BH 2019.2.49 A vasúti pályaudvar üzemeltetőjétől elvárható, hogy a járműszerelvények biztonságos megközelíthetőségét különleges üzemeltetési helyzetben is biztosítsa. Ennek elmulasztása alapot ad a kártérítési felelősségének megállapítására [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 339. § (1) bek., 1952. évi III. tv. (régi Pp.) 206. § (1) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes 2012. szeptember 3-án az alperes által üzemeltetett vasútállomáson a IV. számú vágányra menetrend szerint érkező vonathoz kívánt eljutni a síneken átkelve, ugyanis a vasútállomáson pályafelújítási munkálatok zajlottak, a peronok közötti ideiglenes átjárót pedig egy meghibásodott mozdony elzárta. A felperest T. Cs., a barátja kísérte. A felperes az egyik peronra a sínek közül történt fellépése közben bal térde tájékán szúró fájdalmat és reccsenést érzett. Fájdalomra panaszkodott, de útját tovább folytatta. A térdfájdalma miatt 2012. szeptember 6-án fordult orvoshoz. 2012. december 21-én bal térdét megoperálták.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[2] A felperes módosított keresetében 5 000 000 forint és járulékai nem vagyoni kár megtérítésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy a 2012. szeptember 3-án a vasútállomáson elszenvedett balesete következtében az első és hátsó keresztszalagjai megrándultak, meghúzódtak, emiatt a műtét ellenére sem képes munkát végezni, autót vezetni, gyalogosan közlekedni.

[3] Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Vitatta, hogy a felperes sérülése az általa állítottak szerint következett be.

Az elsőfokú ítélet és másodfokú közbenső ítélet

[4] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. A lefolytatott tanúbizonyítás alapján egyedül T. Cs. tanúvallomását találta értékelhetőnek, és azt elfogadta annak bizonyítására, hogy a felperes a peronra történt fellépése alkalmával hirtelen szúró fájdalomra panaszkodott. E vallomással sem látta alátámasztottnak a bal láb - szakértőileg igazolt - sarlóporctörését, amit az általa kirendelt igazságügyi orvos szakértő is csupán valószínűsített, lehetségesnek tartva annak későbbi bekövetkezését is. Kiemelte, hogy a felperes csak három nappal az állított eset után fordult orvoshoz, a sarlóporc törése azonban ekkor sem került leírásra, csak a 2012. szeptember 26-i ultrahangvizsgálat alkalmával. Mindezek folytán nem látta kétséget kizáróan bizonyítottnak, hogy a felperes bal térdének sarlóporctörése a keresetében állítottak szerint következett be.

[5] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság - az elsőfokú ítéletet megváltoztatva - közbenső ítéletben állapította meg, hogy az alperest kártérítési felelősség terheli a felperest a vasútállomáson 2012. szeptember 3-án ért sérülésből eredő károkért. A követelés összegére nézve a tárgyalás folytatása céljából az iratokat az elsőfokú bíróságnak megküldte.

[6] Megállapítása szerint az elsőfokú bíróság a tényállást a jogalap körében teljeskörűen feltárta, a bizonyítékokat azonban részben okszerűtlenül mérlegelve hozta meg döntését.

[7] Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy T. Cs. tanúvallomását alkalmasnak találta annak igazolására, hogy a felperes által állított helyen, időpontban és módon a baleset bekövetkezett. Kifejtette, hogy a tanú a felperessel egyezően adta elő a baleset körülményeit, lefolyását és következményeit. Rámutatott arra is, hogy a pályavasúti üzletág közlése szerint szeptember 3-án 8 óra 8 perckor a I. számú vágányra beálló vonat mozdonyának áramszedője eltörött, a vonat az utasok számára kijelölt átjárót elzárta, a III. számú vágányhoz való eljutást akadályozta, a forgalmi szolgálattevők azonban a rendkívüli forgalmi helyzet elhárításával voltak elfoglalva, a gyalogosforgalom irányítására, új ideiglenes gyalogosközlekedésre kijelölt útvonal kialakítására nem állt rendelkezésre az alperes alkalmazásában munkavállaló.

[8] Nem értékelte a felperes terhére azt a körülményt, hogy a káresemény időpontjában az alperesnél az esetet nem jelentette be, mert elfogadhatónak találta azt a magyarázatot, hogy a felperes múló fájdalomra gondolt, és három napig lábát otthon pihentette, annak figyelembevételével is, hogy az orvos szakértői vélemény szerint a sérülés a felperes járóképességét nem zárta ki, a háromnapos késés az egészségi állapotát, térdízületének státuszát nem befolyásolta.

[9] A sérülés mibenlétének igazolását szakkérdésnek minősítette, és a beszerzett igazságügyi orvos szakértői vélemény alapján megállapította, hogy a 2012. szeptember 3-i baleset során a felperes bal térd belső oldali sarlóporcsérülése bekövetkezett, mert bár a 2012. december 21-i ízületi tükrözéses műtét során nem írták le, de a 2012. szeptember 26-i térdízületi ultrahangvizsgálat rögzítette azt. Utalt arra is, hogy az igazságügyi orvos szakértő e kérdésben kétséget kizáróan nem tudott ugyan állást foglalni, viszont valószínűsítette a sérülés baleseti okát. Abban egyetértett az elsőfokú bírósággal a szakértői vélemény értékelésének eredményeként is, hogy az elülső keresztszalag-szakadás nem jöhetett létre a kereset tárgyává tett baleset során, mert a szakértő szerint ha teljesen ép, magasra történő fellépés esetén nem szakadhat el.

[10] A másodfokú bíróság a vasútállomás - kereset tárgyává tett napon fennállt - állapota által kiváltott felperesi kényszermozgás és a sérülés közötti okozati összefüggést megállapította. Jogellenes magatartásnak tekintette, hogy az alperes a vasútállomáson a zavartalan gyalogosforgalmat, a vágányok akadálytalan megközelítésének lehetőségét nem biztosította. Felróhatónak minősítette, hogy a hirtelen kialakult körülményre tekintettel az alperes új, ideiglenes gyalogosközlekedésre kijelölt útvonalat nem alakított ki, az utazók figyelmét e körülményre nem hívta fel. Értékelése szerint a felperes a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 164. § (1) bekezdésébe foglalt bizonyítási kötelezettségének eleget tett, az alperes viszont a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 339. § (1) bekezdés második fordulatának megfelelően a felróhatósága hiányát nem igazolta. A kereset összegszerű elbírálásához szükséges további tényfeltárás hiányában a Pp. 213. § (3) bekezdése alkalmazásával közbenső ítéletben állapította meg a kereset jogalapjának a fennállását.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[11] A jogerős közbenső ítélettel szemben az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amely elsődlegesen annak hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú ítélet helybenhagyására, másodlagosan a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezésére és a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítására irányult. A másodfokú bíróság által megsértett jogszabályként a Pp. 206. § (1) bekezdését, 177. § (1) bekezdését és 221. § (1) bekezdését, valamint a Ptk. 339. §-át jelölte meg.

[12] Sérelmezte annak figyelmen kívül hagyását, hogy a kereset tárgyává tett baleset egy gazdasági társaság által az üzemeltetett vonat meghibásodásával van közvetlen összefüggésben. Álláspontja szerint jogellenes magatartást a vonatot üzemeltető gazdasági társaság tanúsított, és mivel az ő alkalmazottjának magatartása nélkül a kár nem következett volna be, az oksági láncolat megindítója is ez a cég, nem pedig ő volt. Tagadta, hogy magatartása felróható lenne, mert befolyása nem volt a perben nem álló cég magatartására, az építési munkálatok miatt speciális körülmények között pedig nem volt tőle elvárható, hogy a hirtelen bekövetkezett eseményekre a rendelkezésre álló rövid időn belül reagáljon, és gyalogosközlekedésre alkalmas útvonalat építsen ki, amire fizikai lehetősége sem volt.