BH 1982.10.422 A kártérítési felelősség megállapítása során annak eldöntéséhez, hogy az alkalmazottért vagy a megbízottért való felelősség szabályai kerülhetnek-e alkalmazásra, különösen azt kell vizsgálni, hogy megvolt-e a munkaviszonyra jellemző alárendeltség, függőség, személyi lekötöttség, rendszeres és folyamatos tevékenység, munkabér folyósítása [Ptk. 339. § (1) bek., 348. § (1) bek., 350. § (1) és (2) bek.].

A felperes 1979. július 15-én a délutáni órákban Ny-n a Dimitrov utcában parkolta Lada 1300-as típusú személygépkocsiját. Amikor a parkoló gépkocsihoz visszatért, észlelte, hogy a gépkocsi bal oldali része megrongálódott, a visszapillantó tükör letört. A helyszínen széna maradványt talált. A szomszédok arról tájékoztatták, hogy egy szénát fuvarozó lovaskocsi sérthette meg a gépkocsiját. A felperes ezért fizetési meghagyás kibocsátását kérte az I. r. alperessel, a lovaskocsi hajtójával szemben 3875 forint erejéig. A perré alakult eljárásban keresetét kiterjesztette a lovaskocsi tulajdonosára, a II. r. alperesre.

A járásbíróság ítéletével arra kötelezte a II. r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 3875 forintot, valamint ennek 1979. július 15-től a kifizetés napjáig járó évi 5%-os kamatát, továbbá 232 forint perköltséget. Az I. r. alperessel szemben a keresetet elutasította. Az első fokú bíróság azt állapította meg, hogy az I. r. alperes alkalmazottja volt a II. r. alperesnek, s így az okozott kárért, a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése valamint a 348. §-ának (1) bekezdése alapján a II. r. alperes felel.

Az első fokú ítélet ellen a II. r. alperes élt fellebbezéssel, melyben az első fokú ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte.

A megyei bíróság az első fokú ítéletet helyben hagyta.

A jogos ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.