BH 1994.2.85 A bizonyítékok eljárási szabályt sértő mérlegelése miatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem elbírálásának szempontjai [Pp. 164. §, 270. §, 270. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság ítéletével az alpereseket személyenként 61 700 forint és ennek 1989. február 24-től járó törvényes mértékű kamata, valamint ugyancsak személyenként 9930 forint perköltség megfizetésére kötelezte a felperes részére. Az elsőfokú bíróság az ítéletet arra alapította, hogy az alperesek 1989 februárjában a felperesi kisszövetkezet szervezésében társasutazáson vettek részt a Kanári-szigeteken. Az alperesek 1989. január 13-án személyenként 5000 forint előleget fizettek be, a társasutazáson azonban anélkül vettek részt, hogy a további, személyenként 45 900 forint utazási díjat, 8500 forint költséget és 7400 forint étkezési díjat befizették volna. Az alperesek fellebbezése alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet felülbírálta és helybenhagyta. A jogerős ítélet indokolása szerint a perben a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy az alperesek téves ügyintézése következtében, a hátralékos utazási díj befizetése nélkül vettek részt az utazáson. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes ezt a körülményt bizonyította: az elsőfokú eljárásban kirendelt könyvszakértó ugyanis a felperes pénztárkönyve és egyéb nyilvántartásai alapján megállapította, hogy a kérdéses összeg a felpereshez nem folyt be.

A jogerős ítélet ellen az alperesek felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérték. Álláspontjuk szerint a társasutazás megkezdésére csak a részvételi jegy kiadása ellenében van lehetőség, és miután a felperestől a részvételi jegyet megkapták (az utazás megkezdésekor azzal jelentkeztek), ezért bizonyítottnak csak azt lehet elfogadni, hogy erre a teljes részvételi díj befizetése miatt került sor. A bizonyítékok okszerűtlen és a Pp. 164. §-ában foglalt eljárási szabályt sértő mérlegelése vezetett a marasztalásukra.

A felperes a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte. A felülvizsgálati eljárásban is előadta, hogy az alpereseknek az utazási okmányai nem voltak teljesen rendben. Hiányzott az I. r. alperes spanyol vízuma, amelynek beszerzését az utazási iroda magára vállalta. Az alperesek más alkalmakkor is részt vettek a felperes által szervezett utazásokon, ezért a személyes ismeretségre is figyelemmel, mindaddig, amíg az úti okmányok nincsenek rendben, nem kérték a teljes részvételi díj befizetését sem. Ezzel magyarázható ugyanakkor, hogy a részvételi díj befizetése nélkül az utazás megkezdéséhez nélkülözhetetlenül szükséges részvételi jegyet kiadták.

A felülvizsgálati kérelem az alábbi okok miatt alapos. A Pp. 164. §-ának (1) és (2) bekezdése értelmében a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. A bíróság az általa szükségesnek talált bizonyítást hivatalból is elrendelheti.

A jogerős ítélet helytállóan állapította meg, hogy a felperesnek kellett bizonyítania: az alperesek nem fizették meg annak az utazásnak a díját, amelyen a felperes szervezésében részt vettek. Tévedett azonban a másodfokú bíróság, amikor az alperesek védekezésével szemben kizárólag a könyvszakértői vélemény alapján bizonyítottnak fogadta el a felperes tényállítását. Az a körülmény ugyanis, hogy könyvszakértői vizsgálattal a részvételi díj befizetésének ténye nem volt megállapítható, önmagában nem alkalmas annak megállapítására, hogy az alperesek a fizetési kötelezettségük teljesítését elmulasztották. Ellenkező következtetés ugyanis lényegében a bizonyítás terhét megfordítva olyan helyzetet teremt, amelynek eredményeként az alpereseknek kellene bizonyítani, hogy az általuk befizetett összeget a felperes miért nem könyvelte.