A Legfelsőbb Bíróság Pfv.20391/2010/8. számú határozata kártérítés (KÖZIGAZGATÁSI JOGKÖRBEN okozott kár megtérítése) tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 84. §, 339. §, 349. §] Bírók: Besenyeiné dr. Varga Katalin, Havasi Péter, Udvary Katalin

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága

mint felülvizsgálati bíróság

Pfv.III.20.391/2010/8.szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr.Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd által képviselt felperesnek a felülvizsgálati eljárásban jogtanácsos által képviselt I.r., a jogtanácsos által képviselt II.r. alperesek ellen közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt a Fővárosi Bíróság előtt 22.P.26.035/2007. szám alatt indított és másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.323/2009/4. számú kijavított ítéletével befejezett perében, az I.r. alperes által 34. sorszám alatt és a II.r. alperes által 33. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja azzal, hogy abból az I.r. alperes tekintetében a "szabálysértési őrizetben tartotta" szövegrészt mellőzi.

Kötelezi az I.r. alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 15.000 (Tizenötezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, míg a le nem rótt felülvizsgálati illetékeket az állam viseli.

I n d o k o l á s

A felperes 2006. október 23-án éjjel a K. tér felől hazafelé tartott a B. irányába, amikor a F. terén tüntető tömeg miatt, az események megtekintése érdekében a hídon átment a budai oldalra, majd visszatért, a híd pesti hídfőjénél azonban megállt és mellette elhaladt azoknak a rendőröknek egy része, akik a tüntetés résztvevőit a helyszín elhagyására szólították fel. Éjjel 1 óra 40 perc körül öt-hat rendőr külön felhívás nélkül a felperest ütlegelni kezdte, őt a földre teperték, kezét hátracsavarták és megbilincselték, illetőleg többször megrúgták. A II.r. alperes állományába tartozó rendőrök a felperest a rendőrségi szállítóautóhoz kísérték, majd 1 óra 50 perckor előállították. Az I.r. alperes állományában lévő rendőrök a bilincset levették, a felperes tisztálkodását lehetővé tették, majd az orvosi vizsgálatot követően, 4 óra 45 perckor intézkedtek a felperes kórházba szállításáról. A Kórházból a felperest 2006. október 27-én engedték ki. A kórházban megállapították, hogy a felperes a feje jobb oldalán és a háta bal oldalán zúzódást, hámfoszlásos bőrsérülést szenvedett, a bal oldalon eltört a 8., a jobb oldalon a 8. és 9. bordája, mindkét könyöknél, a csuklón és a jobb csípőn, valamint mindkét bokán és térden véraláfutásos, horzsolásos sérülések vannak. A felperes kezének erőszakos hátracsavarása miatt megsérült a bal hüvelykujja és a bal válla is. Vállsérülése és a kialakult poszttraumás stressz miatt 15%-os maradandó egészségkárosodást szenvedett. Bal vállának sérülése miatt a karját jelenleg sem tudja rendesen használni, emiatt 2007-ben műtéten esett át, a bal kézfejen kialakult fájdalmas hegesedés miatt pedig a felperesnek visszatérő fájdalmai vannak.

A Pesti Központi Kerületi Bíróság a határozatával megszüntette a felperessel szemben rendzavarás szabálysértése miatt indult eljárást és a felelősségre vonást mellőzte. Megállapította, hogy a felperes megvalósította a rendzavarás szabálysértését, mert a tömegoszlatással érintett területen tartózkodott és azt felszólítás ellenére nem hagyta el, azonban az eltelt idő és a cselekmény tárgyi súlyának csekély volta miatt a büntetés kiszabását mellőzte. A felperes feljelentést tett a Nyomozóügyészségnél, az ügyészség azonban a nyomozást megszüntette, mert nem volt megállapítható az egyéni azonosításra alkalmas adatok hiányában, hogy a sérelmezett cselekményt ki követte el vele szemben.

A felperes a keresetében a Ptk. 84. § (1) bekezdés a) és c) pontja alapján, valamint a Ptk. 349. §-ának (1) bekezdése alapján kérte annak megállapítását, hogy az I.r. alperes megsértette a felperes személyes szabadságát és emberi méltóságát, a II.r. alperes pedig megsértette a felperes testi épségét, egészségét, személyes szabadságát és emberi méltóságát. Nem vagyoni kártérítésként az I.r. alperestől 500.000 forint, a II.r. alperestől 3.000.000 forint és ezeknek az összegeknek a 2006. október 23-ától járó törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetését igényelte.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Hivatkoztak arra, hogy a Ptk. 349. §-a alapján a felelősség megállapítására azért nincs mód, mert a felperes a rendes jogorvoslatot nem merítette ki. Az I.r. alperes állította, hogy eljárásuk mindenben megfelelt a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (Rtv.) rendelkezéseinek és a felperesnek kárt nem okoztak. Az I.r. alperes vitatta a nem vagyoni kártérítés mértékét is.

A II.r. alperes arra hivatkozott, hogy miután a felperes a szabálysértést elkövette, ezért vele szemben az intézkedés nem volt jogellenes; nem volt bizonyított továbbá, hogy a bántalmazást a II.r. alperes állományába tartozó személyek követték el.

Az elsőfokú bíróság az ítéletében kötelezte a II.r. alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 1.500.000 forint nem vagyoni kártérítést, és az összeg után 2006. október 24-étől járó törvényes mértékű késedelmi kamatot, ezt meghaladóan pedig a keresetet elutasította. Az elsőfokú ítélet indokolása szerint az volt megállapítható, hogy a felperessel szemben a II.r. alperes állományában lévő rendőrök intézkedtek, az elfogás és az előállítás jogszerű volt, azonban a szükségesség és az arányosság követelményeit nem tartották be, ezért jogellenes eljárásuk miatt a Ptk. 349. §-ának (1) bekezdése alapján a II.r. alperes kártérítési felelőssége fennáll. Az orvosszakértői vélemény, a felperes személyes előadása és a tanúk vallomása, valamint a bírói gyakorlat figyelembevételével a nem vagyoni kárigényt 1.500.000 forintban tartotta megalapozottnak. Az I.r. alperes tekintetében az elsőfokú bíróság a kártérítési felelősség jogalapját azért nem állapította meg, mert a felperes előállítását jogszerűen végezték, a felperes bilincseit időben levették, kórházba szállításáról gondoskodtak. Az elfogástól a kórházba kerülésig eltelt háromórás időtartam önmagában nem sértette a felperes jogait.

A személyhez fűződő jogok megsértésének megállapítására irányuló keresetet az elsőfokú bíróság elutasította, mert álláspontja szerint a megállapítási keresetnek a Pp. 123. §-ában írt feltételei nem állnak fenn.

A felperes és a II.r. alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és megállapította: az I.r. alperes azzal, hogy a felperest 2006. október 24-én megalapozatlanul előállította és szabálysértési őrizetben tartotta, megsértette a felperes személyes szabadság védelméhez és emberi méltósághoz fűződő személyiségi jogát. Megállapította továbbá, hogy a II.r. alperes azzal, hogy 2006. október 24-én megalapozatlanul őrizetbe vette a felperest, valamint azzal, hogy indokolatlanul alkalmazott a felperessel szemben kényszerintézkedést, továbbá, hogy bántalmazta, megsértette a felperes személyes szabadság védelméhez, az emberi méltósághoz, a testi épséghez és egészséghez fűződő személyiségi jogát. Kötelezte az I.r. alperest, hogy 15 napon belül a felperesnek 300.000 forintot, valamint ennek a 2006. október 24-étől járó törvényes mértékű kamatát fizesse meg. A II.r. alperes által fizetendő nem vagyoni kártérítés összegét 2.500.000 forintra és járulékaira felemelte, egyebekben a per főtárgya tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.