A Szegedi Ítélőtábla Bf.498/2014/7. számú határozata testi sértés bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 6. §, 117. §, 258. §, 331. §, 371. §, 372. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 164. §] Bírók: Halász Edina, Mezőlaki Erik, Nagy Erzsébet

A Szegedi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Szegeden, 2015. május 21. napján tartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő

Í T É L E T ET :

A testi sértés bűntette miatt a vádlott ellen indított büntetőügyben a Szolnoki Törvényszék 2014. május 29. napján kihirdetett 7.B.965/2012/77. számú ítéletét

m e g v á l t o z t a t j a :

A vádlott terhére megállapított bűncselekményt testi sértés bűntettének [Btk. 164. § (1) bekezdés, (3) bekezdés, (8) bekezdés 1. fordulat] minősíti.

A garázdaság bűntette [Btk. 339. § (1) bekezdés, (2) bekezdés d) pont] miatt emelt vád alól felmenti.

A testi sértés vétsége [Btk. 164. § (1) bekezdés, (2) bekezdés] vonatkozásában az ítéletet hatályon kívül helyezi és az eljárást megszünteti.

A szabadságvesztés tartamát 2 (két) év 5 (öt) hónapra, a közügyektől eltiltás tartamát 2 (két) évre enyhíti.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Megállapítja, hogy a vádlott személyi igazolványának száma (szám).

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S:

Az elsőfokú bíróság a vádlottat testi sértés bűntette [Btk. 164. § (1) bekezdés, (8) bekezdés 1. fordulata] miatt 3 év 6 hónap szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra, mint mellékbüntetésre ítélte.

Megállapította, hogy a szabadságvesztést börtönben kell végrehajtani és a börtönben végrehajtandó szabadságvesztésből a vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

A börtönben végrehajtandó szabadságvesztés büntetésbe az előzetes fogvatartásban töltött időt beszámította.

A vádlottat a testi sértés vétsége [Btk. 164. § (1) bekezdés, (2) bekezdés] miatt emelt vád alól felmentette.

Rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelekről akként, hogy a Szolnoki Törvényszék Gazdasági Hivatala által Bj.274/2012. szám alatt bevételezett 1.- 7. sorszám alatti bűnjelek lefoglalását megszüntette és az 1-6. sorszám alattiakat 1. sz. sértettnek kiadni rendelte, a 7. sorszám alatti megsemmisítését rendelte el.

Kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült 428.779,- forint bűnügyi költség megfizetésére is.

Az elsőfokú ítélet ellen fellebbezést jelentett be az ügyész a I. tényállás vonatkozásában a cselekmény jogi minősítése miatt, könnyű testi sértés vétségének megállapítása, a II. tényállás kapcsán a garázdaság önálló bűncselekményként történő megállapítása, valamint a kiszabott szabadságvesztés büntetés és közügyektől eltiltás súlyosítása érdekében,

továbbá a vádlott és a védő elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés céljából.

Az elsőfokú ügyész írásban előterjesztett fellebbezésének indokolásában a könnyű testi sértés vétsége miatt emelt vád alól történt felmentésre tekintettel - részbeni megalapozatlanságra hivatkozva - az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését indítványozta.

A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.405/2014/2. számú átiratában az ügyészi fellebbezést módosította a könnyű testi sértés vétsége vonatkozásában. Álláspontja szerint annak a büntetőjogi felelősségre vonás szempontjából nincs jelentősége, ezért a felmentő rendelkezés hatályon kívül helyezését és a könnyű testi sértés vétsége vonatkozásában az eljárás megszüntetését, ezen túlmenően a vádlott bűnösségének a Btk. 339. § (1) bekezdésbe ütköző és a (2) bekezdés d) pontja szerint minősülő és büntetendő garázdaság bűntettében való megállapítását, a testi sértés bűntettének a Btk. 164. § (1) bekezdése, (3) bekezdése, (8) bekezdés 1. fordulata szerinti minősítését, valamint a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés és közügyektől eltiltás súlyosítását, egyebekben az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.

Az ügyész a fellebbezési nyilvános ülésen az indítványát akként módosította, hogy álláspontja szerint a vádlottal által elkövetett bűncselekmény jogszabályi megjelölése helyesen a Btk. 164. § (1) bekezdése és (8) bekezdés 1. fordulata, miután álláspontja szerint e bűncselekménynek kizárólag egy alapesete van, így szükségtelen a (3) bekezdésre való hivatkozás.

A védő a fellebbezési nyilvános ülésen fenntartotta az elsőfokú tárgyaláson előadott védőbeszédében foglaltakat, hangsúlyozva, hogy 2. sz. sértett tanú nem tekinthető szavahihetőnek, az édesanyja is úgy nyilatkozott a tanúvallomásában, hogy nem mond igazat. Álláspontja szerint ezért a bizonyítékok köréből 2. sz. sértett tanú tanúvallomását ki kell zárni. A vádlott terhére a garázdaság pedig azért nem állapítható meg, mert a helyszínen jelen volt személyek úgy helyezkedtek el, hogy nem észlelhették a vádlott magatartását.

Ezen túlmenően a vádlott jogos védelmi helyzetben cselekedett, tekintettel arra, hogy 1. sz. sértett 2-3 rúgást mért rá, a vádlott ezért folyamatosan hátrált, és a kést csak ezt követően vette elő, és kizárólag a védekező mozdulatai folytán érte szúrás a sértettet.

Nyomatékos enyhítő körülményként indítványozta figyelembe venni a büntetés kiszabása során azt, hogy 1. sz. sértett megbocsátott, valamint a vádlott rendezett személyi körülményeit, így azt, hogy folytatta tanulmányait és jelenleg kiegyensúlyozott élettársi kapcsolatban él. Ezen túlmenően álláspontja szerint a vádlott fiatal felnőtt kora nyomatékos enyhítő körülményként vehető figyelembe, tekintettel arra, hogy a cselekmény elkövetése idején a korábbi vádemelés elhalasztása eredményesen letelt 2011. október 20. napján.

Az ítélőtábla a testi sértés vétsége vonatkozásában az ítélet hatályon kívül helyezésére és az eljárás megszüntetésére, valamint a büntetés enyhítésére vonatkozó fellebbezéseket találta alaposnak.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző bírósági eljárást a Be. 348. § (1) bekezdése alapján felülbírálva megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértés nélkül folytatta le az eljárást.

A tényállás-felderítési kötelezettségének a törvényszék a vád tárgyát képező tényekre nézve a szükséges és lehetséges körben eleget tett, további bizonyítás felvételének nem volt helye.

Az eljárás során előterjesztett több bizonyítási indítványt is okszerűen megindokolva utasított el, újabb bizonyítási indítvány a másodfokú eljárásban nem is került előterjesztésre.

Az elsőfokú bíróság a tényállás megállapítása során a beszerzett bizonyítékokat vizsgálat alá vette és azok mérlegelésének eredményéről számot adott.

Részletes indokát adta a törvényszék annak, hogy a vádlott védekezésével szemben - amely alapvetően arra irányult, hogy őt 1. sz. sértett támadta meg - miért 1. sz., 2. sz. és 1. sz. sértett tanú tanúk egybehangzó vallomását és az igazságügyi orvosszakértői véleményben foglaltakat fogadta el a tényállás III. pontjának alapjául. E körben minden lényeges bizonyítékot értékelt és mérlegelt, mérlegelése logikus és iratszerű volt, ezért a mérlegelést támadó és eltérő tényállás megállapítására irányuló fellebbezések eredményre nem vezethettek.