A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21422/2010/3. számú határozata megfizetésre kötelezés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 164. §, 239. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 205. §, 277. §, 318. §, 339. §, 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) 1. §, 9. §, 42. §, 44. §, 60. §] Bírók: Fülöp Györgyi, Lesenyei Terézia, Pullai Ágnes

Fővárosi Ítélőtábla

8.Pf.21.422/2010/3.

A Magyar Köztársaság nevében!

A Fővárosi Ítélőtábla a Peszlen és Mészáros Ügyvédi Iroda ....., ügyintéző: dr. Peszlen Zoltán ügyvéd) által képviselt felperes neve (.....) felperesnek, a dr. Kovács János ügyvéd (....) által képviselt alperes neve (.....) alperes ellen megfizetésre kötelezés iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2010. június 9. napján kelt, 8.P.25.081/2007/20. sorszámú ítélete ellen a felperes 21. sorszám alatti fellebbezése folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 80 000 (Nyolcvanezer) forint másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes kereseti kérelmeit elutasította és kötelezte a felperest 200.000 forint + áfa perköltség megfizetésére.

Az elsőfokú bíróság ítéletében tényként állapította meg, hogy a felperes 2006. január 27-én a saját fejlesztésű devizahitel nyilvántartó programjára vonatkozó írásbeli árajánlattal kereste meg az alperes jogelődjét, a H.T. (a továbbiakban: T.). Az alperes az árajánlat és telefonos egyeztetést követően 2007. február 16-án kelt levelében - az ajánlatban közölt feltételekkel - megrendelte a programot. Tekintettel arra, hogy az alperes a szoftvert a T. Kft (a továbbiakban: Ti.) által üzemeltetett hardver eszközein kívánta használni, kérésére a felperes felvette a kapcsolatot a Ti.-val, amely az eredeti ajánlatban nem szereplő további fejlesztési igényeket fogalmazott meg. A felperes elkészített egy szerződéstervezetet, de az alperes azt igényelte, hogy abba a Ti. ajánlatát is foglalják bele, végül a szerződés aláírásra nem került. A felperes 2006. április 5-én hivatalos tájékoztatást kért a T.-től a telepítéshez szükséges technikai feltételek biztosításáról, s egyben jelezte, hogy amennyiben ez 3 napon belül nem történik meg, a szoftvert ügyvédi letétbe helyezi, és a licencdíjról számlát állít ki. A T. 2006. április 4-ei levelében közölte, hogy igazgatósága nem támogatja a szoftver és a kapcsolódó alkalmazások bevezetését, ezért a megrendelést "tárgytalannak, illetve nem teljesítettnek" tekinti, és a szerződéses kapcsolatot megszűntnek nyilvánítja. Megjegyezte, hogy a felperes a 2006. január 30-i vállalásnak, a rendszer két héten belüli teljesítésének nem tett eleget. Az alperes a felperes 2006. április 11-én megküldött számláját visszaküldte.

A felperes módosított keresetében elsődlegesen szoftver felhasználási szerződés teljesítése címén 2.680.000 forint, valamint ennek 2006. április 19. napjától a kifizetésig számított törvényes kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest, másodlagosan kártérítési igényt érvényesített. Kártérítési követelése a szerződéskötéssel összefüggő egyeztetések és egyéb feladatok miatt felmerült 1.998.000 forint vagyoni kárból, 440.000 forint elmaradt haszonból, továbbá 2006. április 7-től a teljesítésig számított havi 8.000 forint kiadásból tevődik össze. Valamennyi összeg után áfa megtérítését is igényelte, és törvényes késedelmi kamatra is igényt tartott.

A felperes elsődleges jogi álláspontja szerint a felek között az ajánlat általa 2006. január 27-én elküldött árajánlat február 16-ai elfogadásával szerződés jött létre, amit teljesíteni kell. Amennyiben a bíróság úgy ítéli meg, hogy nem jött létre szerződés, a felperest kártérítés illeti meg, amely az alvállalkozója részére az üggyel kapcsolatban kifizetett díjazásból, a szerződéskötés elmaradása miatti haszonból és a szoftver folyamatos ügyvédi letéti díjából tevődik össze. Keresete jogalapjaként a Ptk. 213. § (1) és (3) bekezdésére, 302. §-ára, 423. §-ára, valamint a szerzői jogról szóló 1999. LXXVI. törvény (Szjt.) 42. § (1) bekezdésére, továbbá a 60. § (5) bekezdésére hivatkozott, míg a kártérítés vonatkozásában a Ptk. 303. §-át és 318. § (1) bekezdését hívta fel.

Az alperes védekezése a kereset elutasítására irányult. Nem vitatta, hogy az ajánlatot megkapta és azt sem, hogy azt írásban elfogadta, de a szerződés - annak ellenére, hogy történtek levélváltások, egyeztetések a felek között - nem jött létre, és mivel az írásbeli szerződéstervezet aláírására nem került sor, a felperes licencdíjat sem igényelhet. A másodlagos kereseti kérelemnek is az elutasítását kérte azzal az indokkal, hogy korábban hajlandónak mutatkozott peren kívüli egyezség keretében kompenzálni a felperes bizonyos ráfordításait, de ezt a felperes nem fogadta el.

Az elsőfokú bíróság jogi indokolásában a Ptk. 277. § (1) bekezdéséből kiindulva elsősorban azt vizsgálta, hogy a felperes szerződéses ajánlata alapján megrendeléssel létrejött-e a szerződés, és arra a következtetésre jutott, hogy a szerződés nem jött létre. Kifejtette, hogy az adott esetben a felek közötti jogviszony természete, a felperes által nyújtandó szolgáltatás időtartama, a karbantartással, a különböző verziók nyújtásával kapcsolatos árajánlat is arra utalt, hogy a feleknek részletesen meg kellett volna állapodniuk a megrendelés konkrét tárgyában, a felperes által vállalt kötelezettségekben és az ellenértékben. A felperes saját előadása is cáfolta, hogy a szerződés az ajánlat elfogadásával létrejött, mert írásbeli szerződés-tervezetet készített.

Mivel az alperes a devizahitel nyilvántartó rendszert nem saját maga üzemeltette volna, hanem a Ti. közreműködésével, ezért, ha a szerződés létre is jött volna a felek között, annak teljesítése is csak az üzemeltető bevonásával lett volna lehetséges. A bíróság ettől függetlenül, az alperesi védekezés alapján utalt arra, miszerint az sem igazolt, hogy az ügyvédi letétbe helyezett program, ún. demo-program-e vagy pedig maga a futtatásra kész állapotú rendszer.

A bíróság a másodlagos kereseti kérelmet sem találta teljesíthetőnek. Megítélése szerint L. P. felperesi alvállalkozó tanúvallomásából és a felperes által csatolt táblázatszerű teljesítés-igazolásból nem lehetett következtetni arra, hogy a táblázatban felsorolt tételek a perbeli szerződéssel függnek-e össze. Az indokolás kitért arra is, hogy a felek a szerződés megkötését megelőzően is kötelesek voltak együttműködésre, így a felperesnek fel kellett készülnie a kötelezettség határidőben történő teljesítésére, ezért a teljesítéssel összefüggő költségek a szerződést kötő másik félre - annak vállalása hiányában - nem háríthatók át. Ugyanígy a felperes kockázata körébe tartoznak a szerződéskötés elmaradása miatti kiadások is.

A bíróság a kártérítési igény megalapozottságának vizsgálata körében azt emelte ki, hogy az alperes jogellenes magatartását a felperesnek kellett volna bizonyítania, a felperes azonban ennek a bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget. Az elmaradt üzleti haszonként előterjesztett 440.000 forint összegű követelést kellően ki nem munkált kereseti kérelemnek tartotta, amely a feltárt peradatokból még csak nem is volt kikövetkeztethető. Ha a szerződés létrejött volna, az alperesnek az ellenértéket kellene megfizetnie és számára teljesen közömbös, hogy a felperesnek a szerződésből milyen haszna származik. A szoftver letéti díja a megkötött szerződés teljesítésével kapcsolatos költség, ami azért nem hárítható át az alperesre, mivel a szerződés nem jött létre.