A Kúria Pfv.20321/2012/8. számú precedensképes határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. §, 76. §, 84. §, 339. §] Bírók: Baka András, Böszörményiné dr. Kovács Katalin, Kovács Zsuzsanna

A határozat elvi tartalma:

A felperest terheli annak bizonyítása, hogy a bíróság által megítélt gyermektartásdíj megfizetésének elmaradása olyan nem vagyoni hátrányt okozott számára, amely az alperes jogellenes magatartásával okozati összefüggésben áll. 1959. IV. Tv. 75. § (1), 1959. IV. Tv. 76. §, 1959. IV. Tv. 84. § (1) e), 1959. IV. Tv. 339. § (1)

Kapcsolódó határozatok:

Gyulai Törvényszék P.20221/2010/6., Szegedi Ítélőtábla Pf.20297/2011/4. (ÍH 2012.68), *Kúria Pfv.20321/2012/8.*

***********

Pfv.IV.20.321/2012/8.szám

A Kúria a dr. Tibori István pártfogó ügyvéd által képviselt I. rendű, II. rendű és III. rendű felpereseknek a személyesen eljáró alperes ellen kártérítés iránt a Békés Megyei Bíróság előtt 6.P.20.221/2010. számon megindított és a Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.297/2011/4. számú jogerős részítéletével befejezett perében az I.r. felperes által 11. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

r é s z í t é l e t e t :

A Kúria a jogerős részítéletet hatályában fenntartja.

A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket és az I.r. felperest képviselő pártfogó ügyvéd díját teljes egészében az állam viseli.

Ez ellen a részítélet ellen jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A jogerős részítélet alapjául szolgáló tényállás szerint az I.r. felperes 1970. augusztus 15-én kötött házasságot az alperessel. A házasságból 1973. november 19-én ..., 1978. március 7-én ..., 1982. január 18-án ... .... és 1985. július 15-én .... .... utónevű gyermekek születtek. 1988. június 28-án a Nagyváradi Városi Bíróság a felek házasságát felbontotta, és a gyermekeket az I.r. felperesnél helyezte el. Az I. r. felperes tartásdíjat nem kért az alperestől, azt 1990-ben állapította meg a Nagyváradi Városi Bíróság. 1994-ben ...., .... és .... utónevű gyermekek vonatkozásában a gyermektartásdíj összegét a bíróság felemelte. Az alperes a gyermektartásdíj-fizetési kötelezettségének nem tett eleget. Az alperes 1988 óta Magyarországon él, .... utónevű gyermeke 2004. óta él vele közös háztartásban. A III.r. felperes 2008-ban befejezte jogi tanulmányait, jelenleg munkaviszonyban áll, a II.r. felperes pedig 2008. óta folytatja az egyetemi tanulmányait. A II. és III.r. felperes különböző betegségekben szenved, az I.r. felperes újabb párkapcsolatot nem létesített, gyermekeit egyedül nevelte fel.

Az I.r. felperes keresetében 1.000.000 lej, a II.r. felperes 901.481 lej, a III.r. felperes pedig 893.402 lej kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az I.r. felperes arra alapította keresetét, hogy az alperes elhagyta őt, a közös gyermekeket egyedül kellett felnevelnie, sokat nélkülöztek, az alperes pedig nem támogatta őket. Új párkapcsolatot létesíteni nem tudott, az alperes a környezetét ellene hangolta, így más segítségére sem számíthatott. Alacsony jövedelméből nem tudta biztosítani gyermekei megfelelő szintű ellátását.

A II.-III. felperesek kárigényüket a nagykorúságig őket megillető gyermektartásdíjra alapították azzal, hogy ennek hiányában nem tudtak megfelelően táplálkozni, a szükséges gyógyszerekhez hozzájutni, számos betegségük alakult ki, tanulmányaikat nem tudták kellő ütemben folytatni, párkapcsolatok létesítése, társadalomba való beilleszkedésük elnehezült. Hivatkoztak az Emberi Jogi Chartára, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 3. cikkében foglalt jogokra, az élethez, szabadsághoz, személyi biztonsághoz való jog sérelmére, az Európai Szociális Charta 16., 17. és 30. cikkére és a Csjt. tartási kötelezettséget szabályozó rendelkezéseire.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a házasság felbontása nem tekinthető jogellenes magatartásnak, ezért amiatt, hogy az I.r. felperes egyedül nevelte fel a gyermekeket, felróhatóság hiányában az alperes felelőssége nem állapítható meg.

Az I.r. felperes nem bizonyította sem a bekövetkezett kár nagyságát, sem az alperes magatartása, illetve mulasztása, valamint a kár közötti okozati összefüggést, ezért kártérítés megfizetésére nem kötelezhető. A II.-III.r. felperes pedig nem bizonyította, hogy az alperes által teljesítendő tartás hiánya miatt keletkeztek az általuk megjelölt betegségek, illetve nehezült el az életük.

A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság részítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének az I.r. felperes keresetét elutasító rendelkezését helybenhagyta. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét az elsőfokú eljárási illeték és az állam által előlegezett költség viselésére is kiterjedően hatályon kívül helyezte és a bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.

A másodfokú bíróság megállapította, hogy az I.r. felperes kereseti kérelmében lényegében személyiségi joga megsértését állította, és ehhez kapcsolódó nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Kifejtette, hogy sem az Alkotmány, sem a Ptk. nem határozza meg alapjogként, illetve személyhez fűződő jogként a házasság fenntartásához, a házastársi kapcsolat megbonthatatlanságához való jogot. A Csjt. kizárólag a házastársi hűség kötelezettségét írja elő, ennek megsértése azonban a polgári jog eszközeivel nem szankcionálható. A Csjt. 18. § (1) bekezdése lehetőséget biztosít a rendeltetésük betöltésére alkalmatlan házasságok felbontására. Nincs jogszabályi tilalom arra vonatkozóan sem, hogy a házastársak a házasság felbontása nélkül külön háztartásban éljenek, az életközösséget akár átmenetileg, akár véglegesen megszakítsák.

Sem az életközösség megszakítása, sem a házasság felbontása jogellenesnek nem minősíthető, ezért kártérítési felelősséget sem vonhat maga után. Megállapította, hogy az I.r. felperes maga kezdeményezte a házasság felbontását, tehát az életközösség végleges megszakadása, a család egységének felbomlása nem kizárólag az alperes magatartására vezethető vissza. Emellett az I.r. felperes kérelmére kerültek a közös gyermekek nála elhelyezésre. Ezért az I.r. felperes arra alapítottan, hogy őt az alperes elhagyta és gyermekeit egyedül kellett felnevelnie, kártérítési igényt nem érvényesíthet.

A II.-III.r. felperes vonatkozásában megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a Pp. 3. § (3) bekezdésében foglalt tájékoztatási kötelezettségének nem tett eleget, ezért tévesen állapította meg, hogy az okozati összefüggés igazolását illető bizonyítási kötelezettségüknek nem tettek eleget. Erre tekintettel elrendelte e vonatkozásban a megismételt eljárás lefolytatását.