A Kúria Bfv.947/2014/5. számú precedensképes határozata lopás vétsége tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 416. §, 423. §, 426. §] Bírók: Belegi József, Márki Zoltán, Somogyi Gábor

A határozat elvi tartalma:

A törvényes vád hiányára, az indokolási kötelezettség megszegésére, valamint a rendelkező rész és az indokolás teljes ellentétére alapított felülvizsgálati indítvány nem vezethet eredményre, ha ténylegesen az indítvány kizárólag a bíróság bizonyíték-értékelő tevékenységét és a megállapított tényállást támadja.

***********

KÚRIA

Bfv.III.947/2014/5.szám

A Kúria Budapesten, a 2014. év november hó 24. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

A lopás vétsége miatt az I. rendű terhelt és társa ellen folyamatban volt büntetőügyben az I. rendű és a II. rendű terheltek védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Győri Városi Bíróság B.10/2009/42. számú, illetőleg a Győri Törvényszék 3.Bf.456/2011/16. számú határozatait e terheltek vonatkozásában hatályában fenntartja.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

A Győri Városi Bíróság a 2011. október 6-án kelt B.10/2009/42. számú ítéletével az I. rendű és a II. rendű terhelteket bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett lopás vétségében [1978. évi IV. törvény - a továbbiakban korábbi Btk. - 316. § (1) bekezdés és (2) bekezdés I. fordulata]. Ezért az I. rendű terheltet 180 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 1.000 forintban állapította meg és úgy rendelkezett, hogy az így kiszabott 180.000 forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén 180 napi fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni. A II. rendű terheltet - mint többszörös visszaesőt - 8 hónapi börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette.

Az I. és II. rendű terheltek, valamint védőjük fellebbezése alapján eljárva a Győri Törvényszék a 2013. november 11-én kelt és jogerős 3.Bf.456/2011/16. számú végzésével az elsőfokú határozatot mindkét terheltet érintően helybenhagyta azzal, hogy a terheltek a bűncselekményt bűnsegédként követték el, és a II. rendű terhelt a próbaidő tartama alatt pártfogó felügyelet alatt áll.

Az ügyész felülvizsgálati indítványa nyomán, a II. rendű terhelt vonatkozásában a Kúria a 2014. április 22. napján meghozott Bfv.III.90/2014/6. számú ítéletével a jogerős ítéletet annyiban változtatta meg, hogy a szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre való felfüggesztésére és a pártfogó felügyeletre vonatkozó rendelkezését mellőzte, továbbá megállapította, hogy a II. rendű terhelt a szabadságvesztésből feltételes szabadságra nem bocsátható.

A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a II. rendű terheltet a Tatabányai Városi Bíróság a 12.B.517/2000/159. számú, illetve a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság a 2002. január 31-én jogerős 5.Bf.686/2001/6. számú határozataival lopás bűntette és más bűncselekmények miatt - mint visszaesőt - 2 év 6 hónapi börtönbüntetésre és 3 évi közügyektől eltiltásra ítélte. E büntetését a terhelt 2008. szeptember 7. napján töltötte ki.

Ezt követően a Debreceni Városi Bíróság a 39.B.1409/2005/21. számú, illetve a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság a 2007. március 27. napján jogerős 2.Bf.547/2006/6. számú határozataival lopás bűntette és más bűncselekmények miatt 1 év 2 hónapi börtönbüntetésre és 3 évi közügyektől eltiltásra ítélte. A terhelt e büntetését 2009. november 7. napján töltötte ki.

Az I. és II. rendű terhelt - az ismeretlenül maradt társukkal együtt - 2007. december 27. napján 12 és 13 óra közötti időben a sértett lakásánál megjelentek, és közülük ketten a lakásba takarítás ürügyén bekéredzkedtek. Míg a sértett a fürdőszobában vizet engedett nekik, őt szóval tartották, az addig a lakáson kívül maradt társuk a be nem zárt ajtón át a lakásba bejutott, és az egyik szobában lévő szekrényből jogtalanul eltulajdonított különböző ékszereket, 14 tábla csokoládét és 25 ezer forint készpénzt. A lopással összesen legalább 138.420 forint kár keletkezett, amely nem térült meg.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. és II. rendű terheltek védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt.

Ennek indokai szerint az alapügyben a bíróságok törvényes vád hiányában jártak el, indokolási kötelezettségüknek nem tettek eleget, továbbá az elsőfokú ítélet rendelkező része az indokolással teljes mértékben ellentétes.

Az eljárás során több fényképtabló került felhasználásra, mert a nyomozati iratok között elfekvő példányon a II. rendű terhelt neve be van karikázva, a védő részére kiadott másolaton viszont az nem látszik. Nem került tisztázásra, hogy az eljárás során melyik fényképtablót használták, ki és mikor karikázta be a II. rendű terhelt nevét, és az ekként alkalmas volt-e a felismerő tanúk befolyásolására. A védő álláspontja szerint pusztán ennek felmerülése is kizárta volna a felismertetés eredményének bizonyítékként való értékelését, így annak felhasználása a Be. 78. § (4) bekezdését is sérti.

Ugyanúgy kétséges Sz. Gy.-né tanú későbbi felismerése is, mert ő korábban az elkövetőt a II. rendű terhelttől alapvetően eltérő személyleírással jelölte meg. Á. M.-né tanú elmondása szerint a bekarikázott személyt ismerte fel, de itt sem derül ki, hogy a bekarikázást ki és mikor - a felismerés előtt vagy után - végezte el. E körülményeket a bíróság sem tisztázta. A felismertetésre bemutatások nem garantálták a befolyástól való mentességet, többszöri megismétlésük alkalmatlanná tette azokat eljárási céljaik elérésére. Ezt csak a valóság eltorzításával lehetett feloldani, ezért ellentétes az indokolás az ítélet rendelkező részével.

A védői álláspont szerint orvosi szakkérdésben foglalt állást a bíróság akkor, amikor köztudomású tényre hivatkozással oldotta fel az ellentétet a sértett megállapított memóriazavarai és a sértettre vonatkozó felismerésének elfogadása között. Szakértői véleményre lett volna szükség annak kapcsán is, hogy a tanú - állapota folytán - egyáltalán tanúként meghallgatható volt-e.

Tévedett továbbá a bíróság, amikor annak ellenére fogadta el a sértett vallomását, hogy korábban nem ismerte fel a terheltet, és ennek alátámasztásául Á. M.-né tanú - a korábban írtak szerint ugyancsak kétséges - vallomására hivatkozott.

A másodfokú bíróság ugyancsak tévedett, amikor a védő kérése ellenére nem tűzött ki tárgyalást, és annak indokát sem adta. Megalapozatlan tényálláshoz egyébként sincs kötve a másodfokú bíróság, így - észlelve az ún. "abszolút eljárási szabálysértéseket" is - az elsőfokú ítéletet hatályon kívül kellett volna helyeznie, de a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján felmentő ítéletet kellett volna hoznia.

Ezt követően részletesen kifejtette, milyen ellentmondásokat lát az elfogadott tanúvallomásokban.

Álláspontját abban összegezte, miszerint az elsőfokú bíróság indokolása a rendelkező résszel ellentétes, iratellenes, megkérdőjelezhető bizonyítékokból helytelen logikai következtetésekkel újabb helytelen következtetésekre jut, indokolási kötelezettségének nem tesz eleget, hibás minősítéssel állapít meg bűnösséget. A tényállást kellően nem derítette fel, az ellentétes előadásokat, tényeket egymással kellően nem vetette össze, az ellentmondásokat nem tisztázta, és az így tévesen megállapított tényekből további tényekre helytelenül következtetett.