ÍH 2021.121 FELELŐSSÉG BÍRÓSÁGI JOGKÖRBEN OKOZOTT KÁRÉRT

A magánjogi jogellenesség nem azonos a jogszabálysértéssel, a bírósági jogsértéssel. A magánjogi jogellenesség magából a károkozásból következik, következésképpen a bíróság jogszabálysértő határozata vagy mulasztása csak akkor jogellenes a polgári jogi felelősség szempontjából, ha az okozta a felperes által állított kár bekövetkeztét. Ha a magatartás (tevékenység vagy mulasztás) jogellenessége megállapítható, a felróhatóság alóli kimentés körében kell értékelni, hogy a bíróság részéről történt-e kirívóan súlyos jogalkalmazási, jogértelmezési tévedés, mivel a jogalkalmazó hatóságok munkájának jellegével általában együtt járó jogszabály-alkalmazási és jogszabály-értelmezési tévedések nem minősülnek felróhatónak [2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:518-6:520. §, 6:548-6:549. §].

A felperes a B.-i Járásbíróság előtt keresetet terjesztett elő - mások mellett - a volt élettársával szemben szerződés hatálytalanságának, érvénytelenségének és ingatlan tulajdonjogának a megállapítása iránt. A B.-i Járásbíróság ügyelosztásra jogosult vezetője eljáró bíróként a beavatkozót jelölte ki.

A felperes a beavatkozóval szemben kizárási kérelmet nyújtott be arra hivatkozva, hogy a volt élettársa - elmondása szerint - a beavatkozóval többször beszélt telefonon és személyesen. A B.-i Járásbíróság a felperes kizárás iránti kérelmét elutasította.

A felperes által kezdeményezett perben meghozott eljárást befejező határozat kétszeri hatályon kívül helyezését követően a felperes a beavatkozóval és a B.-i Járásbírósággal szemben újabb kizárás iránti kérelmet terjesztett elő. Előadta, a beavatkozó elfogultságát megalapozza, hogy határozatát két alkalommal helyezték hatályon kívül, továbbá hogy ellene okirathamisítás miatt feljelentést tett, valamint hogy a volt élettársa a beavatkozóval többször beszélt telefonon. A járásbíróság kizárását arra tekintettel kérte, hogy a perben ellenérdekű félként részt vevő volt élettársának újabb élettársa dr. M. T. b.-i ügyvéd, és a járásbíróság több olyan ügyben maga kérte a kizárását, amelyben félként b.-i ügyvéd volt érintett.

A beavatkozó a kizárásához hozzájárult, a B.-i Járásbíróság bírái pedig - egy bíró kivételével - úgy nyilatkoztak, nem elfogultak az ügyben.

A K.-i Törvényszék a B.-i Járásbíróság egészének kizárását megtagadta, majd a B.-i Járásbíróság ügyelosztásra jogosult vezetője más bírót jelölt ki az eljárásra.

A felperes dr. M. T. ügyvéddel szemben fegyelmi eljárást kezdeményezett az illetékes ügyvédi kamaránál, amely eljárással kapcsolatban 110 000 forint összegű költsége merült fel.

A felperes dr. V. I. ügyvédhez fordult az alperessel szemben érvényesíteni kívánt kártérítési igényével összefüggésben, aki részére jogi tanácsot nyújtott, és segített neki különböző okiratok elkészítésében és előterjesztésében, majd munkadíjáról 120 000 forint összegű számlát állított ki.

A felperes kártérítési követelésének intézése kapcsán kétszer járt K.-n, utazásával alkalmanként 10 000 forint költsége merült fel.

A felperes keresetében 250 000 forint és kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest kártérítés jogcímén. Előadta, az általa mások mellett a volt élettársával szemben kezdeményezett perben a B.-i Járásbíróságon elfogult bíró járt el, mivel vele szemben feljelentést tett, a tárgyaláson bírósághoz nem méltó hangnemet használt, határozatát a másodfokú bíróság két alkalommal hatályon kívül helyezte, és a per alperesével annak elmondása szerint többször beszélt. Állította, a perben a beavatkozó az ügyelosztási rend alapján el sem járhatott volna. Kifogásolta továbbá, hogy az alperes nem vette figyelembe azt a közismert tényt sem, hogy a per egyik alperesének élettársa b.-i ügyvéd. Álláspontja szerint kára következett be azzal, hogy a B.-i Járásbíróság időben nem észlelte, az általa kezdeményezett perben a beavatkozó nem járhat el, mivel az emiatt kezdeményezett fegyelmi eljárással és igénybe vett ügyvédi segítséggel, továbbá az ezekkel összefüggő utazásaival a követelt összegű költségei merültek fel.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Hivatkozott arra, a B.-i Járásbíróság eljárása nem volt jogellenes, az ugyanis nem tekinthető köztudomású ténynek, hogy egy b.-i ügyvédnek ki az élettársa. Érvelése szerint a kártérítési felelősség Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:548. § (1) bekezdésében meghatározott feltétele sem áll fenn, mivel ha kizárt bíró vesz részt az elsőfokú eljárásban, az az elsőfokú bíróság határozatának a hatályon kívül helyezésére ad alapot. Utalt arra, az okozati összefüggés sem állapítható meg, a felperes által kárként megjelölt költségek ugyanis nem az állított jogsértő magatartás miatt merültek fel.

A beavatkozó ellenkérelme ugyancsak a kereset elutasítására irányult.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Határozatának indokolása szerint a felperes nem bizonyította, hogy az általa megjelölt alperesi magatartással okozati összefüggésben kár érte, mint ahogyan azt sem, hogy az alperes magatartása felróható lenne. Rámutatott, a felperes a rendes jogorvoslati lehetőségeket nem merítette ki, mivel az az eljárás, amelyben az elfogultsági kifogását előterjesztette, még jogerősen nem fejeződött be, így ez is kizárja az alperesi felelősség megállapíthatóságát.

Az elsőfokú ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben elsődlegesen annak keresete szerinti megváltoztatását, másodlagosan hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság az ítélet bevezető részében a beavatkozót ügyvédként tüntette fel. Változatlanul fenntartotta azt az álláspontját, miszerint jogellenes magatartás az alperes, illetve járásbírósága részéről, hogy kizárási indítványai elutasításra kerültek. Megítélése szerint önmagában az ügy elhúzódása is jogsértő, azonban az elsőfokú bíróság nem vizsgálta, hogy indokoltak voltak-e a hosszú tárgyalási időközök, és a beavatkozó egyéb pervezetési intézkedései. Hangsúlyozta, a kizárási kérelmei elutasításához kapcsolódó rendes jogorvoslati lehetőségeket kimerítette. Kifogásolta, az elsőfokú bíróság nem szerezte be a B.-i Járásbíróságon indult ügy iratait, amelyekből megállapítható lett volna, hogy hány alkalommal nyújtott be elfogultsági kifogást, és azt milyen okok alapján utasították el, továbbá, hogy több alkalommal született olyan határozat, amelyet a másodfokú bíróság hatályon kívül helyezett.

Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult annak helyes indokaira való figyelemmel. Utalt arra, a felperesnek kellett volna csatolni a kizárás kérdéskörét érintő bírósági határozatokat, illetve azokat az esetleges további bírósági döntéseket, amelyeknek jelentősége van a kártérítési igénye szempontjából. Kiemelte, az ügy elhúzódásához vezető okok nem vizsgálhatók, mivel erre vonatkozóan a felperesnek kereseti kérelme nem volt.

A beavatkozó fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő.