A Legfelsőbb Bíróság Kfv.39166/2007/8. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 70/D. §] Bírók: Bauer Jánosné, Kurucz Krisztina, Márton Gizella

Kapcsolódó határozatok:

Székesfehérvári Törvényszék K.22622/2006/10., Székesfehérvári Törvényszék K.22622/2006/12., *Kúria Kfv.39166/2007/8.* (EH 2007.1737)

***********

Kfv.II.39.166/2007/8.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Kovács Ferenc ügyvéd által képviselt felperesnek, a Közép-dunántúli Regionális Közigazgatási Hivatal alperes ellen zajkibocsátási határérték tárgyában hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perben, amelybe az alperes pernyertessége érdekében a dr. Kuthy Zoltán ügyvéd által képviselt Székesfehérvári Egyházmegyei Hivatal beavatkozott, a Fejér Megyei Bíróság 2007. február 20. napján kelt K.22.622/2006/12. számú jogerős ítélete ellen az alperes által 13. sorszám, valamint az alperesi beavatkozó által 16. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2007. december 12. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Fejér Megyei Bíróság K.22.622/2006/12. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek és az alperesi beavatkozónak 10.000.- /azaz tízezer/ - 10.000.- /azaz tízezer/ forint elsőfokú és 10.000.- /azaz tízezer/ - 10.000.- /azaz tízezer/ forint felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi továbbá a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - további 32.500.- /azaz harminckettőezer-ötszáz/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

I N D O K O L Á S

A D. Megyei Jogú Város Jegyzőjéhez /a továbbiakban: elsőfokú hatóság/ 2006. március hónapban lakossági panaszbejelentések /közöttük a felperesé is/ érkeztek, amelyben a bejelentők a D., J. téren lévő új építésű római katolikus templomban a K. Plébánia által folytatott harangozás gyakoriságát, továbbá hangerejét sérelmezték.

Az elsőfokú hatóság helyszíni szemle, a templom plébánosának nyilatkozata, akusztikai szakértői vélemény, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának jelentése, továbbá a zaj- és rezgésvédelemről szóló 12/1983./V.12./ MT rendelet /a továbbiakban: MT r./ 6. §-a és 12. §-a, a zaj- és rezgésterhelési határértékek megállapításáról szóló 8/2002./II.22./ KÖM-EüM együttes rendelet /a továbbiakban: KÖM-EüM r./ 1. §-ának /1/ bekezdése, 1. és 4. számú melléklete, a D. Megyei Jogú Város Közgyűlésének a környezetvédelemről szóló 12/2000./IV.7./ KR. számú rendeletének /a továbbiakban: Helyi r./ 13. §-a, 14. §-ának /4/ bekezdése, valamint 2. számú melléklete alapján a 2006. július 12. napján kelt 15460-6/2006. számú határozatával a templom harangja részére zajkibocsátási határértéket állapított meg azzal, hogy annak betartása a határozat jogerőre emelkedésétől folyamatosan kötelező. A plébánost egyben kötelezte arra, hogy a harangozás zajterhelési határérték túllépését megfelelő intézkedésekkel csökkentse.

A határozat be nem tartása esetén egymillió Ft-ig terjedő bírság kiszabását helyezte kilátásba.

A fellebbezés folytán eljárt alperes jogelődje /a továbbiakban: alperes/ a 2006. augusztus 17. napján kelt 03/3261-1/2006. számú határozatával a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény /a továbbiakban: Ket./ 105. §-ának /1/ bekezdése, 121. §-ának /1/ bekezdés b/ pontja alapján az elsőfokú határozatot megsemmisítette és az eljárást megszüntette. Indokolása szerint a szellemi kulturális örökség megőrzéséről szóló, Párizsban, 2003. október 17. napján elfogadott UNESCO Egyezmény kihirdetéséről megalkotott 2006. évi XXXVIII. törvény az Egyezményt /a továbbiakban: Egyezmény/ a belső jog részévé tette. Az Egyezmény 2. cikk 1. pontja szerint "szellemi kulturális örökség" többek között az olyan szokás, valamint ezzel összefüggő eszköz, tárgy, amelyet a közösségek - az identitás és a folytonosság érzését is nyújtóan - elismernek. Ezen örökség az Egyezmény elsődleges céljaként megjelölve - az Egyezmény kihirdetésével Magyarországon is - törvényi védelemben részesült. A harangszó Szent István király óta a keresztény valláshoz szétszakíthatatlan szálakkal kötődik, az európai kultúra részét képezi, így az Egyezmény által védendő "szellemi kulturális örökség" integráns része. Az alperes szerint a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény /a továbbiakban: Ktv./ 31. §-ának /1/ bekezdésében szabályozott környezeti zaj és rezgés elleni védelem körébe a harangszó nem tartozik. Az Egyezmény és a Ktv. alapján tehát a harangszóra a környezeti zaj elleni védelem nem terjed ki, a harangok használatát az egyház belső előírásai szabályozzák, ezért arra állami, önkormányzati szervnek ráhatása nincs. A Jegyző, mint zajvédelmi hatóság határozatát ezért hatáskör nélkül hozta meg.

A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú hatóság hatáskörét a határozatában megjelölt jogszabályok megalapozták, ezért a másodfokú határozat jogsértő. Hivatkozott arra, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény /a továbbiakban: Alkotmány/ nemcsak a vallásszabadságot védi, hanem a lehető legmagasabb színtű testi, és lelki egészséghez való jogot is. A templom egy völgyben helyezkedik el, és csak közút választja el a mellette megépített 10, illetve 4 emeletes lakóházaktól, amelyekben élőket zavarja hétköznaponként a reggel 6 órai és hétvégenként a 6 órás, 7 óra 30 perc, 8 órás és 9 órás harangozás.

Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte. Indokolása szerint a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény /a továbbiakban: Lv.tv./ 2. §-a, továbbá 15. §-ának /2/ bekezdése alapján a harangozás szabadsága a vallásszabadság részére, a harangozás jogát köteles mindenki tiszteletben tartani és gyakorlását tűrni, azonban a harang által kibocsátott zajra a hatályos állami jogi normák vonatkoznak. Az Alkotmány 60. §-ában biztosított lelkiismereti és vallásszabadságnak lehetnek bármely más hasonló cselekvésre is érvényes korlátai, amelyek közé tartozik a harang zajhatárértékének megállapíthatósága. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az MT r. melléklete felsorolja a jegyző hatáskörébe tartozó zaj- és rezgésvédelmi ügyeket, közéjük tartozik az a/ pont szerint, mint gazdasági tevékenység a TEÁOR 91. érdekképviselet, amelyen belül a 91.31 pontban található az egyházi tevékenység is. A KÖM-EüM r. 1. §-ának /1/ bekezdése megnevezi azokat a forrásokat, amelyek terhelési határértékeitől a védendő területeket védeni kell, külön nem nevesíti az egyházi harangot, mint zajforrást, azonban az elsőfokú bíróság álláspontja szerint egyéb helyhez kötött külső zajforrásnak minősül. Az alperes határozata jogsértő volt, mert a jegyzőnek a templomi harang, mint zajforrás zajkibocsátási határértékének megállapítására a védendő területeknél van hatásköre.