értékesítéstől számított 4 évig. A képviselő-testület állásfoglalása szerint e telkek tekintetében a különbségtételt azért tették, mert az újonnan 2003. évtől értékesített telkek vételára a teljes körű közművesítés költségét is tartalmazta, és az így kialakított telkek előtti közterületek karbantartása - a megfelelően kiépített csapadékvíz-elvezetés, valamint az aszfaltozott út következtében -lényegesen kevesebb kiadást igényel az önkormányzattól, mint a korábban közművesítés nélkül eladott területek fenntartási költsége. A magasabb vételár miatt viszont az építkezőket kívánták mentesíteni a további terhek alól a beépítésre rendelkezésre álló időre.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a sérelmezett rendelkezésekben nem alapvető jog tekintetében történt a különbségtél, és ez a különbségtétel, amely abban nyilvánul meg, hogy a meghatározott telkek tulajdonosai mentesülnek az adó megfizetése alól, az emberi méltósághoz való jogot nem sérti. Az adómentességnél alkalmazott megkülönböztetésnek a tárgyilagos mérlegelés szerinti ésszerű, helyi adópolitikai indokai vannak, ezért az önkényesnek nem tekinthető.

A fentieket figyelembe véve az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör. 4. § (5) és (6) bekezdése nem sérti az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt diszkrimináció tilalmát. Ezért az Alkotmánybíróság a kifogásolt rendelkezések alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.

Budapest, 2005. március 29.

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró