A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20842/2014/5. számú határozata tulajdonjog megállapítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 121. §, 122. §] Bírók: Csordás Csilla, Kincses Attila, Sághy Mária

Kapcsolódó határozatok:

Nyírbátori Járásbíróság P.20169/2012., Fővárosi Törvényszék P.22251/2012/18., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.20842/2014/5.* (ÍH 2017.15), Kúria Pfv.20426/2015. (BH 2016.5.114), Kúria Pfv.20988/2015/8., 3101/2017. (V. 8.) AB határozat

***********

Fővárosi Ítélőtábla

7.Pf.20.842/2014/5.

A Fővárosi Ítélőtábla a Szilágyi Katalin Ügyvédi Iroda (fél címe 1, ügyintéző: dr. Szilágyi Katalin ügyvéd) által képviselt I.rendű felperes neve (I.rendű felperes címe.) I. rendű és II.rendű felperes neve (uo.) II. rendű felpereseknek - dr. Sallay András ügyvéd (fél címe 2) által képviselt I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I. rendű, a Dr. Igyártó Ügyvédi Iroda (fél címe 3, ügyintéző: dr. Igyártó Gyöngyi ügyvéd) által képviselt II.rendű alperes neve (II.rendű alperes címe.) II. rendű, ... III. rendű, Tramfeld Attila IV. rendű, Jámbor Zsuzsanna V. rendű, valamint a jogi képviselet nélkül eljáró III.rendű alperes neve (III.rendű alperes címe) VI. rendű és a IV.rendű alperes neve (IV.rendű alperes címe) VII. rendű alperesek ellen tulajdonjog megállapítása iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2013. október 31. napján kelt 34.P.22.251/2012/18. számú ítélete ellen a II. rendű alperes részéről 20. sorszám alatt előterjesztett és 28. sorszám alatt kiegészített fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését azzal hagyja helyben, hogy mellőzi a kereset részbeni elutasítására vonatkozó rendelkezést; egyúttal az I-II. rendű alperesek által az I-II. rendű felperesek részére fizetendő perköltség teljesítési határidejét 15 napban határozza meg.

Kötelezi a II. rendű alperest, hogy - 15 napon belül - fizessen meg az I-II. rendű felpereseknek együttesen 166.000 (Egyszázhatvanhatezer) forint plusz áfa összegű fellebbezési eljárási költséget.

A le nem rótt 533.200 (Ötszázharmincháromezer-kettőszáz) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

A ... szám alatt lévő ... helyrajzi számú (perbeli) lakás ingatlant a tulajdoni lap megnyitásával 1998. december 17. napján tüntették fel az ingatlan-nyilvántartásban, annak személyenként 1/2 hányadára eredeti felvétel címén az I-II. rendű alperesek tulajdonjogát jegyezték be. A nyilvántartott tulajdonosok nem tartották birtokban a lakást, oda 1993. július 15-én ... III. rendű alperes költözött be, aki az 1993. július 1-jén megkötött csereszerződéssel a ... szám alatt lévő ingatlan 3/4 tulajdoni hányadát adta cserébe a lakásért. A III. rendű alperes az 1996. május 24-én megkötött csereszerződéssel az ingatlant a IV-V. rendű alperesek tulajdonába adta, akik 1996. június 2-án költöztek be a lakásba. A IV-V. rendű alperesek az 1996. november 12-én megkötött adásvételi szerződéssel az ingatlant átruházták az I-II. rendű felperesekre, ahová a vételár kifizetése után, 1997. január 10-én a felperesek nagyszülei költöztek be, akik javára holtig tartó haszonélvezeti jogot alapítottak. A nagyszülők halálukig az ingatlanban laktak, azt követően a felperesek másik hozzátartozója költözött a lakásba, amit változatlanul a felperesek tartanak birtokban.

Az I-II. rendű felperesek keresetükben annak tűrésére kérték kötelezni az I-VII. rendű alpereseket, hogy a perbeli ingatlan személyenként 1/2 hányadára bejegyezzék tulajdonjogukat az ingatlan-nyilvántartásba. Az I. rendű alperes tulajdoni hányadát érintően elsődlegesen adásvétel, másodlagosan elbirtoklás jogcímén kérték a bejegyzést, míg a II. rendű alperes tekintetében kizárólag elbirtoklásra hivatkoztak.

Az I-II. rendű alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

A VI. és a VII. rendű alperesek érdemi ellenkérelmet nem terjesztettek elő, nyilatkozatot nem tettek.

Az elsőfokú bíróság a - 2011. február 23-án elhunyt - III. rendű alperessel szemben előterjesztett keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasította, míg az I-II. rendű felperesek és a IV-V. rendű alperesek között megszüntette a pert.

Az elsőfokú bíróság ítéletével annak tűrésére kötelezte az I-II., a VI. és a VII. rendű alpereseket, hogy a perbeli ingatlan személyenként 1/2 tulajdoni hányadára elbirtoklás címén bejegyezzék az I-II. rendű felperesek tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba. Ezt meghaladóan elutasította a keresetet, és kötelezte az I-II. rendű alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg az I-II. rendű felpereseknek 381.000 forint perköltséget, továbbá az államnak 798.000 forint kereseti illetéket. A bejegyzés foganatosítása érdekében megkereste az eljárásra illetékes földhivatalt. Döntésének jogi indokolása szerint adásvétel címén nem volt lehetőség az I-II. rendű felperesek tulajdonjogának a bejegyzésére, mivel a VI. rendű alperest megillető jelzálogjog, valamint a jelzálogjogot biztosító elidegenítési és terhelési tilalom már a felperesek által kötött szerződés időpontjában is terhelte az ingatlant. Kifejtette, hogy a meghallgatott tanúk vallomása és a lakásszövetkezet igazolása bizonyította, hogy az I-II. rendű felperesek nagyszülei 1997 óta laktak az ingatlanban, melynek közös költségét és közüzemi költségeit ők fizették, és a lakáson belül nagy értékű beruházást is végrehajtottak, amikor a két szint közé betegszállító liftet építettek be. A haszonélvezők elbirtoklását az I-II. rendű felperesek javára vette figyelembe, mivel a haszonélvezők is őket tekintették az ingatlan tulajdonosainak, és ők voltak azok, akik a haszonélvezők halála után változatlanul birtokban tartották, illetve sajátjukként használták és hasznosították a lakást. Az 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 122. §-a alapján a felperesi jogelődök, a III-V. rendű alperesek, elbirtoklási idejét is hozzászámította a felperesek elbirtoklási idejéhez, mivel az általuk megkötött szerződések kétségkívül alátámasztották, hogy ők is sajátjukként használták az ingatlant. A régi Ptk. 121. § (1) bekezdésében meghatározott 15 éves elbirtoklási idő 2008. július 15. napján eltelt, akkor az I-II. rendű felperesek tulajdonszerzése a törvény erejénél fogva bekövetkezett. Az I-II. rendű alperesek azt maguk sem állították, hogy a tulajdonszerzés bekövetkezése előtt megszakították az elbirtoklást, a 2012. február 27-i keltezésű felszólítás pedig erre azért nem volt alkalmas, mert ekkor a felperesek tulajdonszerzése már bekövetkezett.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a II. rendű alperes jelentett be fellebbezést, melyben elsődlegesen annak megváltoztatását és a kereset elutasítását, másodlagosan a hatályon kívül helyezését kérte. Vitatta, hogy a perbeli ingatlan és a III. rendű alperesnek cserébe adott ingatlan azonossága megállapítható, mivel a szerződésben és a tulajdoni lapon feltüntetett adatok eltérnek egymástól. Rámutatott, hogy az I. rendű alperes nem ruházhatta át az ingatlan egészének a tulajdonjogát, mivel csak 1/2 részben volt társtulajdonos. Vélekedése szerint a felperesek csak hivatkoztak rá, de nem bizonyították, hogy 15 éven át szakadatlanul birtokolták az ingatlant, és ez az elsőfokú bíróság ítéletében sem került megállapításra, hiszen abban nincsen feltüntetve az elbirtoklás kezdő és befejező időpontja. Álláspontja szerint a III. rendű alperes nem tekinthette sajátjának az ingatlant, mivel a lakáshasználatot ő engedélyezte a III. rendű alperes részére, abból a célból, hogy külföldi tartózkodás alatt felügyeljen a lakásra, illetve beteg gyermekével ott tartózkodhasson. Az erre vonatkozó tények előadására azonban nem volt lehetősége, mivel az elsőfokú bíróság jogszabálysértően mellőzte a személyes meghallgatását.