BH 1978.3.118 Szülők és gyermekük, illetőleg közeli hozzátartozók által közösen végzett építkezés esetén, ha közöttük az együttes szerzésre irányuló egyező akarat fennáll és a szükséges anyagi eszközöket közös rendelkezésre bocsátották, jogi lehetőség nyílhat a Ptk. 571. §-a szerinti polgári jogi társaság létrejöttének a megállapítására.

Az alperesek házastársak voltak, a felperes a II. r. alperes anyja. A felperes és akkor még életben levő férje 1966-ban az alpereseknek ajándékozta 123 ?-öl alapterületű ingatlanát, amelynek a tulajdonjoga egyenlő arányban az alperesek nevére került. A szerződés értelmében az alperesek a telken épített lakóházban a felperesnek és házastársának lakást tartoztak biztosítani.

Az ajándékozás idején a telken vályogból készült egyszobás ház állott, amelyet az alperesek lebontottak és helyébe kétszobás családi házat építtettek. A ház alapozását a felperes és házastársa készítették el, a ház felépítését pedig T. M. kisiparos végezte. Az alperesek az OTP-től 65 800 Ft kölcsönt vettek fel és ebből vásárolták meg az építkezéshez szükséges anyagokat. Egyébként az építkezéshez felhasználták a korábbi ház bontásából származó, mintegy 12 924 Ft értékű anyagokat is. Az építkezési munkálatokban az I. r. alperes szülei és testvérei is részt vettek.

Az épület 1967-ben elkészült, és a házba az alperesek gyermekükkel, valamint a felperes a házastársával együtt beköltözött. A felperes férje 1969-ben meghalt.

Utóbb az alperesek között a viszony megromlott és a nevezettek házasságát a bíróság 1975-ben felbontotta.

A felperes ilyen előzmények után terjesztette elő keresetét, amelyben az ajándékozási szerződés érvénytelenségének megállapítását és az I. r. alperesnek az ingatlan eszmei 1/4 tulajdoni hányada értékének megfizetésére kötelezését kérte.

Az I. r. alperes a kereseti követelés jogalapját elismerte és 12 000 Ft megtérítését vállalta.

Az első fokú bíróság az I. r. alperest arra kötelezte, hogy fizessen meg a felperesnek 18 842 Ft-ot és ennek kamatát, valamint 1000 Ft perköltséget. Döntését azzal indokolta, hogy a felperes és az I. r. alperes között az ajándékozási szerződés nyilvánvalóan abban a feltevésben jött létre, hogy az alperesek házassága tartós lesz. Feltevésük azonban utóbb tévesnek bizonyult, mert a bíróság a felek házasságát felbontotta. A felperes tehát az ajándékozási szerződést a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 96. számú állásfoglalásában foglaltak szerint a Ptk. 210. §-ának (3) bekezdése alapján megtámadhatta. Az eredményes megtámadás következtében az ajándékozási szerződés érvénytelen. Mivel az ajándékozási szerződés megkötése előtti helyzet, a telekre történt építkezés következtében és a korábbi épületből nyert építési anyag felhasználása folytán nem állítható helyre, az érvénytelenség következményeit a Ptk. 237. §-ának (2) bekezdése alapján kellett rendezni. Az alperesek a felperes és volt házastársa ajándékozása révén 37 684 Ft vagyoni előnyhöz jutottak, ebből tehát az I. r. alperes az ajándékozott érték 50%-át, vagyis 18 842 Ft-ot tartozik a felperesnek megfizetni.

A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet részben megváltoztatta, az I. r. alperest terhelő marasztalási összeget 33 806 Ft-ra, a perköltséget pedig 1500 Ft-ra emelte fel. Álláspontja szerint a peres felek és a felperes időközben meghalt férje között családi ház építése céljából építőközösséget létesítő társasági szerződés jött létre, amelyben a felek abban is megállapodtak, hogy a felperes és volt házastársa az új házban lakáshasználati jogot kap. Az adott esetben tehát megvalósult a polgári jogi társaságnak megfelelő gazdasági együttműködés, ezért a felek közötti jogviszonyt a Ptk. 209. §-ának (2) bekezdése értelmében a leplezett szerződés alapján a Ptk. 571. §-a szerint kell rendezni. A polgári jogi társaságban történő együttes szerzés minden társasági tag részére dologi igényt is keletkeztet, ennél fogva a felperes a vagyonszaporulat egyenlő elosztása mellett az ingatlan 1/4 részének megfelelő 33 806 Ft-ot követelhet az I. r. alperestől.