BH 2010.2.45 Külföldi bíróság vagyonjogi ügyben hozott határozatát viszonosság hiányában akkor lehet végrehajthatónak nyilvánítani, ha a felek az ügyben eljárt külföldi bíróság joghatóságát kikötötték, és amennyiben ez az alávetés megfelel a felek között fennálló üzleti kapcsolatban kialakult szerződéskötési formának [1979. évi 13. tvr. 62. §, 73. §, Vht. 208. §].

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős végzésben és a felülvizsgálati kérelemben foglaltakra figyelemmel az alábbi tényállást állapította meg:

A végrehajtást kérő 2008. március 10-én előterjesztett kérelmében a Delaware állam Kancelláriai Törvényszékének 19947-VCL számú ügyben hozott jogerős határozata elismerését és végrehajthatóvá nyilvánítását kérte az elsőfokú bíróságtól. A beadvány mellékleteként csatolta - egyszerű fordításban - az érintett határozatot, továbbá az adós 2002. február 6-án kelt, a végrehajtást kérő által részére nyújtott, a költségtérítés jogosulatlanság esetén történő visszafizetésére vonatkozó kötelezettségvállaló nyilatkozatát, amelyben kijelentette, hogy ellene a fenti ügyszámú peres eljárás van folyamatban. A végrehajtást kérő álláspontja szerint ezzel a nyilatkozattal az adós elismerte Delaware állam Kancelláriai Törvényszékének joghatóságát. Ezt követően az elsőfokú bíróság felhívta a végrehajtást kérőt e mellékletek hiteles magyar fordításának benyújtására, melynek teljesítését követően a bíróság 2008. április 2-án kelt végzésével a magyar jog szerint elismerhetőnek és végrehajthatónak nyilvánította a külföldi határozatot. E döntését az 1979. évi 13. tvr. (továbbiakban: Nmjtvr.) 73. § (2) bek. b) és 62/F. § (1) bek. c) pontjaira, valamint az 1994. évi LIII. tv. (továbbiakban: Vht.) 208. §-ára alapította.

A végzés ellen az adós fellebbezéssel élt, kérve annak megváltoztatását. Beadványában kifejtette, hogy az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium tájékoztatása szerint az Amerikai Egyesült Államok és Magyarország között nem áll fenn viszonosság a bírósági határozatok elismerése és végrehajtása tekintetében. Előadta továbbá, hogy az Nmjtvr. 62/F. § (1) bekezdés c) pontja szerinti joghatósági kikötés a végrehajtást kérő és közte nem jött létre, mert kialakult üzleti szokásaikról nem lehet beszélni, ilyenek nem léteztek. Így Delaware állam Kancelláriai Törvényszéke sem kikötött joghatóság alapján járt el, hanem az általános joghatósági szabályok szerint.

A végrehajtást kérő ellenkérelmében a végzés helybenhagyását arra hivatkozva kérte, hogy az adós fellebbezésében nem támasztotta alá bizonyítékokkal a joghatósági kikötés hiányát. Érvelése szerint az adós - mint a végrehajtást kérő igazgatósági tagja - tisztában volt kötelezettségvállaló nyilatkozata lehetséges jogkövetkezményeivel, vagyis azzal, hogy a részére fizetett költségtérítést amerikai bíróság előtt visszakövetelhetik tőle, ez tehát a felek között kialakult és ismert szokásnak minősül.

A másodfokú bíróság a fellebbezést nem találta alaposnak, ezért az elsőfokú bíróság végzését helyes indokainál fogva helybenhagyta anélkül, hogy az adós fellebbezésben felhozott jogi érveit határozatában ismertette, illetve az azzal kapcsolatos jogi álláspontját kifejtette volna.

A jogerős végzés ellen az adós nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogerős végzés megváltoztatását és a végrehajtási kérelem elutasítását kérte annak megállapítása mellett, hogy a Delaware állam Kancelláriai Törvényszék 19947-VCL számú határozata nem ismerhető el. Másodlagosan a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság utasítását kérte új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára, továbbá a végrehajtást kérő kötelezését az eljárással kapcsolatban felmerült költségek megfizetésére. A felülvizsgálati értéket 7 762 225 USD összegben jelölte meg.

A jogerős végzés jogszabálysértéseként arra hivatkozott, hogy nem áll fenn a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. (továbbiakban: Nmjtvr.) 73. § (2) bekezdés b) pontjában meghatározott feltétel, melyre a jogerős végzés a végrehajtási tanúsítvány kiállítását alapította. Megismételte azt a fellebbezésben már kifejtett álláspontját, hogy a felek között a felmerült jogvitára, vagy az adott jogviszonyból eredő jogvitáik eldöntésére vonatkozóan semmilyen kikötés, semmilyen formában nem jött létre. Maga az elismerni és végrehajtani kért ítélet sem szól arról, hogy az eljáró bíróság a joghatóságát nem az adott államban alkalmazandó általános joghatósági szabályokra, hanem a felek által kikötött joghatóságra alapította. Ebből következően megalapozatlan a végrehajtást kérőnek az Nmjtvr. 62/F. § (1) bekezdés c) pontjára való hivatkozása - nevezetesen, hogy a joghatósági kikötés olyan formában jött volna létre, amely megfelel a felek között kialakult üzleti szokásoknak. E jogszabályi rendelkezés ugyanis abban az esetben teszi lehetővé a külföldi bírósági ítélet viszonosság hiányában történő elismerését, ha a külföldi vagyonjogi határozatot hozó bíróság joghatósága a felek kikötésén alapult és ez a kikötés megfelel a 62/F-62/G. § rendelkezéseinek.

Miután a felek között joghatósági kikötésre vonatkozó megállapodás nem jött létre, nem valósult meg az Nmjtvr. 73. § (2) bekezdés b) pontja szerinti feltétel, ezért a külföldi bíróság határozata elismeréséhez az Nmjtvr. 62. § (1) bekezdés c) pontja szerinti viszonosság fennállására volna szükség. Az IRM tájékoztatása szerint azonban az Amerikai Egyesült Államok és a Magyar Köztársaság között ilyen viszonosság vagyonjogi ügyekben nem áll fenn. Erre vonatkozóan indítványozta a fellebbezésben, hogy a másodfokú bíróság keresse meg az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumot, s ezt az indítványát szükség esetére a felülvizsgálati kérelmében is fenntartotta. Saját jogi álláspontjaként kérte figyelembe venni a felülvizsgálati kérelméhez csatolt két egyetemi tanár közösen megfogalmazott szakmai véleményét. E vélemény leszögezi, hogy a kikötött joghatóság csak konszenzuson alapulhat, továbbá meg kell felelnie bizonyos alaki követelményeknek is, amennyiben a felek között fennálló tartós üzleti kapcsolatban kialakult szerződéskötési formának eleget kell tennie. A joghatósági kikötéssel kapcsolatos szabályokat megszorítóan kell értelmezni, s az ilyen tartalmú megállapodás létét annak a félnek kell bizonyítania, aki a joghatóság fennálltára hivatkozik. Önmagában a fél perbebocsátkozása nem alapozza meg a külföldi határozat elismerhetőségét.

A végrehajtást kérő felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős végzés hatályában való fenntartását és az adós kötelezését kérte az eljárással kapcsolatban felmerült költségek megfizetésére. Továbbra is állította, hogy az adós által vitatott vagyonjogi perben létrejött a felek között joghatósági kikötés, amely megalapozta Delaware állam bíróságának joghatóságát. Ezt az álláspontját arra alapította, hogy az adós a végrehajtást kérő igazgatósági tagja volt 1992-től. Így nyilvánvalóan ismerte a végrehajtást kérő társaság iratait, köztük a F/5. alatt csatolt alapító okiratot is. Az alapító okirat 16/D. pontja szerint, amennyiben a végrehajtást kérő egy az adós ellen folyamatban lévő perben az adós írásbeli kérésére az adós perköltségeit megelőlegezi, az adós ezen írásos kérelme a felek között szerződést hoz létre.