BH 2008.4.100 A felmondás (felmentés) rendeltetésellenes, ha a munkáltató a jognyilatkozatát a munkavállaló (közalkalmazott, köztisztviselő) helyesnek bizonyult szakmai véleménye következményeként teszi meg [Mt. 4. §].

A felperes keresetében az alperes 2003. november 26-án kelt felmentő intézkedése jogellenességének megállapítását, és az eredeti munkakörében való továbbfoglalkoztatása elrendelése mellett elmaradt illetménye és nem vagyoni kár megfizetését kérte.

A munkaügyi bíróság ítéletével, amelyet kiegészítő ítéletével kiegészített, a felperes keresetét elutasította.

Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint az alperes a referens munkakörben dolgozó felperes közszolgálati jogviszonyát a Kormány által elrendelt létszámcsökkentés indokával szüntette meg. A felperes rendeltetésellenes joggyakorlás és hátrányos megkülönböztetés miatt minősítette jogellenesnek a felmentést.

A munkaügyi bíróság megítélése szerint a felperes nem tudta kétséget kizáróan bizonyítani a felmentés jogellenességét. Az alperes igazgatója és a felperes közötti szakmai nézeteltérések fennállását megállapította, a felmentéssel való okozati összefüggést azonban nem találta bizonyítottnak.

A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság részítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és megállapította, hogy az alperes a felperes közszolgálati jogviszonyát a 2003. november 26-án kelt felmentéssel jogellenesen szüntette meg, és elrendelte a felperesnek a felmentés előtti munkakörében való foglalkoztatását.

A másodfokú bíróság egyetértett a hátrányos megkülönböztetést kizáró elsőfokú ítéleti következtetéssel, a perbeli bizonyítékok alapján azonban megállapította az alperes rendeltetésellenes joggyakorlását. Értékelte - egyebek között - azt a körülményt, hogy a felperest vezetői munkakörbe a korábbi igazgató nevezte ki, akivel jó volt a munkakapcsolata, továbbá a felperes is pályázott a jelenlegi igazgató ellenében; a szakmai kritikájának hangot adott, a bejelentése alapján folytatott felügyeleti vizsgálat ezek alaposságát jórészt igazolta. Kiemelte, hogy az alperes igazgatója is elismerte a felperessel fennálló ellentéteket, a bizalomvesztést.

A jogerős részítélet hatályon kívül helyezése, és a munkaügyi bíróság kiegészített ítélete helybenhagyása iránt az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel. Jogszabálysértésként a Pp. 221. § (1) bekezdése, a 206. § (1) bekezdése és a 164. § megsértését jelölte meg. Álláspontja szerint a felperes a keresetében, sem a fellebbezésében nem jelölte meg a rendeltetésellenes joggyakorlást alátámasztó tényeket, és ezek hiányát a másodfokú bíróság sem észlelte. Nem állapított meg tényállást, a bizonyítékokat nem mérlegelte, ítélete iratellenes, és sérti a bizonyítási teher szabályait. Az ítéletből hiányolt több tényállási elemet, szerinte a másodfokú bíróság által felsorolt körülmények önkényesen kiragadottak, ezért nem alkalmasak a rendeltetésellenesség alátámasztására. Sérelmezte a felperes és az igazgató közötti ellentét bizonyított szakmai jellegének figyelmen kívül hagyását, a felperes szakképzettségével kapcsolatos, valamint a létszámleépítésnél a felperes személye kiválasztására vonatkozó alaptalan megállapításokat. Álláspontja szerint a személyi ellentét, a bizalmatlanság és az antipátia - amelyek a perben egyébként nem nyertek bizonyítást - nem adhatnak alapot a rendeltetésellenes joggyakorlás megállapítására, ezért a jogerős ítélet ellentétes az MK 95. számú állásfoglalással is.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős részítélet hatályában való fenntartását kérte, kifejtette az alperes igazgatójával kialakult ellentéte részleteit és okait.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

Alapvető követelmény, hogy a munkaviszonyban álló felek a jogaik gyakorlása és a kötelezettségeik teljesítése során úgy járjanak el, hogy az megfeleljen nemcsak a jogszabály kifejezett előírásának, hanem a jogszabályi rendelkezés céljának, rendeltetésének is. A rendeltetésszerűség objektíve vizsgálandó, a jogalany vétkessége a következmények szempontjából közömbös. Ezzel összefüggésben emelte ki az Mt. 4. §-ához fűzött miniszteri indokolás, miszerint szükségtelen - és nem is lehetséges - tényállásszerűen felsorolni azokat az elkövetési magatartásokat, a lehetséges eseteket, amikor a jogszabályban biztosított jogosítvány alanya joggyakorlásának rendeltetésellenessége, a jog adta lehetőség túllépése megvalósul [Mt. 4. § (1) és (2) bekezdés].