BH 2003.8.322 I. A házastárs szülőjének ingatlanán megvalósított építkezése esetén először a házastársak és a szülő közti jogviszonyt kell rendezni.

II. A ráépítés szabályainak alkalmazását kizárja, ha a földtulajdonos csak "tulajdonjoga változatlanul hagyásával" járult hozzá az építési kölcsön felvételéhez [Csjt. 27. § (1) bek., Ptk. 137. § (3) bek., PK 7. sz.].

A felperes és az I. r. alperes házastársak voltak, 1980. november 15-én kötöttek házasságot, melyet a városi bíróság ítéletével felbontott. A perbeli ingatlanban volt a házasfelek utolsó közös lakása, melyből a felperes 1997. júliusában elköltözött, azóta a lakást az I. r. alperes használja a családjával. Ezen ingatlan az ingatlan-nyilvántartás szerint a II. r. alperes tulajdonát képezi. A II. r. alperes az I. r. alperes édesapja.

A perben a felperes állította, hogy a II. r. alperes tulajdonában álló telken a házassági életközösség fennállása alatt házastársával, az I. r. alperessel közösen építették a lakóházat, melyhez a felperes ifjúsági takarékbetétkönyvében lévő különvagyoni pénzét, a menyasszonytáncból származó pénzösszeget, 300 000 forint OTP építési kölcsönt és 60 000 forint szociálpolitikai kedvezményt használtak fel. Ezért elsődlegesen az ingatlanra 1/2 arányú tulajdonjoga megállapítását, a közös tulajdon megszüntetése során a II. r. alperesnek a felperes tulajdoni hányada 1 500 000 forint ellenérték ellenében való magához váltására kötelezését kérte. Másodlagosan pedig az OTP- és bankkölcsönné alapított szociálpolitikai kedvezmény összegének értékarányos megtérítése címén 500 000 forint megtérítésére valamint többlethasználati díjra tartott igényt.

Az alperesek a kereseti tényállításokat tagadták. A II. r. alperes viszontkeresetében a felperest használati díj fizetésére kérte kötelezni.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet és a viszontkeresetet is elutasította, a felperest 60 000 forint perköltség fizetésére kötelezte, és megállapította, hogy a le nem rótt illetéket az állam viseli.

Az ítélet indokolása szerint a II. r. alperes tulajdonában álló perbeli ingatlanon egy régi ház volt, amely 1981. májusában lebontásra került. 1981. június közepén kezdődött meg az építkezés, melyhez a II. r. alperes az építőanyagokat ezt megelőzően beszerezte. Az I. r. alperes ebben az időben sorkatonai szolgálatot teljesített. Az építkezés házilagos kivitelezésben a II. r. alperes irányításával folyt, abban a II. r. alperes munkatársai vettek részt, a szakmunkák ellenértékét a II. r. alperes fizette ki. A felperes és az I. r. alperes vette fel az építési kölcsönt, melyben a II. r. alperes egyetemleges adóstárs volt. A kölcsön felvételekor a lakóház 90%-ban elkészült. A kölcsönt nem az építkezéshez használták fel, felvételére a szociálpolitikai kedvezmény megszerzése és a más kölcsönökhöz képest kedvezőbb kamatfeltételekhez jutás érdekében került sor.

Az elsőfokú bíróság a bizonyítás eredményét mérlegelve azt látta bizonyítottnak, hogy a telken a II. r. alperes építkezett, az építkezésben sem a felperes, sem az I. r. alperes nem vett részt. A felperes hitelt érdemlően nem igazolta azt sem, hogy 60 000 forint értéket képviselő ifjúsági betéttel valóban rendelkezett, és azt az építkezéshez felhasználták volna. A tulajdonjog megállapítása iránti kereset alaptalansága folytán pedig elutasította a többlethasználati díj iránti igényt is.

A II. r. alperes viszontkeresetének elutasítását azzal indokolta, hogy a felperes családtagként, ingyenesen lakott az ingatlanban. A házasság felbontását követően lakáshasználati díjat a II. r. alperes nem igényelt. A felperes a lakásból már el is költőzött, ezért használata utólagosan visszterhessé nem tehető.

Az ítélet ellen keresetének való helytadás iránt a felperes fellebbezett, a II. r. alperes a viszontkeresetére vonatkozóan csatlakozó fellebbezéssel élt.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítette azzal, hogy a peres felek a Közös Tanács VB Szakigazgatási Szervének 1981. május 26-án kelt építési engedélye alapján három szoba-konyha-fürdőszoba-WC-gardrób-előszoba-garázs és szélfogó helyiségekből álló lakóház építésébe kezdtek, amely az 1984. július 6-án kelt használatbavételi engedély kiadásával fejeződött be. Az építkezés időpontjában a telek 40 000 forint értékű volt, az építkezés műszaki költsége pedig 614 252 forintra volt tehető (523 057 forint anyag és 91 195 forint munkadíj költséggel). Az építkezéshez a II. r. alperes hozzájárulása 520 905 forint volt, 93 347 forint pedig a felperes és az I. r. alperes által felvett OTP-építési kölcsönből származott.

E kiegészített tényállás alapján a másodfokú bíróság részítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, megállapította, hogy a felperes 1984. július 6-án ráépítés jogcímén, 7779/109 042 hányadban az 1685. hrsz. alatt a II. r. alperes kizárólagos tehermentes tulajdonaként nyilvántartott ingatlan tulajdonosává vált. A közös tulajdon megszüntetése, illetve az I. r. alperes vonatkozásában a házassági közös vagyon megosztása iránt előterjesztett kereset tárgyában az elsőfokú bíróságot az eljárás folytatására és újabb határozat hozatalára utasította. A II. r. alperes viszontkeresetét elutasító részében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

Az ítélet indokolása szerint a perben elsődlegesen a volt házastársak és az ingatlan tulajdonosa közötti jogviszonyt kellett érdemben elbírálni. A bizonyítékok közül az OTP-kölcsön iratainak az igazságügyi műszaki és ingatlanforgalmi szakértő szakvéleményének, valamint az I. r. alperes bontóperbeli nyilatkozatának tulajdonított döntő jelentőséget. Abban egyetértett az elsőfokú bírósággal, hogy a felperes az eljárás során egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tett, és bizonyítási kötelezettségét a menyasszonytáncpénz és az ifjúsági takarékbetét összegének az építési költségre való felhasználásával kapcsolatban nem teljesítette. Nem találta iratellenesnek annak megállítását sem, hogy az OTP-kölcsön folyósításáig végzett munkálatok a II. r. alperes saját vagyonának terhére valósultak meg. Az ezt követő építési munkálatok fedezetét illetően értékelte az I. r. alperes azon bontóperbeli nyilatkozatát, mely szerint "szinte az egész építmény V. A. anyagi hozzájárulásával épült, és csak az OTP-kölcsönt használtuk fel az építés során, amely csak egy töredékrésze a nagy értékű ingatlannak". Az OTP-kölcsön iratai alapján azt látta megállapíthatónak, hogy az 1993. augusztus 2. és december 20-i kifizetésekből csak a lakóépület befejezési munkálatait fedezték. Ennek összegszerűségét pedig a szakvéleményre alapítottan határozta meg, figyelemmel a lakóépület készültségi fokára. Mivel a perben a felperes nem bizonyította, hogy a hitel folyósításáig az építkezéshez hozzájárult volna, és azt sem, hogy a lakóház bekerülési költsége a szakvélemény értékmegállapításainál magasabb lett volna, a felperes hozzájárulását mindössze 46 674 forintban állapította meg. Ezen hozzájárulást tulajdonjogot eredményező építési munka végzésének minősítette, és ezt azzal is alátámasztottnak látta, hogy a házassági életközösség megszűnését követően az ingatlant terhelő tartozásokat a felperes saját vagyona terhére fedezte, és a gázközmű-csatlakozás lehetőségét is megteremtette. A felperes tulajdoni hányadát a felperesre eső hozzájárulásnak a műszaki értékhez viszonyított arányában határozta meg. A használati díj iránti viszontkereset elutasításával egyetértett, és utalt arra, hogy a másodfokú bíróság csak a jogalapot, a kereset egy részét döntötte el részítéletével, az egyéb kereseti kérelemre vonatkozóan az eljárás folytatása szükséges.