BH 2006.8.257 A választottbírósági ítélet érvénytelenítése közrendbe ütközés jogcímén csak a jogrend alapelveinek nyilvánvaló és súlyos megsértése esetén alkalmazható - Olyan eljárási szabálysértések, mint a szakvélemény ellentmondásainak tisztázatlansága, vagy az ítélet indokolásának hiányosságai nem alapozzák meg a pártatlan és igazságos eljáráshoz fűződő alkotmányos alapelv sérelmét [1994. évi LXXI. tv. (továbbiakban: Vbt.) 54-55. §].

A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint az I. r. felperes és az alperes 2001. június 11-én vállalkozási szerződést kötöttek, melyben az alperes vállalta a b.-i 155.447/17. hrsz.-ú ingatlanon felépítendő lakóépület generál kivitelezését. A II. r. felperes a szerződéskötéskor cégnyilvántartásba még be nem jegyzett I. r. felperesnek a szerződéskötésnél eljáró ügyvezetője volt. A felek viszonya 2002 elejétől fokozatosan megromlott és 2002. július 30-án írásbeli megállapodást kötöttek a szerződéses jogviszonyuk lezárására. A megállapodás ellenére a szerződés megszüntetése során szükséges teljesítések körében ismét vita alakult ki közöttük. Ennek eldöntése érdekében a jelen per alperese 2002. szeptember 25-én keresetet terjesztett elő a szerződésükben kikötött Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Mellett Szervezett Választottbírósághoz (továbbiakban: Választottbíróság).

A felperesek a választottbírósági eljárásban perbe bocsátkoztak és viszontkeresetet is előterjesztettek.

A Választottbíróság 2003. április 7-én szakértői bizonyítást rendelt el műszaki szakkérdések megítéléséhez. Az igazságügyi szakértő 2003. október 2-ai szakvéleményét a felek vitatták, hiányosnak, pontosításra szorulónak ítélték meg. A szakértő a 2003. november 5-ei választottbíró­sági tárgyaláson megjelent és véleményét a felek észrevételei ismeretében is fenntartotta. A tárgyalási jegyzőkönyv szerint a peres felek is fenntartották észrevételeiket, azonban ezekre vonatkozóan a Választottbíróság a szakértőt nem nyilatkoztatta meg.

A Választottbíróság a 2003. december 2-án meghozott ítéletében kötelezte jelen per I. r. felperesét, hogy 30 napon belül fizessen meg a jelen per alperesének 138 113 427 Ft tőkét és az az után járó kamatot, valamint 8 890 000 Ft eljárási, szakértői és perköltséget. A jelen per II. r. felperesével szembeni keresetet teljes egészében elutasította, valamint a marasztaláson felüli részben mind a keresetet, mind a viszontkeresetet elutasította.

Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a jelen per alperese végleges keresetében összesen 203 113 427 Ft tőke megfizetésére kérte kötelezni a jelen per felpereseit a felek szerződésének megszűnésekor esedékes elszámolás alapján, vállalkozói díj jogcímén, míg a felperesek az elszámolással összefüggésben viszontkeresetüket kijavítási költség, árleszállítás, késedelmi kötbér és az építéshez biztosított anyagok ellenértékével való elszámolás jog-címén terjesztették elő. A Választottbíróság a perben beszerzett szakértői véleményt megalapozottnak ítélte és azt elfogadva megállapította, hogy az alperest további 203 113 427 Ft vállalkozói díj illetné meg, azonban ezt csökkentette a bírói mérlegeléssel 45 millió forintban meghatározott árengedménnyel és 20 millió Ft kötbérrel. Az I. r. felperes marasztalása és a viszontkereset elutasítása körében az ítélet további indokolást nem tartalmaz. Az I. r. felperes 2003. december 31-én a Választottbíróság ítéletének kiegészítése és kijavítása iránt kérelmet terjesztett elő. Ezt a kérelmet a Választottbíróság végzésével elutasította arra való hivatkozással, hogy a rendelkező részben vagy marasztalással, vagy a kérelem elutasításával valamennyi keresetet és viszontkeresetet elbírálta. A végzés indokolásában kifejtette, hogy a Választottbíróság egyetlen viszontkereseti kérelemről nem döntött: a dokumentáció kiadása iránt az I. r. felperes részéről előterjesztett kérelemről. Erre a kérelemre vonatkozóan azonban az I. r. felperes nem jelölte meg a pertárgyértéket és nem rótta le a választottbírósági költségelőleget, ezért ezt az igényt a bíróság nem tekinthette előterjesztettnek.

A felperesek keresetükben a Választottbíróság ítéletének érvénytelenítését kérték a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (továbbiakban: Vbt.) 55. § (2) bekezdésének b) pontja alapján, arra hivatkozva, hogy az ítélet a magyar közrendbe ütközik.

Keresetüket az alábbiakkal indokolták:

- A Választottbíróság eljárása sérti az Alkotmány 57. § (1) bekezdését, mely szerint a jogvitát pártatlan és igazságos eljárásban kell elbírálni. A Választottbíróság az ügy eldöntése szempontjából számos jelentős tényt és körülményt nem vett figyelembe, s az ítéletben ennek indokát sem adta. A beszerzett szakvélemény tárgyilagosságáról és szakszerűségéről nem foglalt állást.

- A perben beszerzett szakértői vélemény egyoldalú és aggályos, ennek ellenére annak elfogadását a Választottbíróság nem indokolta meg, ezzel sérült az igazságosság alkotmányos követelménye.

- A szakértői vélemény számítási hibát is tartalmaz, mert a minőségi levonás után az áfa összegét elmulasztotta levonni.

- A Választottbíróság az árengedmény és a késedelmi kötbér összegét bírói mérlegeléssel állapította meg, s ezzel a jogvita szakszerű elbírálásához való jog sérült.

- A szakvélemény ellentmondásainak tisztázására a felek arra tett észrevételei ellenére a tárgyaláson nem kerülhetett sor. Ezzel a szakvélemény elvárható szakszerűségéhez fűződő társadalmi érdek, a helytállóságába vetett bizalom sérült meg.

- A Választottbíróság ítélete nem tartalmaz tényállást, sem a kereset és a viszontkereset elbírálásának (marasztalás, illetve elutasítás) indokait.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy a felperesek által felhozott indokok alapján az ítélet közrendbe ütközése nem állapítható meg. A felperesek által előadottak a választottbíróság érdemi döntésének felülvizsgálatára irányulnak.

Az elsőfokú bíróság a választottbíróság ítéletét érvénytelenítette és kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg egyetemlegesen a felpereseknek 4 000 000 Ft perköltséget. Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a felperesek a közrendbe ütközés okán több olyan körülményre hivatkoztak, amely a választottbírósági ítélet érdemi felülbírálatát jelentené. Ezért ezeket a kifogásokat az elsőfokú bíróság érdemben nem vizsgálta. Ezek a körülmények: a mérlegelésen alapuló ítéleti döntés, a szakvélemény szakszerűségének és objektivitásának kérdése, az ítélet teljes körű és részletes indokolásának hiánya.

Három körülmény tekintetében azonban a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy azok külön-külön talán nem, de összességükben már sértik a magyar közrendet, a bíróság függetlenségének és pártatlanságának elvét, a felek jogszerű és szakszerű jogi döntéshez fűződő érdekét. Ilyen körülményként értékelte azt, hogy bár a felperesek a szakértő pártatlanságával kapcsolatban általános jellegű kifogásokat terjesztettek elő és a per eldöntése szempontjából jelentős szakmai kérdésekben részletesen indokolt észrevételt tettek, a Választottbíróság a 2003. november 5. napján tartott tárgyaláson nem kísérelte meg a szakértői vélemény ellentmondásainak tisztázását, nem hívta fel a jelen lévő szakértőt arra, hogy legalább a szakkérdésekben tett észrevételekre fejtse ki szakmai álláspontját. Ilyen előzmények után a Választottbíróság az ítéletében sem indokolta meg, hogy a szakértői véleményt miért tartja megalapozottnak, és milyen indokok alapján mellőzte a felperesek által előterjesztett szakmai érveket. Ezen túlmenően, bár a szakértői vélemény nem tér ki a felperesek viszontkeresetének a rendelkezésre bocsátott építőanya­gok ellenértéke elszámolásával kapcsolatos tételére, a Választottbíróság a döntése indokolásában ezt a viszontkereseti kérelmet meg sem említette. A rendelkező rész tartalma szerint a kérelmet elutasította, de annak indokát nem adta. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint ezek a körülmények együttesen sértik a jogbiztonság és az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében megfogalmazott elvet, s ez a sérelem eléri azt a mértéket, amely a Magyar Köztársaság közrendje sérelmét is megvalósítja.