A Győri Ítélőtábla Pf.20138/2012/5. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 78. §, 79. §, 123. §, 164. §, 196. §, 206. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 200. §, 202. §, 207. §, 210. §, 236. §, 239. §, 242. §, 255. §, 272. §, 523. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 59. §] Bírók: Bajnok István, Ferenczy Tamás, Szalai György

Kapcsolódó határozatok:

Tatabányai Törvényszék P.20645/2011/12., *Győri Ítélőtábla Pf.20138/2012/5.*

***********

Győri Ítélőtábla

Pf.II.20.138/2012/5.

A Győri Ítélőtábla a dr. Somos Géza ügyvéd által képviselt I.r., II.r. és III.r. felpereseknek a dr. Fazekas Ildikó ügyvéd által képviselt alperes ellen szerződések érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Tatabányai Törvényszéken 2012. március 1. napján kelt 20.P.20.645/2011/12. számú ítéletével szemben a felperesek részéről 14. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság kijavított ítéletének fellebbezett részét helybenhagyja.

Egyetemlegesen kötelezi a felpereseket, hogy 15 nap alatt fizessenek meg az alperesnek 127.000. (Egyszázhuszonhétezer) Ft másodfokú perköltséget, valamint az államnak - az illetékügyben eljáró hatóság felhívására - 2.500.000. (Kettőmillió-ötszázezer) Ft fellebbezett illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes az I.r. felperesnek több kisebb összegű, majd 1996. januárban 2.900.000.Ft összegű kölcsönt nyújtott, aki ezek "törlesztéseként" kisebb asztalosmunkákat végzett az alperes érdekeltségébe tartozó gazdálkodó szervezeteknek.

Az I.r. felperes és az alperes 2002. december 31-i szerződésükben rögzítették, hogy az I.r. felperes 35.000.000,- forinttal tartozik az alperesnek. E kölcsöntartozás biztosítására megállapodtak abban, hogy 20.000.000,- Ft-ra jelzálogjogot és/vagy vételi jogot alapítanak az I.r. felperes tulajdonában álló ingatlanokra, míg 10.000.000,- Ft-ot 2003. június 30-ig, 5.000.000,- Ft-ot pedig 2003. december 31-ig megfizet. A szerződés szerint annak aláírásával hatályát vesztette a felek között 1998. augusztus 23-án létrejött szerződés. Az I.r. felperes "A"-tól is vett fel kölcsönt 2004. május 19-i, és 2004. július 16-i kölcsönszerződésekkel, az előbbi szerinti 13.500.000.Ft-ot 2004. november 19-ig, az utóbbi szerinti 5.800.000.Ft-ot 2004. november 16-ig vállalta visszafizetni.

A 2004. október 5-i kölcsönszerződés szerint az alperes átadott az I.r. felperesnek 25.000.000,- Ft-ot, aki azt 2005. december 31-ig volt köteles visszafizetni, évi 10%-os ügyleti és 20%-os késedelmi kamattal. A szerződés biztosítására (a kölcsönösszeg és járulékai erejéig) az alperes javára jelzálogjogot alapítottak az I.r. felperes tulajdonában álló helység 1-i ..., ..., ..., ..., ..., ... hrsz-ú ingatlanokra, és az helység 1-i ... hrsz-ú ingatlan tulajdonában álló 4/20 tulajdoni hányadára, egyúttal ezekre vételi jogot is alapítottak az alperes javára 2005. december 31-ig, 25.000.000 Ft vételáron. Az ingatlanokra a jelzálogjog, és az opciós jog is bejegyzésre került. E szerződést 2004. december 14-én úgy módosították, hogy az alperes a vételi jogát 2007. december 31-ig gyakorolhatja.

Ugyanezen a napon az alperes kölcsönadóként, az I.r. felperes adósként, a II-III.r. felperes jelzálogjog-kötelezettként és készfizető kezesként egy megállapodást is kötött, amelyben megállapították, hogy az I.r. felperes a 2002. december 31-i kölcsönszerződés alapján 35.000.000,- Ft-al tartozik az alperesnek, amit 2003. január 1-től évi 20%-os kamat is terhel. E tartozását az I.r. felperes a megállapodás aláírásával elismerte, azt 2005. december 31-ig vállalta megfizeti. A II. és III.r. felperesek az I.r. felperes e tartozásáért készfizető kezességet vállaltak, és a szerződés biztosítására a II.r. felperes tulajdonában álló helység 1-i ... hrsz-ú, és a ... hrsz-ú ingatlan tulajdonában álló ½ tulajdoni hányadára, továbbá a III.r. felperes tulajdonában álló helység 1-i ... hrsz-ú, valamint a ... hrsz-ú ingatlan tulajdonában álló ½ tulajdoni hányadára (a kölcsönösszeg és járulékai erejéig) az alperes javára jelzálogjogot alapítottak.

Az I.r. felperes 2004. október 5-én - az alperestől kapott kölcsönből - "A" felé fennmaradt 18.780.000,- Ft kölcsöntartozását megfizette, aki hozzájárult, hogy az I.r. felperes ingatlanaira a javára bejegyzett jelzálogjogot és vételi jogot töröljék.

Ezt követően 2005. december 14-én az I.r. felperes adósként, a II-III.r. felperesek jelzálog-kötelezettként és készfizető kezesként, az alperes kölcsönadóként újabb megállapodás kötött, megállapították, hogy az I.r. felperes 2003-2005 évek folyamán több részletben 40.000.000,- Ft kölcsönt kapott az alperestől. E tartozását az I.r. felperes a megállapodás aláírásával elismerte, és azt 2006. december 31-ig vállalta megfizeti, amely időpontig a tartozás kamatmentes, fizetési késedelem esetén az I.r. felperes évi 20% kamat megfizetését vállalta. A II. és III.r. felperesek az I.r. felperes e tartozásáért is készfizető kezességet vállaltak, és a szerződés biztosítására pedig a II.r. felperes tulajdonában álló helység 1-i ... hrsz-ú, és a ... hrsz-ú ingatlan tulajdonában álló ½ tulajdoni hányadára, továbbá a III.r. felperes tulajdonában álló helység 1-i ... hrsz-ú, és a ... hrsz-ú ingatlan tulajdonában álló ½ tulajdoni hányadára (a kölcsönösszeg és járulékai erejéig) az alperes javára jelzálogjogot alapítottak. A megállapodás 9. pontjában rögzítették, hogy a 2004. október 5. napján létrejött korábbi megállapodás az új megállapodásuktól függetlenül és elkülönülve a továbbiakban is hatályos, de a 2002. december 31-i kölcsönszerződés, amire a 2004. október 5-én kelt megállapodásukat alapozták, az utóbbi megállapodás aláírásával hatályát vesztette. Az alperes a megállapodás 10. pontjában kijelentette, hogy a 2004. október 5-i megállapodás alapján őt illető kamatoktól 2006. december 31-ig eltekint, de amennyiben a 35.000.000,- Ft tőketartozást 2006. december 31-ig nem fizeti meg az I.r. felperes, úgy 2007. január 1-től évi 20%-os késedelmi kamatot köteles fizetni.

A felperesek 2007. július 23-án előterjesztett, majd módosított keresetükben annak a megállapítását kérték, hogy a 2004. október 5-i kölcsönszerződés, ennek 2004. december 14-i módosítása, továbbá a 2004. október 5-én és 2005. december 14-én létrejött megállapodások érvénytelenek a Ptk.200.§ (2) bekezdése, a 202.§-a és a Ptk.207.§ (6) bekezdése alapján. Arra hivatkoztak, hogy a fenti szerződések tartalmától eltérően az I.r. felperes valójában csak két alkalommal kapott kölcsönt az alperestől, először 1996-ban 2.900.000,- Ft-ot, míg másodszor 2004. október 5-én 20.000.000 Ft-ot. E tartozásokból az I.r. felperes kétszer 500.000.Ft-ot visszafizetett. Továbbá az I.r. felperes az alperes érdekkörébe tartozó "B" Bt-nek több millió Ft értékű munkát végzett ellentételezés nélkül, és az alperes az I.r. felperes boltjából 1.300.000,- Ft értékű árut vitt el fizetés nélkül. E tételek az I.r. felperesnek az alperes felé fennálló tartozását csökkentették, így az I.r. felperesnek csak 20.000.000,- Ft tartozása áll fenn. A kölcsönszerződés, annak módosítása és a megállapodások a Ptk.207.§ (6) bekezdése alapján semmisek, mert színleltek. A 35.000.000,-Ft kölcsönnyújtásra vonatkozó 2004. október 5-i kölcsönszerződés a már kifizetett 2.900.000.Ft-os kölcsön "törvénytelen" kamatait leplező színlelt szerződés, az ezt követő szerződések pedig kizárólag az alperesnek azt a célját kívánták törvényesíteni, hogy megszerezze a felperesek ingatlanait valótlan tartozások ellenében. Az I.r. felperes kizárólag azért írta alá a "fiktív szerződéseket", mert az alperes azt ígérte, hogy a lakópark beruházásba 80.000.000 Ft-ot befektet, és e szerződések csupán biztosítékot jelentenek számára. A szerződések a Ptk.202.§-a szerint uzsorásak is, mert az alperes azok megkötésekor a felperesek helyzetének kihasználásával feltűnően aránytalan előnyt kötött ki. A 2004. október 5-i 25.000.000 Ft átadásáról szóló szerződés alapján csupán 20.000.000 Ft került átadásra az I.r. felperesnek, aki azt "A" felé fennálló kölcsöntartozása megfizetésére használta fel. A különbözetként mutatkozó 5.000.000,- Ft "valószínűleg kamat". A 2005. december 14-i megállapodást is az alperes kérésére írták alá, amely valótlanul tartalmazza, hogy az I.r. felperes 2003-2005 években 40 millió forintot vett fel az alperestől. Az alperes ezzel az előző uzsorás és színlelt szerződések kamatait "legalizálta". E szerződés valótlanul rögzíti azt is, hogy a korábbi 35.000.000 Ft-os tartozása ezen felül áll fenn az I.r. felperesnek. A szerződések a Ptk.200.§ (2) bekezdése szerint jóerkölcsbe is ütköznek, és ezért is semmisek, mert a szerződésekben megjelölt összegeket az I.r. felperes nem kapta meg, ez pedig az általánosan elfogadott erkölcsi normákat nyilvánvalóan sérti, egyben tisztességtelen is. A II. és III.r. felperes a 2004. október 5-i és 2005. december 14-i megállapodásokba foglalt kezességvállalási nyilatkozatát megtámadta, és annak a megállapítását kérték, hogy azok érvénytelenek, mert e szerződéseket az alperes megtévesztő magatartása folytán írták alá, illetőleg annak aláírására az alperes fenyegetéssel vette rá őket. (Ptk.210.§ (4) bekezdés) A felperesek kérték annak a megállapítását is, hogy a 2004. október 5-i kölcsönszerződésben és annak 2004. december 14-i módosításában az alperes javára kikötött vételi jog kikötés érvénytelen a Ptk.200.§ (2) bekezdése alapján, mert a vételár az aktuális tartozáshoz került igazításra. A vételi jogra vonatkozó megállapodás érvénytelenségét a Ptk.255.§ (2) bekezdésének megsértésére hivatkozva is kérték.