BH 2005.7.252 A házastárs törvényes öröklésből való kiesése együttes feltételeinek - annak, hogy a házastársak között az életközösség nem állott fenn, és az eset körülményeiből nyilvánvaló, hogy az életközösség visszaállítására nem volt kilátás - az öröklés megnyílásakor, objektíve kell fennállniuk - Mindkét feltételt annak kell bizonyítania, aki a házastárs kiesése folytán maga örököl, illetőleg tehertől mentesül [Ptk. 601. §].

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes az örökhagyó után kiesett az öröklésből, mert az öröklés megnyílásakor a házastársak között az életközösség nem állott fenn, s annak visszaállítására sem volt remény.

Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

Az elsőfokú bíróság az ítéletével - a felperes keresetének helyt adván - megállapította, hogy a 2000. november 26. napján elhunyt L. A. utáni öröklésből az örökhagyó házastársa, az alperes kiesett.

Az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezéssel élt.

A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta azzal a kiegészítéssel, hogy az elsőfokú bíróság útján megkereste az illetékes földhivatalt a b.-i ingatlanra nézve az alperes javára bejegyzett özvegyi haszonélvezeti jog törlése végett.

A jogerős ítélet tényként állapította meg, hogy a 2000. november 26. napján elhunyt L. A. örökhagyónak a felperes a volt első házasságából született leánya, az alperes pedig a házastársa.

Az örökhagyó hagyatékát: a b.-i lakásingatlant - amelyet az örökhagyó 1999 nyarán vásárolt meg az L. J. nevű testvérének a holtig tartó haszonélvezeti jogával terhelten - a közjegyző hagyatékátadó végzésével törvényes lemenőági öröklés jogcímén a felperesnek adta át, az alperes, mint túlélő házastárs özvegyi haszonélvezeti jogával terhelten.

Az alperes és az örökhagyó 1988. évben élettársi kapcsolatot létesítettek, majd 1992. január 17-én egymással házasságot kötöttek. Az élettársi kapcsolat kezdetekor az alperes önálló vállalati lakásingatlannal rendelkezett, amelyet utóbb - a saját holtig tartó haszonélvezeti jogával terhelten - fia részére megvásárolt. A volt élettársak az együttélésüket - ennek ellenére - az örökhagyó szüleinek a lakásában kezdték meg, ahová az alperes be is jelentkezett, 1989 karácsonya előtt azonban a gyermekével együtt a haszonélvezetében lévő lakásba költözött vissza. A férjével való kapcsolatát azonban nem szakította meg, vele ritkán ugyan de rendszeresen találkozott és az sem zárható ki, hogy alkalomszerűen az ő lakásában is aludt. A hagyaték tárgyát képező ingatlan 1999. évben történt örökhagyó általi megvételét megelőzően a volt házastársak életközössége végleg megszakadt és az alperes az örökhagyó szüleinek az ingatlanából el is költözött, ezért az örökhagyó kiköltözésében már nem az alperes, hanem az örökhagyó testvére és annak házastársa segédkezett, az alperes pedig a hagyaték tárgyát képező lakásba már be sem költözött, és oda be sem jelentkezett.

Az örökhagyó egy időben az alperessel közös munkahelyen dolgozott, majd munkanélkülivé vált, de munkanélküli ellátásban részesült. A hagyaték tárgyát képező lakásban az örökhagyó egyedül élt, italozó életmódot folytatott, ezért gyakran megfordult a helyi vendéglőben. A lakás rezsi költségét - noha voltak elmaradásai is - maga viselte, mosott és időnként főzött is magára, előfordult, hogy hideget evett, és az is, hogy alkalmi munka fejében ebédet kapott.

A volt házasfelek közötti kapcsolat ennek ellenére sem szakadt meg véglegesen, mert az alperes időnként meglátogatta az örökhagyót, hétvégeken pedig alkalomszerűen főtt ételt vitt neki, hét közben viszont saját magára sem főzött. Az alperes, a saját előadása szerint szinte mindig dolgozott, sőt a munkája mellett alkalmi munkákat is vállalt, pihenni pedig az örökhagyó lakásában nem, hanem csak a sajátjában tudott, mert az örökhagyó rendszeresen tévézett és ivott.

Az örökhagyó a halálát megelőzően úgy került kórházba, hogy 2-3 napig nem adott életjelet magáról, amelyre a szomszédai felfigyeltek, ezért a nyitott lakásába bementek, intézkedtek a kórházba szállításáról, majd mindezekről nem az alperest, hanem az örökhagyó testvérét értesítették.

Az így megállapított tényállás alapján a perben eljárt bíróságok arra az álláspontra jutottak, hogy az örökhagyó elhalálozásának időpontjában a volt házasfelek között bensőséges, - a nemi életre is kiterjedő - érzelmi viszony, gazdasági közösség és együttlakás nem állott fenn, és annak visszaállítására objektíve nem is volt remény.

Az alperes ugyanis már 1989-ben új életre rendezkedett be akkor, amikor visszaköltözött a saját lakásába, rendszeresen ott pihente ki magát és közben ellátta az egyetemi tanulmányokat folytató fiát, az életközösséget pedig az örökhagyó italozó magatartása miatt nem is kívánta helyreállítani.

A volt házasfelek életközössége végleg megszakadt akkor, amikor az örökhagyó szüleinek a lakásából kiköltöztek, hiszen ezt követően olyan közös lakással, ahol folyamatosan együtt éltek, együtt gazdálkodtak és közös háztartást vezettek volna, nem rendelkeztek, hanem mindketten különálló életvitelre rendezkedtek be. Kapcsolatukból tehát a házassági életközösség fennállását igazoló lényeges és fontos elemek hiányoztak.

Nem tulajdonított jelentőséget a jogerős ítélet annak, hogy a per adatai szerint a volt házasfelek 1998 decemberében egyetemleges adóstársakként 50 000 forint OTP­köl­csönt vettek igénybe, az alperes anyagilag többször is kisegítette az örökhagyót, a halála után pedig kifizette az örökhagyó tartozásait, részt vett az örökhagyó eltemettetésében és hozzájárult a temetési költségek viseléséhez is, és annak sem, hogy a saját újság-előfizetését az örökhagyó lakáscímére rendelte meg. A volt házastársaknak ugyanis külön folyószámlájuk volt, az örökhagyó tartozásainak kifizetése hagyatéki hitelezői igényt alapoz meg, az örökhagyó eltemettetésében való részvétele a hozzátartozók közös megállapodásán alapult, az újság előfizetésére vonatkozó okirati bizonyítékok pedig 1998. évre és 1999. év elejére vonatkoznak, amikor a volt házastársak még az örökhagyó szüleinek a lakásában laktak.

Az OTP-vel kötött kölcsönszerződés ugyanakkor mindössze azt igazolja, hogy az alperes és különélő házastársa kölcsönt vettek fel, nem állapítható meg viszont az okirat tartalmából az, hogy a hitel felvételére milyen céllal és milyen felhasználási szándékkal került sor. Abból azonban, hogy a törlesztőrészleteket az alperes egyedül fizette vissza, arra lehet következtetni, hogy a hitel felvételére nem közös, hanem az alperes egyéni céljainak megvalósítása érdekében, az alperes általi felhasználás szándékával került sor.

A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt annak hatályon kívül helyezése és a felperes keresetének elutasítása, valamint a földhivatalnak a perbeli ingatlanra vonatkozó özvegyi haszonélvezeti joga visszajegyzésének az érdekében történő megkeresése iránt. A felülvizsgálati kérelmének részletesen kifejtett indokai szerint a jogerős ítélet az ügy érdemére kihatóan jogszabálysértő, és a házassági életközösség megszakadása, valamint az életközösség visszaállításának kilátástalansága tekintetében olyan elvi jelentőségű jogkérdéseket dönt el, amelyekben a Legfelsőbb Bíróság a határozatainak hivatalos gyűjteményében közzétett módon még nem határozott.