A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20407/2020/6. számú határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. §, 78. §, 1978. évi IV. törvény (Btk.) 319. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 171. §] Bírók: Fintha-Nagy Péter László, Hercsik Zita, Virág Csaba

Fővárosi Ítélőtábla

Az ügy száma: 2.Pf.20.407/2020/6/II.

A felperes: felperes neve, felperes címe

A felperes képviselője: dr. Kadlót Erzsébet ügyvéd, címe

Az alperesek:

I.rendű alperes neve, I.rendű alperes címe, I. rendű

II.rendű alperes neve, II.rendű alperes címe, II. rendű

Az alperesek képviselője:

Schiffer és Társai Ügyvédi Iroda, címe; ügyintéző: dr. Schiffer András ügyvéd, az I. rendű alperes képviseletében

II.rendű alperes képviselőjének neve, II.rendű alperes címe, a II. rendű alperes képviseletében

A per tárgya: személyiségi jog megsértése

Az elsőfokú bíróság: Fővárosi Törvényszék

A fellebbezéssel támadott határozat száma: 28.P.20.826/2020/2-I.

í t é l e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az I. rendű alperesnek 300.000 (Háromszázezer) forint + áfa másodfokú perköltséget, valamint a Magyar Államnak külön felhívásra 2.025.100 (kettőmillió-huszonötezeregyszáz) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

[1] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.

Kötelezte a felperest, hogy külön felhívásra fizessen meg a Magyar Államnak 1.500.000 forint illetéket továbbá, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű alperesnek 500.000 forint perköltséget.

[2] Határozatában hivatkozott a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 75. § (1) bekezdésére, 78. § (1) bekezdésére, 84. §-ára, valamint a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 171. § (2) bekezdésére, a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 319. § (1) bekezdésére, továbbá 320. § (1) bekezdésére, az államháztartás működési rendjéről szóló 217/1998. (XII. 30.) Korm.rendelet 138. § (3) bekezdésére, továbbá az államháztartás működési rendjéről szóló 292/2009. (XII. 19.) Korm.rendelet 80. § (2) bekezdésére.

[3] Rögzítette, miszerint a felperes megszegte a gazdálkodásra vonatkozó szabályokat. Az I. rendű alperest a Be. 171. § (2) bekezdése alapján feljelentési kötelezettség terhelte, a II. rendű alperesnek pedig nyomozó hatóságként és vádképviseleti szervként alapvető feladata a feljelentés esetén a nyomozás lefolytatása és a vádemelés, a vádképviselet. E kötelezettségüket abban az esetben gyakorolják visszaélésszerűen, ha nyilvánvalóan megalapozatlanul tesznek feljelentést, folytatnak le büntetőeljárást. Ezért azt kellett vizsgálnia, hogy az alperesek kellő körültekintéssel jártak-e el a perbeli esetben.

[4] Kiemelte, hogy a jogorvoslati fórumként eljáró büntetőbíróságok a felperes felmentéséről határoztak, azonban azt valamennyi büntetőbíróság megállapította, hogy a felperes megszegte a gazdálkodás rendjét. Az volt az elsőfokon eljáró járó büntetőbíróság és a felsőbb bíróságok álláspontja közötti különbség, hogy utóbbiak a fellebbezési eljárásban tett tanúvallomások alapján azt állapították meg, hogy nem érte vagyoni hátrány a ... Megyei Bíróságot. A polgári perben ezért annak van jelentősége, hogy a feljelentés megtételekor, a vádemeléskor tudhattak-e erről a körülményről az alperesek, illetőleg megállapítható-e az, hogy kellő körültekintés tanúsítása mellett meg kellett volna bizonyosodniuk a vagyoni hátrány beálltáról, vagy hiányáról.

[5] Álláspontja szerint a feljelentő magatartása felróhatóságának megítéléséhez átlagos esetekben nem várható el a kiemelkedő jog ismeret, azonban az I. rendű alperes munkaszervezetében tapasztalt büntetőbírák, volt bírósági elnökök dolgoztak, így a vele szemben támasztott elvárás nem általános, hanem a büntető jogot szintén a legmagasabb színvonalon alkalmazó II. rendű alperesével azonos.

[6] A hűtlen kezelés tényállásának lényeges eleme a vagyoni hátrány. A büntetőeljárás iratai alapján az állapítható meg, hogy az I. rendű alperes anélkül tett feljelentést, a II. rendű alperes pedig anélkül emelt vádat a felperessel szemben, hogy vizsgálta volna, hogy az üdülő használata, illetőleg gazdálkodása során vagyoni hátrányt okozott-e a ... Megyei Bíróságnak, azaz, hogy a ...bérleti díjat a bíróság költségvetése terhére fizette-e ki. Az üdülő gazdálkodására vonatkozó adatokból, bizonylatokból könnyűszerrel vizsgálható lett volna a vagyoni hátrány fennállta, erre nem került sor. Mindezen adatok egybevetése alapján úgy tűnhetne, hogy mulasztottak az alperesek. A büntetőeljárásban azonban nemcsak a feljelentő, a sértett, a nyomozó, és a vádló vesz részt, hanem ugyanolyan fontos szerepet tölt be a gyanúsított és a védő is. Sem a gyanúsított, sem a védője nem kérte a büntetőeljárásban az üdülő gazdálkodására vonatkozó bizonylatok alapján a vagyoni hátrány vizsgálatát, holott a felperest a büntetőeljárásban elismert védőügyvéd képviselte, valamint olyan személy, aki korábban szintén ... volt. Mindezek alapján azt a következtetést vonta le, hogy ha még a védelem oldalán eljáró büntetőjogban kifejezetten jártas, elismert büntetőjogászok sem hiányolták a vagyoni hátrány kétséget kizáró módon történő bizonyítását, akkor az az I. és II. rendű alperesek szervezetében dolgozó többi, ugyanilyen ismert és felkészült szakembertől sem várható el. Ezért az alperesek mulasztása nem minősíthető felróhatónak.

[7] Ezt meghaladóan vizsgálta az alperesek magatartása és a felperest ért hátrányok közötti okozati összefüggést is. A felperes egyértelműen megszegte a gazdálkodás rendjére vonatkozó szabályokat, így a Be. 171. § rendelkezésére is tekintettel, nyilvánvalóan nem merülhetett volna fel a további vizsgálat elmaradása. Az alpereseknek még a feljelentés megtétele és a vádemelés előtt vizsgálniuk kellett volna az üdülő gazdálkodását, ezt bizonylatok, elszámolások vizsgálatával kellett volna megtenniük. Valószínűsíthető, hogy e körben ugyanarra az eredményre kellett volna jutniuk, mint az üdülő gazdálkodását 2014-ben vizsgáló Állami Számvevőszéknek, amely azt állapította meg, hogy az üdülő költsége körében kizárólag a dologi kiadásokat vették figyelembe, az összes költséget nem, így veszteséges volt az üdülő üzemeltetése.

[8] A felperes nem bizonyította, hogy ... ... értekezletet tartottak volna a ... Törvényszéken. Maga a felperes is azt állította, hogy az I. rendű alperes akkori törvényes képviselője ... ... tartott ... értekezleten a nevének említése nélkül említette a kollégáknak a ...bérleti díjnak az ügyét, mint a szabálytalan gazdálkodás példáját. Azt nem indokolta meg a felperes, hogy mi alapján lehetne azt ésszerűen feltételezni, hogy a ... nem képesek megkülönböztetni az egyszerű gazdálkodási szabálytalanságot a bűncselekmény elkövetésétől. A felperes még konkrét kereseti tényelőadást sem tett a körben, hogy az alperesek mikor, milyen alkalommal fordultak az ország nyilvánosságához az ügyével kapcsolatban és ez milyen okból minősülne személyiségi jogot sértő magatartásnak.

[9] A felperes a nem vagyoni kártérítés mértékének körében nem ajánlott fel bizonyítást. A jogalap megalapozatlanságán túlmenően, az a mértékének bizonyítatlansága miatt is alaptalan. A vagyoni károk körében eseti döntésekre hivatkozva rámutatott, hogy a büntetőeljárásban felmerült eljárási költségeket a büntetőeljárásban kell érvényesíteni. A polgári perben eljáró bíróságnak nincs hatásköre arra, hogy bűnügyi költséget állapítson meg.