BH+ 2009.12.527 A kiskorú veszélyeztetésének elkövetési magatartása nem a veszélyeztetés, hanem a súlyos kötelességszegés. A terhelt büntetőjogi felelősségét ekként nem az eredmény okozása, hanem annak el nem hárítása alapozza meg [Btk. 195. § (1) bek.].

Pertörténet:

Kaposvári Járásbíróság B.444/2008/9., Kaposvári Törvényszék Bf.519/2008/2., Kúria Bfv.332/2009/7. (*BH+ 2009.12.527*)

***********

A városi bíróság a 2008. november hó 11. napján kelt alatti ítéletével a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki 3 rendbeli kiskorú veszélyeztetésének bűntettében és ezért őt halmazati büntetésül 1 év 6 hónapi, 3 évi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. Egyben a bíróság a II. r. terhelt szülői felügyeleti jogát gyermekei vonatkozásában megszüntette.

A II. r. terhelt, valamint védője fellebbezése folytán eljáró megyei bíróság a 2009. január hó 21. napján kelt végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A II. r. terhelt 1992-ben ismerkedett meg az I. r. terhelttel, majd élettársi kapcsolatot létesítettek. Kapcsolatukból 1993. január 29-én I., 1995. április 22. napján E., 1997. április 1. napján A. utónevű gyermekük született.

Az I. és II. r. terhelt közös gyermekeikkel egy két szobás családi házban élt, amelynek egyik szobájában az előző kapcsolatából született három felnőtt korú gyermeke és azok közül az egyik élettársa, míg a másik szobában ők ketten a három kiskorú gyermekkel laktak. A terheltek tartósan munkanélküliek voltak, a család szociális segélyből és családi pótlékból, valamint az I. r. terhelt által végzett alkalmi munkákból származó jövedelemből tartotta fenn magát.

A három kiskorú gyermek, az általános iskola tanulója volt. O. I. az 5. osztályt, míg O. A. a 2. osztályt ismételte meg háromszor. O. E. 6. osztályos tanuló nem ismételt évet. A szülők a gyermekeik iskolájával nem működtek együtt, szülői értekezleteken és fogadóórákon nem jelentek meg, a gyermekeik otthoni tanulásában nem segítettek. O. I. igazolatlan hiányzásainak a száma a 2006-2007. tanévben 39, a 2007-2008. tanévben 299 óra, O. A. igazolatlan mulasztása 2006-2007. tanévben 80, míg a 2007-2008. tanévben 216 óra volt. O. E. E. a 2006-2007. tanévben igazolatlanul nem hiányzott, a 2007-2008. tanévben viszont már 57 órát mulasztott igazolatlanul.

Az általános iskola vezetője a szülőket az önkormányzat jegyzőjénél O. I. esetében háromszor, O. a. esetében pedig négy alkalommal jelentette fel. Az önkormányzat jegyzője a szülőket pénzbírsággal sújtotta.

A gyermekeket többször vették védelembe, első ízben 1998-ban, amely gyakorlatilag 2006-ig folyamatosan fennállt. 2006-ban a védelembe vételük átmenetileg megszűnt, mivel annak szükségessége már nem állt fenn. Ezt követően az önkormányzat jegyzője 2007. április 26. napján kelt határozatával az igazolatlan hiányzások miatt mindhárom gyermeket ismételten védelembe vette.

A gyerekek az évszaknak megfelelő ruházatban jártak, ruházatuk azonban gyakran rendezetlen és koszos volt. Amikor ezt a nevelők szóvá tették, rendszerint tiszta ruhában jelentek meg az iskolában. Mindhárom gyereknél rendszeresen előfordult a fejtetvesség, amelyet a védőnő jelzett a szülők felé. A szülők együttműködésükről biztosították a védőnőt, azonban a gyerekek változatlanul tetvesek maradtak és ez tanévenként többször is előfordult.

A gyerekek gyakran jelentek meg a háziorvosnál általában szülők nélkül azzal, hogy betegek, a háziorvos egyes esetekben adott orvosi igazolást, de a legtöbb esetben nem és iskolába küldte őket.

A kiskorúak értelmi fejlettsége korosztályuk átlagától elmarad, s intellektusuk a normál övezeten belül alacsony színvonalat mutat. Ennek oka azonban több tényezőből állt össze, így különösen biológiai, genetikai, környezeti adottságokból, ingerszegénységből és hátrányos szociokulturális feltételekből. Ebben a családi neveltetési körülményeknek és a ráhagyó, elhanyagoló szülői magatartásnak egyaránt szerepe volt. Az I. és a II. r. terhelt a szülői feladatukból eredő kötelezettségeiket megszegték, gyermekeiket elhanyagolták és ezzel értelmi fejlődésüket veszélyeztették.

A jogerős ügydöntő határozatok ellen a II. r. terhelt pártfogó ügyvédje nyújtott be felülvizsgálati indítványt, amelyben arra hivatkozott, hogy az irányadó tényállás alapján a kiskorú veszélyeztetésének törvényi tényállási elemei nem állapíthatók meg. Az elkövetési magatartás törvényi megfogalmazása szerint kizárólag súlyos kötelezettségszegés lehet tényállásszerű. Az olyan kirívó kötelességszegést lehet súlyosnak tekinteni, amely arra mutat, hogy az elkövető a kiskorú nevelése, gondozása terén az általános társadalmi felfogás szerint minimálisan elvárható követelményeket sem teljesítette. Az elkövető csak akkor felelős a kiskorú testi, értelmi vagy erkölcsi fejlődésének veszélyeztetéséért, ha az okozati összefüggésben áll a súlyos kötelességszegéssel. Egymagában a kiskorú veszélyeztetettsége vagy éppen fejlődésének tényleges károsodása nem feltétlenül jelenti azt, hogy az a nevelésére, felügyeletére, gondozására köteles személy súlyos kötelességszegésére vezethető vissza. A konkrét esetben a család szegénysége, az általuk elfoglalt társadalmi helyzet, a megoldhatatlan szociális problémák a legfőbb okai magatartásuknak.

Az iskolával való kapcsolattartás és a szülői értekezletek látogatásának elmaradása olyan elemek, amelyekre vonatkozóan konkrét jogszabályok nem írnak elő kötelezettségeket és ez nem is lehet a törvényi tényállás alapja. Ugyanez a helyzet a gyermek otthoni tanulásában való segítésével is. Az ítéleti tényállás alapján egyértelmű, hogy a legsúlyosabban értékelt veszélyeztető cselekmény az iskola látogatás elmaradása volt. Etekintetben azonban a gyerekek legalább olyan felelősek, mint a szülők, ugyanis arra nem merül fel semmiféle adat, hogy a szülők szándékosan vissza tartották volna a gyerekeket az iskola látogatásától.

A védő törvényi tényállási elemek hiányában a terhelt felmentését kérte.

A Legfőbb Ügyészség átiratában a terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványt az E. utónevű gyermek sérelmére megvalósított cselekményt illetően alaposnak, egyebekben alaptalannak tartotta. A Legfőbb Ügyészség átirata utalt arra, hogy az ítéleti tényállás több megalapozatlanságot eredményező hibában is szenved. A tényállás hiányos. A releváns tények egy része nincs kellően felderítve, egyes ténymegállapítások oly mértékben általánosak, hogy konkrét körülírás nélkül jogilag nem értékelhetők.

Az ügyészi álláspont szerint a hiányos tényállás alapján is megállapítható, hogy a II. r. terhelt tisztában volt azzal, hogy I. és A. rendszeresen nem járnak iskolába, és az ezzel kapcsolatos kötelezettségeit súlyosan megszegte, abba a következménybe is belenyugodva, hogy a kifogásolható magatartása fokozatosan a gyermekek értelmi, szellemi fejlődését veszélyeztetheti és nem tett semmit annak érdekében, hogy a gyermekek ezen mulasztását megakadályozza. Ezért az ügyben eljárt bíróságok az irányadó tényállás alapján az anyagi jogszabályok sérelme nélkül állapították meg a II. r. terhelt büntetőjogi felelősségét a Btk. 195. § (1) bekezdésében meghatározott kiskorú veszélyeztetése bűntettében I. és A. esetében.