A Kúria Bfv.1310/2018/22. számú precedensképes határozata hűtlen kezelés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 319. §, 320. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 376. §, 2017. évi XC. törvény (Be.) 662. §] Bírók: Márki Zoltán, Molnár Ferencné, Somogyi Gábor

A határozat elvi tartalma:

A hűtlen kezelés bűntette és a hanyag kezelés vétsége elhatárolásáról.

***********

Kúria

végzése

Az ügy száma: Bfv.III.1.310/2018/22.

A határozat szintje: felülvizsgálat

A tanács tagjai: Dr. Márki Zoltán, a tanács elnöke

Molnár Ferencné dr., előadó bíró

Dr. Somogyi Gábor, bíró

Az eljárás helye: Budapest

Az eljárás formája: tanácsülés

Az ülés napja: 2019. április 4.

Az ügy tárgya: hűtlen kezelés bűntette

Terhelt(ek): VII. rendű,

XV. rendű

Első fok: Fővárosi Törvényszék, 26.B.288/2011/231., ítélet, tárgyalás,

2017. január 24.

Másodfok: Fővárosi Ítélőtábla, 5.Bf.217/2017/25., ítélet, nyilvános ülés,

2018. február 28.

Az indítvány előterjesztője: VII. rendű terhelt és védője,

XV. rendű terhelt védője

Az indítvány iránya: a terheltek javára

Rendelkező rész

A Kúria a hűtlen kezelés bűntette miatt I. rendű terhelt és társai ellen folyamatban volt büntetőügyben a VII. rendű terhelt és védője, valamint a XV. rendű terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Fővárosi Törvényszék 26.B.288/2011/231. számú és a Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.217/2017/25. számú ítéletét a VII. rendű terhelt és a XV. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartja.

A Kúria végzése ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben az indítvány előterjesztője, valamint azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

Indokolás

I.

[1] A Fővárosi Törvényszék a 2017. január 24-én kihirdetett 26.B.288/2011/231. számú ítéletével a VII. rendű terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett hűtlen kezelés bűntettében [Btk. 376. § (1) és (5) bekezdés a) pont]. Ezért őt 1 év 8 hónapi - végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett - szabadságvesztésre ítélte, s a terheltet előzetes mentesítésben részesítette. A XV. rendű terheltet bűnösnek mondta ki társtetteként elkövetett hűtlen kezelés bűntettében [Btk. 376. § (1) és (5) bekezdés a) pont]. Ezért őt 1 év 6 hónapi - végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett - szabadságvesztésre ítélte, s a terheltet előzetes mentesítésben részesítette. Mindkét terhelt esetében a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg azzal, hogy a végrehajtás elrendelése esetén a terhelt legkorábban a büntetés kétharmad része kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Kötelezte a VII. rendű és XV. rendű terheltet - a többi terhelttel - egyetemlegesen 131.700.000 forint és annak 2004. június 24. napjától járó törvényes kamata a magánfél, az állam javára pedig 900.000 forint illeték megfizetésére. A magánfél ezt meghaladó igényének érvényesítését egyéb törvényes útra utasította. Kötelezte továbbá a VII. rendű terheltet 258.878 forint, a XV. rendű terheltet pedig 98.765 forint bűnügyi költség viselésére.

[2] Kétirányú fellebbezések alapján eljárva a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2018. február 28-án meghozott 5.Bf.217/2017/25. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a VII. rendű és a XV. rendű terhelt tekintetében megváltoztatta. A VII. rendű és a XV. rendű terheltnek felrótt bűncselekményt hanyag kezelés vétségének [1978. évi IV. törvény 320. § (1) és (2) bekezdés] minősítette, a társtettesi elkövetésre utalást mellőzte, és mindkét terheltet megrovásban részesítette. A megítélt polgári jogi igény összegét 123.010.000 forintra mérsékelte, a kamatfizetésre vonatkozó rendelkezést akként módosította, hogy annak kezdő napja 2004. október 6., és e naptól kezdődően kötelesek a terheltek a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatot fizetni; továbbá a magánfél megnevezését helyesbítette. Egyebekben a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a VII. rendű és a XV. rendű terhelt tekintetében helybenhagyta.

[3] Az elsőfokú bíróság által megállapított - és a másodfokú bíróság által helyesbített - tényállás lényege a következő.