A Fővárosi Ítélőtábla Bhar.351/2010/7. számú határozata szemérem elleni erőszak bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 175. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 397. §] Bírók: Fatalin Judit, Lassó Gábor, Sebe Mária

Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság

2.Bhar.351/2010/7. szám

A Fővárosi Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság Budapesten, a 2012. év március hó 20. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t :

A szemérem elleni erőszak bűntettének kísérlete és más bűncselekmények miatt a vádlott ellen indult büntető ügyben a Pest Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság 2010. szeptember 17. napján kelt 14.Bf.452/2010/5. számú ítéletét helybenhagyja azzal, hogy a vádlott szabadság és emberi méltóság elleni bűncselekményének megnevezése helyesen személyi szabadság megsértése bűntette (Btk.175.§ (1) bekezdés, (3) bekezdés I. fordulat a/ pont).

A végzés ellen további fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás:

A Szentendrei Városi Bíróság megismételt eljárás során 2009. évi június hó 3. napján kihirdetett 4.B. 239/2008/6. számú ítéletével a vádlott bűnösségét szemérem elleni erőszak bűntettének kísérletében (Btk. 198.§ (1) bekezdése) megállapította és nevezettet 1 év 10 hónapi börtönbüntetésre és két évi közügyektől eltiltásra ítélte.

Az eljárás során lefoglalt bűnjelek lefoglalásának megszüntetése mellett ruhaneműknek a sértettnek történő visszaadásáról, illetve mikronyomoknak az iratok melletti tárolásáról rendelkezett és kötelezte a vádlottat a felmerült bűnügyi költség viselésére.

Az elsőfokú ítéletet az ügyész tudomásul vette, ellene a vádlott és védője jelentettek be fellebbezést felmentés érdekében.

A fellebbezés alapján eljárt Pest Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság 2009. október hó 9. napján kelt 14.Bf.520/2009/4. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta.

A vádlott cselekményét személyi szabadság megsértése bűntettének (Btk.175.§ (1) bekezdés (3) bekezdés I. fordulat a/ pont) és testi sértés vétségének (Btk. 170. § (1) bekezdés) minősítette és a kiszabott büntetést halmazati büntetésnek tekintette. A mikronyom bűnjelek megsemmisítését rendelte el. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárás keretében 2010. évi május hó 25. napján kelt Bfv.III.122/2010/6.számú határozatával a Pest Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság 2009. október hó 9. napján kelt 14.Bf.520/2009/4. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra utasította.

Pest Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság 2010. szeptember hó 17. napján kelt 14.Bf.452/2010/5. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta.

A vádlottat az ellene szemérem elleni erőszak bűntettének kísérlete (Btk.198.§ (1) bekezdés) miatt emelt vád alól felmentette. Bűnösségét személyes szabadság megsértésének bűntettében (Btk.175.§ (1) bekezdés, (3) bekezdés I. fordulat a/ pont) és testi sértés vétségében (Btk.170. § (1) bekezdés) állapította meg. A büntetést halmazati büntetésül tekintette kiszabottnak.

A bűnjelek közül a mikronyomok megsemmisítését rendelte el, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

A másodfokú bíróság a megismételt eljárásban hozott ítéletében megállapította, hogy az eljárási szabálysértés nélkül lefolytatott bizonyítás alapján az elsőfokú bíróság az ellentétes tartalmú bizonyítékokat értékelve megalapozott történeti tényállást állapított meg, amely - kisebb kiegészítéssel - a felülbírálat során is irányadó volt.

Az elsőfokú bíróság mérlegelő tevékenysége során logikai hibát nem vétett, indokolási kötelezettségét kellő részletességgel teljesítette, számot adva arról, hogy vádlott védekezését miért nem találta hitelt érdemlőnek és a terhelt tagadásával szemben miért a sértett vallomását és az azt megerősítő bizonyítékokat (köztük a cellainformációt) vette alapul.

A Pest Megyei Bíróság határozata szerint a tényállás alapján a vádlott bűnösségére vont következtetés okszerű, de a cselekmény minősítés nem helytálló. A vádlotti cselekvőség a Btk.198.§ (1) bekezdése szerinti szemérem elleni erőszak bűntettének csak az előkészülete, ezért - bűncselekmény hiányában - a vádlottat felmentette az ellen emelt vád alól. A vádlott további, nemi erkölcs elleni bűncselekménytől térben és időben elkülönülő cselekvősége ugyanakkor azzal valóságos anyagi halmazatban áll, ezért bűnösségét a Btk.175.§ (1) bekezdésében meghatározott és a (3) bekezdés a/ pontja szerint minősülő személyi szabadság megsértése bűntettében és a Btk.170.§-ának (1) bekezdésé szerint minősülő és büntetendő testi sértés vétségében megállapította.

Mindezekre figyelemmel a vádlottal szemben alkalmazott büntetést - annak mértékét nem érintve - halmazati büntetésként tekintette kiszabottnak, és a bűnjellel kapcsolatos rendelkezés részbeni megváltoztatásán túl az elsőfokú bíróságítéletét helybenhagyta.

A másodfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője felmentésért jelentettek be fellebbezést.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF. 816/2010/1. számú átiratában és képviselője a harmadfokú nyilvános ülésen rámutatott, hogy a másodfokú bíróság a megalapozott és irányadónak tekintendő tényállásból okszerűen következtetett a bűnösségre és törvénynek megfelelően minősítette a cselekményt, a kiszabott joghátrány is megfelelő. A bizonyítékok újbóli értékelésére nincs lehetőség, erre tekintettel a másodfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta.

A harmadfokú nyilvános ülésen a védő a bejelentett fellebbezést fenntartva a másodfokú ítélet megváltoztatását és a vádlott felmentését kérte.

A védő álláspontja szerint az ügyben olyan kétséget kizáró és mérlegelést nem igénylő bizonyíték áll rendelkezésre, amely egyértelműen igazolja a vádlott ártatlanságát. A vádlott csak a sértett közléséből szerezhetett tudomást arról, hogy a barátjával milyen tartalmú sms-eket váltott a sértett, így csak tőle tudhatta, hogy a találkozóra éjjel fél 2-kor kerül sor és - eredeti szándékát megváltoztatva - ezért kérte magát a parkolóba vitetni. A járművel történt megállás okaként a vádlott erre hivatkozott, szemben a sértett azon állításával, hogy erre a vádlott molesztálása miatt került sor. Az ilyen bűncselekményeknél mindig van motívum, de a jelen ügyben nincs magyarázat rá, hogy a kocsiba önként beszálló sértett személyi szabadságának korlátozása a vádlott szándékában állt volna, ezért a személyi szabadság megsértésének bűntette nem állapítható meg. Ugyancsak nem róható a vádlott terhére, hogy vitatkozásukat követően a járműbe visszatuszkolás során gondatlanul könnyű testi sérülést okozott a sértettnek.

A bíróság helyesen mentette fel a vádlottat a szemérem elleni erőszak bűntettének vádja alól, de tévedett amikor a maradék bűncselekmények miatt elmarasztalta, ezért felmentést kért. Másodlagosan az aránytalanul súlyos büntetés mérséklésére tett indítványt.

A vádlott az utolsó szó jogán nem kívánt nyilatkozni.

A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a másodfokú bíróság a Be.386.§ (1) bekezdés b/ pontja alapján helytállóan biztosított fellebbezési jogot az ítéletével szemben, miután a vádlott bűnösséget olyan cselekmények miatt állapította meg, amelyekről az elsőfokú bíróság nem rendelkezett.