A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.30147/2016/27. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2003. évi XCII. törvény (Art.) 124/B. §, 2010. évi XCIV. törvény (Áktv.) 2. §, a) pont, 4. §, (1) bek., 7. §] Bíró: Bőke Katalin Erzsébet

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

28.K.30.147/2016/27.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a Dr. Darázs Lénárd Ügyvédi Iroda (cím., ügyintéző: dr. Darázs Lénárd ügyvéd) által képviselt felperes. (felperes címe. hrsz.) a dr. Gégény Dóra jogtanácsos és dr. Nagy Zsuzsanna Mária jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága (alperes címe., levelezési cím: ....) alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat (2469370320) bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő

í t é l e t e t:

A bíróság a keresetet elutasítja.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 750.000,-Ft (azaz hétszázötven-ezer forint) elsőfokú és 1.500.000,-Ft (azaz egymillió ötszázezer forint) felülvizsgálati eljárásban megállapított perköltséget.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy - az illetékügyekben eljáró hatóság külön felhívására - fizessen meg az államnak 1.500.000,-Ft (azaz egymillió-ötszázezer) forint kereseti illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

A felperes ... tevékenységet végző, országos hálózattal rendelkező gazdasági társaság. Az egyes ágazatokat terhelő különadóról szóló 2010. évi XCIV. törvény (a továbbiakban: Ágazati különadó tv.) értelmében 2011-ben a ... különadó alanya volt. A szintén adóalany ... Kft. kapcsolt vállalkozásaként köteles volt különadó megfizetésére oly módon, hogy a saját árbevétele arányában kellett megfizetnie a két vállalkozás által - a Magyarországon elért teljes árbevételük alapján - fizetendő különadó rá eső részét.

A felperes a különadó megfizetését követően, 2012. május 30-án önellenőrzést nyújtott be az adóhatósághoz, amelyben a 2011. évi (2011. január 1 - 2011. december 31. időszakra vonatkozó) ... különadója alapját és annak összegét 0 forintban állapította meg, és erre figyelemmel 6.229.316.000,-Ft adókötelezettség-csökkenést vallott. Önellenőrzését az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 124/B. §-ára alapította, arra hivatkozva, hogy az Ágazati különadó tv. rendelkezései ellentétesek az Európai Unió kötelezően alkalmazandó elsődleges jogforrásával az Európai Unióról szóló, és az Európai Unió Működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) rendelkezéseivel. Előadta (1191-05 "Nyilatkozat" elnevezésű nyomtatványon), hogy: a ... tevékenységet végző vállalkozásokat terhelő különadó sérti az EUMSZ 18. és következő cikkeit, mert egyes piaci szereplőket, valamint azok működési formáját is diszkriminálja; ellentétes a gazdasági letelepedés és a szabad vállalkozás folytatását garantáló EUMSZ 49-55. cikkeivel, mivel az Ágazati különadó tv. korlátozza e szabadságot felperes esetében; ellentétes továbbá az EUMSZ 65. cikk (3) bekezdésével, mert rendelkezései közvetett módon akadályozzák a tőke és a személyek szabad áramlását; ezen túlmenően ellentétes az EUMSZ 107. és következő cikkeivel is, mert az állami támogatások tiltott formáját valósítja meg. Az Ágazati különadó tv. tiltott állami támogatásnak tekintendő a piac egyes résztvevői javára, míg mások, így a felperes hátrányára vonatkozó rendelkezései miatt ellentétes ezen EU normával.

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Kiemelt Adózók Adóigazgatósága a 2012. június 13-án kelt 2469248315 számú határozatával a felperes önellenőrzését elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Kiemelt Ügyek és Adózók Adó Főigazgatósága alperesi jogelőd (a továbbiakban: alperes), mint másodfokú adóhatóság, 2012. augusztus 9-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot - az indokolás kiegészítésével - helybenhagyta.

Az adóhatósági határozatok indokolása szerint az EUMSZ 18. cikkének önálló alkalmazása, és ennek következtében sérelme nem merülhet fel, miután a gazdasági társaságokra vonatkozó diszkrimináció tilalmát, az egyenlő bánásmód követelményét, illetőleg a gazdasági letelepedés szabadságának és a tőke szabad áramlásának alapelvét az EUMSZ 63-65. cikkei tartalmazzák.

Az Ágazati különadó tv. az uniós joggal összeegyeztethető, nem diszkriminál, mert a törvény hatálya vonatkozásában különbséget nem az adóalanyok honossága, illetve szerkezeti felépítése, működési formája, hanem az árbevétel alapján tesz.

Az ágazati különadó a gazdaság több szektorát is érintő, közvetlen adó, amelynek mértéke mindhárom tevékenységi körben progresszív, azaz a magasabb árbevételű adóalanyokat, magasabb összegű adó terheli.

A gazdasági célú letelepedés szabadságát (EUMSZ 49. cikk) önmagában nem sértik az olyan tagállami szabályok, amelyek más tagállamokétól eltérő, attól szigorúbb szabályozást tartalmaznak. A gazdasági letelepedés szabadságának tiltott korlátozása akkor valósulhat meg, ha a tagállami szabályozás a gazdasági szereplőket megfosztják attól a lehetőségtől, hogy rendes és hatékony versenyfeltételek mellett piacra léphessenek, illetve ott maradhassanak.

A felperes nem adta indokát annak, hogy gazdasági tevékenységét, illetve annak eredményességét más tagállamokhoz képest a vitatott szabályozás milyen formában és mélységben érinti. Kiemelte alperes, egy olyan adó átmeneti bevezetése, amely honosságon alapuló megkülönböztetéstől mentesen kiterjed valamennyi gazdasági szereplőre, csupán az árbevétel alapján differenciál az adóalanyok között, kizárja annak a megállapíthatóságát, hogy az adó kivetése ellehetetleníti a felperes piacon maradását. Az EUMSZ 63-65. cikkének sérelme ezen okokból nem állapítható meg.

Utalt arra az alperes, hogy a felperes nem tért ki arra, miben látja megvalósulni az Ágazati különadó tv. szerinti intézkedés állami támogatás (EUMSZ 107. cikk) jellegét. Nem tárta fel önellenőrzésében, hogy az intézkedés milyen módon hat a hasonló ténybeli és jogi helyzetben lévő, azonos ágazatban működő más gazdasági szereplőkkel folytatott gazdasági versenyre, nem igazolta, hogy torzítaná azt. Az állami támogatás további feltételeinek fennállása sem állapítható meg. A szelektivitás nem érvényesül, mivel kizárólag az árbevétel alapján tesz különbséget az Ágazati különadó tv. az ágazati szereplők között, úgy, hogy magasabb árbevételű adóalany progresszívebb módon, magasabb adót köteles fizetni. Ez a módszer azért indokolt, mert a nagyobb árbevétel nagyobb piaci befolyásra, alacsonyabb fajlagos költségekre, magasabb jövedelmezőségre, ekként sokkal erőteljesebb adóteher-viselési képességre utal. A felperes lényegében azt állítja, hogy az arányos közteherviselés elvének érvényre juttatása jelent jogellenes "szelektálást", ami nyilvánvalóan alaptalan. A hasonló árbevételű, az adott ágazatban működő valamennyi gazdasági szereplőre azonos mértéket alkalmaz az Ágazati különadó tv., ezzel biztosítja, hogy nem torzul a gazdasági verseny. Hivatkozott a másodfokú határozat az Európai Unió Bírósága (EUB) C-266/04-C-270/04., C-276/04. És C-321/04-C-325/04. sz. egyesített ügyekben meghozott ítéletére (...), amelyben az EUB kimondta, hogy az ágazati különadóhoz hasonló, a 460 000 eurónál nagyobb éves üzleti forgalmat megvalósító kiskereskedésekre kivetett, a kereskedelmet és a kézművesipart támogató adó nem ellentétes a közösségi joggal, nem minősül tiltott állami támogatásnak.