1119/1997. (XI. 26.) Korm. határozat

az 1998. évi foglalkoztatáspolitikai irányelvekről

I.

A foglalkoztatottsági színvonal, a legális munkahelyek számának növelését szolgáló fő célkitűzések

A gazdaság fejlődése kedvező feltételeket teremt a foglalkoztatás bővítésének megalapozására és a munkanélküliség csökkentésére. Ez évben megállt a foglalkoztatás csökkenése, a munkaerőpiac stabilizálódott.

1997 októberében Magyarországon a nemzetközi összehasonlításban alkalmazott munkanélküliségi ráta 8,6 százalék, kedvezőbb az EU országok átlagos 10,6 százalékos rátájánál (a munkaügyi szervezetnél regisztrált munkanélküliek rátája ugyanezen időpontban 10,1 százalék volt). Az elmúlt három és fél év során e mutatóknál 2 százalék pont körüli javulás tapasztalható, a regisztrált munkanélküliek száma 150 ezer fővel csökkent.

A Kormány továbbra is kiemelt célnak tekinti a munkanélküliség mérséklését. Ezzel egyidejűleg ugyanakkor megkezdődhet a foglalkoztatáspolitika hangsúlyváltásának megalapozása, a foglalkoztatás bővítéséhez szükséges feltételek javítása, erősítése. Ennek megfelelően az 1997. évi foglalkoztatáspolitikai intézkedések fő irányai: a gazdaság munkaerőigényének kielégítése és a tartósan munka nélkül lévők számának mérséklése.

1. Segíteni kell a munkahelyek számának növekedését

a) Alapvető gazdaságpolitikai érdek a beruházások növelése, a hazai és a külföldi működő tőke támogatása elsősorban a foglalkoztatási szempontból hátrányos helyzetű, főként a Dunától keletre eső térségekben, valamint a jelentősebb számú, korszerű munkahelyek létesítése esetében. Ennek érdekében komplex, egyszerre több célt szolgáló, azokat erősítő támogatási rendszert kell kialakítani:

- alkalmazni kell és folyamatosan kiegészíteni a különböző forrásból nyújtott pénzeszközök, támogatások felhasználásának egységes szempontrendszerét, meghatározva az egyes - foglalkoztatási, közlekedési, agrár, ipari stb. - célok és források speciális elemeit és kapcsolódását is;

- erősíteni kell a gazdaságban a műszaki-tudományos fejlettség színvonalát, támogatni kell - a kialakított egységes szempontrendszer alapján - a vállalati kutatási-fejlesztési tevékenység szélesítését;

- a támogatások összehangolása érdekében, a területi-gazdasági programok előkészítése során pontosan meg kell fogalmazni a foglalkoztatáspolitikai célokat, feladatokat, és fel kell mérni a várható munkaerőpiaci hatásokat.

b) A beruházók, gazdálkodók stb. tájékoztatására, a tervezés, a támogatások elosztásának segítésére területi (megyei) erőforrástérképet kell készíteni

- emberi erőforrástérképet, amely tartalmazza a munkaerő - ezen belül az inaktívak, munkanélküliek - iskolázottsági, képzettségi, korösszetételét, a képzési lehetőségeket, a bérszínvonal mértékét stb., valamint

- a termelő/vállalkozási/infrastrukturális kapacitások térképét: a térségben működő vállalatokról, azok termelésének jellemzőiről, piacairól (kiegészítve esetleg a megszűnt vállalatok jellemzőivel, amennyiben a feleslegessé vált szakmakultúra nyomai még megtalálhatóak), a vonzáskörzetekről, az infrastrukturális feltételekről stb.

Az erőforrástérképek elkészítése középtávú feladat. 1998-ban a területi erőforrástérkép elkészítésének feltételeit, módszertanát, ütemezését lehet kidolgozni, az emberi erőforrástérkép tekintetében a munkaügyi alapadat-nyilvántartási rendszer stb. kiépítésével párhuzamosan, ahhoz kapcsolódva. Javaslatot kell tenni az erőforrástérképek karbantartásának módjára, a felelős megjelölésével.

c) Folytatni kell a kis- és középvállalkozások fejlesztését, munkahelymegtartó képességük megerősítését szolgáló programok kidolgozását és működtetését. Azokban a körzetekben, ahol csekély a kis- és középvállalkozások száma, ösztönözni kell létrehozásukat, azokban a térségekben pedig, ahol számuk jelentős, ott a cél működésük, növekedésük, egészséges differenciálódásuk segítése, tevékenységük integrálása. Ennek érdekében:

- a központi támogatások odaítélése szempontrendszerének kidolgozása, illetve a kapcsolódó céloknak a meghatározása során előnyben kell részesíteni azokat a beruházásokat, gazdálkodói döntéseket, amelyeknél magasabb a hazai beszállítók aránya;

- ösztönözni kell a kis- és középvállalkozások fejlődését szolgáló munkahelyteremtő beruházásokat;

- folytatni kell a kis- és középvállalkozások számára hatékony szolgáltatásokat nyújtó infrastruktúra kiépítését;

- az Európai Unióhoz történő csatlakozásunkkal összhangban meg kell vizsgálni, hogyan és milyen eszközökkel segíthető elő a hazai kis- és középvállalatok külső piacokra való bekerülése.

d) A foglalkoztatásbővítésben jelentős szerepe lehet az atipikus foglalkoztatás lehetősége szélesítésének, feltételei javításának. E tekintetben 1997-ben, az alkalmi munkavállalói könyv bevezetésével jelentős lépéseket tettünk. 1998-ban - a rendszer első tapasztalatai alapján - indokolt a szabályozás, az alkalmazási kör kiszélesítésének áttekintése.

e) Ki kell használni a társadalmi munkaidőalap megosztásának átalakításában rejlő, a foglalkoztatási színvonal növelését is szolgáló lehetőségeket:

- bár a következő évben a munkaidő általános csökkentésére még nem lesz lehetőség, meg kell vizsgálni - összefüggésben az Európai Unióhoz történő csatlakozásra való felkészülésünkkel is - a munkaidő-csökkentés lehetséges módozatait, várható hatásukat a foglalkoztatási színvonalra, a hatékonyságra, a munkabérekre;

- a munkabért terhelő közterhek csökkentése során törekedni kell arra, hogy növekedjék a munkáltatók érdekeltsége (csökkenjen ellenérdekeltsége) a részmunkaidős foglalkoztatásban, a munkakörök megosztásában;

- meg kell vizsgálni annak lehetőségét, hogy bizonyos, részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalói rétegek - pl. a 3-5 évvel a nyugdíjkorhatár elérése előtt állók - a le nem dolgozott óráik után is szerezhessenek szolgálati időt, amennyiben a munkáltató vagy más szervezet a járulékot ez után is kifizeti.

f) Figyelembe véve, hogy a foglalkoztatás természetes bővülésére a következő évben változatlanul korlátozottak - bár növekvőek - a lehetőségek, és hogy a tartós munkanélküliek nagy része támogatás nélkül nem foglalkoztatható, a foglalkoztatáspolitikának nagyobb figyelmet kell fordítani a munkaerőpiac főáramlatán kívüli munkahelyteremtésnek, az ún. második munkaerőpiac kiépítésének. Ez magában foglalja

- a közhasznú és közmunkaprogramok további támogatását, előnyben részesítve közülük azokat, amelyek segítséget nyújtanak ahhoz, hogy a munkanélküliek visszatérjenek az elsődleges munkaerőpiachoz, ott tartós foglalkoztatáshoz jussanak;

- folytatni kell - a tárcák összefogásával megvalósuló - közmunkaprogramokat, mindenekelőtt a központi erdősítési programot a munkanélküliek foglalkoztatására;

- a nonprofit vállalkozásoknak, a civil szervezeteknek munkahelyteremtő, a hátrányos helyzetű rétegeket foglalkoztatáshoz segítő, az ehhez szükséges képességeiket, készségeiket fejlesztő és egyéb szolgáltatásokat nyújtó tevékenységét;

- valamint a helyi önkormányzatok és egyéb együttműködő szereplők támogatását.

A civil szerveződések által létrehozott, foglalkoztatáspolitikai célú intézmények működésének, a lehetséges kedvezményeknek a kereteit adják meg a közhasznú szervezetekről szóló jogszabályok. Ehhez kapcsolódva, a foglalkoztatási törvényben és végrehajtási jogszabályaiban kell meghatározni az egyes munkaerőpiaci feladatok, tevékenységek és szolgáltatások szerződésbe adásának, finanszírozásának, minőségbiztosítási és ellenőrzési rendszerének a módját és feltételeit.

2. Erősíteni kell a kötődést a legális munkavégzéshez

E cél elérése elsősorban a munkaviszony rangjának növelését, a jövedelempolitika különböző részeinek összehangolását követeli meg:

a) A béreknek a gazdasági teljesítményekhez igazodó növekedésével fokozatosan növelni szükséges a különbséget a munkaviszonyból származó jövedelmek, a munkanélküli ellátások és a segélyek színvonala között.

b) Ki kell alakítani a pénzbeli ellátások, segélyek, a munkából származó jövedelmek, valamint az ezeket terhelő adó- és járulékterhek integrálásának, együttes folyósításának rendszerét és intézményeit. Hosszú távon az adó- és segélyrendszer reformja javíthatja a munkavállalásra való ösztönzést. Az ezzel járó többletköltségek azonban csak akkor vállalhatóak, ha azt a foglalkoztatottak számának növekedéséből származó haszon (adóbevétel, fogyasztás-növekedés, létbiztonság) meghaladja.

c) Szélesíteni kell az informális gazdaságról és foglalkoztatásról rendelkezésre álló információkat, s azokat felhasználni a jogszabályok módosításánál, az ellenőrzési rendszer továbbfejlesztésénél. E célt szolgálja a szabályozott alkalmi munkavállalás körének kiszélesítése, az egységes munkaügyi alapnyilvántartás megteremtése, a nemzetközileg is összehasonlítható, megbízható, munkanélküliségi ráták egységes alkalmazása, illetve a munkanélküliségi adatok szezonális kiigazítása a piaci feltételek átmeneti hatásával, a jogszabályi változások következményeivel.

d) Továbbra is élni kell a munkaügyi - és egyéb - ellenőrzésben rejlő lehetőségekkel.

3. Segíteni kell a munkaerő strukturális alkalmazkodását, közelíteni a kínálatot az élénkülő piacgazdaság munkaerőigényeihez

A várható gazdasági fejlődés a fő szektorokon belüli ágazatok változását, valamint az egyes ágazatok termelési struktúrájának és technológiájának a korszerűsödését hozza magával, és növelni fogja a munkaerő képzettségével, készségeivel szembeni követelményeket. A munkaerő-kereslet szerkezete azonban már most jelentősen eltér a kínálat szerkezetétől, a munkaerő túlkínálat mellett a strukturális munkaerőhiány számtalan jele is tapasztalható. Ezért csak akkor kerülhet sor a foglalkoztatás bővülésére, ha hatékony eszközök és intézmények segítik a munkaerő alkalmazkodását.

a) Az elhelyezkedési lehetőségeket, az alkalmazkodási képességet alapvetően meghatározza az oktatási-képzési rendszer, az iskolázottság és a szakképzettség színvonala, minősége, a rendszer, az egyes tanfolyami elemek egymáshoz kapcsolódásának módja. A munkaerő-kereslet és -kínálat szerkezeti, minőségi eltéréseit - a felnőtt munkavállalók, illetve munkanélküliek esetében - rövid távon a munkaerőpiaci képzési rendszer hivatott áthidalni. A munkaerőpiaci képzés támogatásának növekvő jelentősége lesz, különösen a gazdaságilag fejlődő térségekben. Azt feltételezzük, hogy ezen belül növekszik azoknak az aránya, akiknek van munkahelyük és szükségük van szaktudásuk továbbfejlesztésére.

b) Meg kell teremteni, illetve ki kell szélesíteni a munkáltatók és a munkavállalók szükségleteihez, igényeihez folyamatosan alkalmazható, a térbeli korlátokat áthidalni képes, rugalmas képzési és foglalkoztatási formákat. Ennek érdekében megfelelő programokkal is támogatni kell a távoktatást és a távmunkavégzést.

c) A megélénkülő munkaerő-kereslet kielégítéséhez erősíteni kell a pályaválasztási tevékenységet, amely az egész életutat végigkísérő folyamat, korrekciós tevékenységek sorozata, és megköveteli

- a pálya- és szakmaválasztás segítését, a munkahely-keresési technikák átadását az iskolarendszerű és az azon kívüli oktatásban, képzésben;

- az álláskeresési esélyek javítását szolgáló készségek, képességek elsajátítását, a munkaerőpiaci ismeretek, információk megszerzését - az aktív életpálya valamennyi szakaszán - segítő intézményrendszer továbbfejlesztését, az érintett országos és helyi szereplők együttműködésével.

d) A munkaerő alkalmazkodásának támogatásához javítani kell a térbeli mobilitás feltételeit. Az autózást, a közlekedést, a munkásszállítást terhelő magas adók, kötelező befizetések, a magas autópályadíjak, az átköltözés jelentős költségei okozta nehézségek mérséklése érdekében meg kell vizsgálni:

- a tartós ingázás ösztönzésének, támogatásának feltételeit, amennyiben nincs megközelíthető távolságban elhelyezkedési lehetőség, megfontolandó a fiatalok esetében az átköltözés kedvezményezése is;

- hogyan javíthatóak a tömegközlekedés és a munkásszállítás működési feltételei. Ennek különösen azokban a térségekben lesz rövid távon is érzékelhető hatása, ahol létezik jól működő munkaerőpiac, munkaerő-kereslet elérhető közelségben.

Az új foglalkoztatási lehetőségeket, azok perspektíváit stb. a területi erőforrástérképekre alapozva kell megvizsgálni, és kiválasztani, melyik kedvezmény, támogatás lehet a legcélszerűbb a konkrét esetben.

e) Javítani kell a munkaerőpiaci szereplők tájékoztatását, a felhasznált információk összehangolását, egységesítését. Ennek érdekében

- 1998-ban át kell térni a jelenleg alkalmazott - támogatásonként, kedvezményenként eltérő - "relatív munkanélküliségi mutatók" helyett a nemzetközi gyakorlatban is használatos, a kistérségi munkanélküliségi ráták megbízható becslésére alapozott információk használatára úgy, hogy az 1999. évi jogszabályok már erre épüljenek;

- fejleszteni kell a rövid, közép- és hosszú távú prognózisokat, támogatni az ehhez szükséges kutatásokat, a prognózis adatfelvétel továbbfejlesztésével felkészülni a rövid távú (a munkaerőpiaci képzési) és a hosszabb távú (az iskolarendszert érintő) szakképzettségi igények felmérésére;

- szükséges rendszeresen feldolgozni a kutatások, közvéleménykutatások, prognózisok eredményeit, és azt - korszerű adathordozókon - tájékoztatásul eljuttatni a döntéshozókhoz, a döntések előkészítőihez, végrehajtóihoz;

- fejleszteni kell a munkaügyi információs rendszert (különös tekintettel a megyei munkaügyi központok közötti információs hálózat kiépítésére).

f) 1998-ban meg kell kezdeni az Európai Unióhoz való csatlakozás foglalkoztatáspolitikai megalapozását. Ezt megkönnyíti, hogy a hazai foglalkoztatás jog- és intézményrendszere a kilencvenes évtized elejétől épült ki, döntően az európai országokban kialakult mintákra építkezve. Ugyanakkor az Európai Strukturális Alapok igénybevétele a támogatási rendszerünk reformját kívánja meg.

- A tagfelvételi tárgyalásoknak egyik legérzékenyebb kérdése lesz a munkapiacok kölcsönös megnyitása, a munkaerő szabad áramlásának biztosítása:

= egybe kell vetni a szabad munkaerőmozgás biztosítására vonatkozó EU joganyagot és a munkavállalás engedélyezésére vonatkozó magyar szabályozást;

= a külföldiek magyarországi foglalkoztatását érintő jogszabályok áttekintése során külön figyelmet kell fordítani a vállalatok letelepedéséhez kapcsolódó szabályozásra egyik oldalról, illetve a regionális (határ menti) munkaerőmozgással kapcsolatos kérdésekre másik oldalról;

= tisztázni kell, hogy a magyar szociális védelmi rendszer ellátásai közül melyeket kell, illetve indokolt összehangolni az Uniós szabályokkal, eszközökkel. A fokozatos alkalmazkodás érdekében indokolt, hogy az Európai Unió tagállamaival fokozatosan kétoldalú szociális biztonsági egyezményeket írjunk alá.

- Mielőbb csatlakozni kell

= a közösség foglalkoztatási kezdeményezéseihez. Ez nem elsősorban új eszközök bevezetését igényli, hanem a támogatási rendszerek projekt-szemléletű, EU komform átalakítását, összehangolását;

= a munkaerőpiaci szolgáltatások, a munkaközvetítés informatikai rendszeréhez, amely biztosítja a kapcsolatot az egyes országok illetékes szervezetei között. A munkaerőpiaci szervezet informatikai fejlesztése, valamint a személyzet felkészítése 1998-ban megkezdhető.

A felkészülésben kiemelt jelentősége van annak, hogy a munkaadói, a munkavállalói szervezetek és a lakosság is megfelelő ismeretekkel rendelkezzenek az Európai Unió által megfogalmazott követelményekről, a feltételekről, hogy egyetértésre jussunk a szükséges teendőkben, azok ütemezésében. Ennek programját 1998-ban ki kell dolgozni.

4. Erősíteni kell foglalkoztatáspolitikai célok társadalmi megalapozottságát és elfogadottságát

A munkaerőpiaci szereplők magatartását - a munkavállalási hajlandóságot, az erre való törekvést, a foglalkoztatási színvonal növeléséért tett erőfeszítéseket - jelentős mértékben meghatározza a társadalomnak a foglalkoztatottságról és a munkanélküliségről alkotott felfogása.

a) Általánossá kell tenni a jelentősebb gazdaságpolitikai döntéseket megelőzően azok várható munkaerőpiaci hatásának, társadalmi fogadtatásának elemzését, s ennek alapján befolyásolni a gazdasági döntéseket, illetve a munkaerőpiaci támogatásokat. Ezeket az értékeléseket az 1998-as nemzetgazdasági terv közgazdasági szabályozó rendszeréhez igazodóan részletesen el kell végezni. Az elvégzett elemzések eredményeiről a tervek teljesüléséről szóló beszámolókban időszakonként vissza kell térni.

b) A foglalkoztatási jogszabályok és a konkrét intézkedések előkészítése során figyelembe kell venni a legfontosabb kutatási eredményeket, javítani a kutatás és a döntéshozás kapcsolatát. Ennek érdekében ki kell alakítani a munkaerőpiaci kutatások figyelő és értékelő rendszerét.

c) Rendszeresen vizsgálni és elemezni kell, hogy milyen a munkanélküliség társadalmi megítélése, a rövid és középtávra kidolgozott foglalkoztatáspolitikai intézkedések mennyiben feleltek meg a társadalmi elvárásoknak. Ebben a civil szervezetek közvetítő szerepének nagy jelentősége van.

II.

A munkanélküliség szintjének mérséklését, az állástalanok reintegrálását szolgáló célkitűzések

A munkanélküliség a munkanélkülivé válás megelőzésével, valamint a munkanélküliek munkához jutásának támogatásával csökkenthető. A munkaerő-kereslet növekedése tágabb mozgásteret és nagyobb késztetést jelent az aktív foglalkoztatási eszközök szerepének és súlyának növelésére. A területi sajátosságok határozzák meg azt, hogy melyik utat lehet követni, mely eszközök és programkombinációk szerepe lesz nagyobb, s melyek szorulnak - a források szűkössége vagy az elégtelen kereslet miatt - háttérbe.

Azzal számolunk, hogy a fejlettebb gazdaságú megyékben felerősödnek a struktúraváltást elősegítő eszközök iránti igények, a szolgáltatás, a képzés, a korszerű munkahelyek létrejöttét támogató programok. A hátrányosabb helyzetű térségekben pedig - ahol kevésbé lehet még a következő évben új foglalkoztatási lehetőségekre számítani - valószínűleg nagy jelentősége lesz a munkahelymegőrzésnek, az átmeneti foglalkoztatást (közhasznú és közmunkát) lehetővé tevő eszközök fenntartásának.

1998-ban erősödik a regionális foglalkoztatáspolitika szervezeti, jogi és pénzügyi feltételrendszere, a támogatások koordinálásának, a helyi szereplők aktivizálásának a lehetőségei. Ennek nem csupán az egyes régiók között, hanem a régiókon belül is meg kell jelennie: a szolgáltatásokat, a programokat, a támogatások mértékét a kistérségi jellemzők, sajátosságok szerint is differenciálni kell.

A döntések és a pénzeszközök további decentralizálása lehetővé teszi a rugalmas alkalmazkodást a helyi munkaerőpiaci körülményekhez, a helyi cselekvéseket pedig össze kell hangolni a foglalkoztatáspolitikai célkitűzésekkel. Ehhez "kimenetszabályozás" szükséges: a kitűzött célok teljesítésének, az alkalmazott eszközök hatékonyságának folyamatos ellenőrzése, értékelése és visszacsatolása, amely az eredményes munkaerőpiaci politika és irányítás alapfeltétele.

1. Segíteni kell a munkanélkülivé válás megelőzését

A többéves tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az esetek nagy részében igen nehéz a munkanélkülivé vált embereket újra tartós foglalkoztatáshoz segíteni. Ezért a munkanélküliség akkor csökkenthető a leghatékonyabb módon, ha kialakulását sikerül megelőznünk, megakadályoznunk.

a) A megelőzés fontos eszköze a munkahelyek megőrzése. A gazdasági átalakulás első éveiben csak igen nagy óvatossággal, jelentős foglalkoztatási feszültségekkel járó esetekben volt célszerű a munkahelyek megőrzését támogatni. 1998-ra azonban már nem a konjunkturális, hanem a belső strukturális feszültségek válnak meghatározóvá: nem várható tömeges munkahelymegszűnés, lecsillapodott a csődhullám, lefékeződtek a privatizációt megelőző és követő létszámleépítések. Indokolt a korábbinál jobban élni a munkahelymegőrzés eszközével, amelyhez különféle állami pénzalapok nyújthatnak segítséget.

A túlfinanszírozás elkerülésére és annak érdekében, hogy a támogatások valóban csak az életképes gazdasági tevékenységek fenntartását szolgálják, ki kell alakítani - a beruházástámogatásnál leírtakhoz hasonlóan - a munkahelymegőrzési támogatások koordinálásának rendszerét, országosan és területi szinten is, összehangolva az információkat a gazdálkodó szervezetekről. A döntéshozók ennek alapján

- átfogó képet alakítanak ki az érintett gazdálkodók piaci helyzetéről és perspektíváiról;

- értékelik a szervezet megerősítéséhez szükséges támogatások, illetve annak felszámolásával, karcsúsításával bekövetkező költségek nagyságát (beleértve a munkanélküli ellátások, támogatások összegét is);

- határozzák meg a támogatás optimális nagyságát.

b) Amennyiben a munkahelyek nem tarthatóak fenn, akkor segíteni kell a munkavállaló azonnali vagy mielőbbi továbbfoglalkoztatását. Ezt szolgálja a munkaerőpiaci eszközrendszer:

- a munkaerőpiaci képzés támogatása akkor, ha a munkavállalók munkaviszonya várhatóan egy éven belül megszűnik;

- a csoportos létszámleépítés tervszerű előkészítése, amely megköveteli a munkaadó és a munkavállalók (érdekképviseleteik) szoros együttműködését. Ez lehetőséget ad arra, hogy minden érintett számára személyre szabott megoldásokat találjanak, tudják jövőbeni kötelezettségeiket tervezni (így pl. a felmentési időre járó kereset, vagy a végkielégítés összegét célirányosan felhasználni), és a lehető legkorábbi időpontban alakuljon ki az együttműködés a munkaerőpiaci szervezettel;

- a térségi szereplők (területfejlesztési tanács, önkormányzat, munkaügyi központ, munkáltatók, pénzintézetek stb.) összefogása a feleslegessé váló munkavállalók elhelyezése, vállalkozóvá válásuk segítése érdekében, pl. speciális tranzit foglalkoztató vállalatok létrehozásával, működtetésével;

- a munkaerőpiaci szolgáltatásoknak, mindenekelőtt a munkaerő-közvetítésnek jelentős szerepe van a mielőbbi elhelyezkedésben. A felkészüléshez jól használhatók a munkaerőpiaci szervezetnél rendelkezésre álló széles körű információk: a munkáltatói szándékokról, a várható munkaerőmozgásról, a keresett munkakörökről.

c) Különös figyelmet kell továbbra is fordítani a fiatalok első munkahelyhez jutásának támogatására. Ez - a munkaerőpiacon jól hasznosítható képzettség és iskolázottság biztosításán, a pályaválasztás támogatásán túl - megköveteli:

- az általános iskolát a tanköteles kor végéig be nem fejező - hátrányos helyzetű - tanulók szakképzését elősegítő programmodulok kidolgozásának folytatását, felzárkóztató évfolyamok indítását. El kell kezdeni az alacsony iskolai végzettségű, illetve iskolázatlan fiatalok gondozó-képző-foglalkoztató intézményrendszerének kiépítését, finanszírozási-működési feltételeinek megteremtését;

- az iskolából kikerülők követéses rendszerének kidolgozását, amely majd összekapcsolható az egységes munkaügyi alapnyilvántartás rendszerével. Ez előfeltétele annak is, hogy a fiatalok legkiszolgáltatottabb helyzetű - az iskolai tanulmányaikat is félbehagyó, a munkaerőpiaci szervezetnél meg nem jelenő - csoportjait intézményes segítségnyújtásban lehessen részesíteni.

2. Segíteni kell a munkanélküliek és az inaktívak visszatérését, bekapcsolódásukat a munkaerőpiacra

Speciális, célzott programokkal kell segíteni a munkaerőpiaci esélyegyenlőtlenségek mérséklését. Erősíteni kell ennek regionális és foglalkoztatáspolitikai feltételeit, jogi, pénzügyi és szervezeti intézményrendszerét.

a) Több és jobb információval, legfeljebb minimális (elsősorban képzési) támogatással kell segíteni azokat a munkanélkülieket, akiknek képzettsége megfelelő, illetve kisebb kiigazítással azzá tehető, állástalanságukat elsősorban a naprakész ismeretek hiánya okozza. Ehhez elsősorban képzésüket kell támogatni, illetve a munkaerőpiaci szolgáltatások színvonalát kell emelni: a munkaközvetítését, a munkáltatók, munkavállalók, a munkanélküliek tájékoztatását, a kapcsolattartást a helyi szereplőkkel, elsősorban a munkáltatókkal. A munkaerőpiaci szervezet célkitűzéseinek a megfogalmazása során ezért kiemelten kell kezelni e szolgáltatások fejlesztésével kapcsolatos követelményeket.

b) A halmozott hátránnyal induló - főleg tartós - munkanélküliek helyzetét differenciált, többszereplős eszköz- és programkombinációkkal, szervezeti együttműködéssel kell kezelni, megoldani. Az ő munkanélküliségük szorosan összekapcsolódik a szegénységgel, és mindkét állapot közös okokra vezethető vissza: az alacsony iskolázottságra, a helyi munkaerőpiac válságára, a teljesítmények kor és nem szerinti alulértékelésére stb. E munkanélküliek esetében a munkaerőpiaci támogatások önmagukban - bár a közvetlen megélhetési gondok megoldásában nyújthatnak átmeneti segítséget - nem elég hatékonyak, és főleg nem tartósak, perspektivikusak. Az elhúzódó munkanélküliség gazdasági-társadalmi-térségi okainak orvoslása érdekében:

- továbbra is támogatni kell az iskolázottsági színvonal emelésére irányuló tevékenységet (ez javíthatja számottevő mértékben a cigányság helyzetét is), amely azonban csak hosszú távon képes hatását kifejteni;

- folytatni kell a felzárkóztató munkaerőpiaci képzési programokat;

- ki kell használni a regionális politika, a területfejlesztési támogatások összehangolásában rejlő lehetőségeket. 1998-ban el kell kezdeni munkaerőpiaci támogatások területi jellemzőknek megfelelő, differenciált alkalmazását, segítve a területi mobilitást, s általában a munkaerőpiac rugalmasságát;

- a nem állami szervezeteket az eddiginél jobban be kell kapcsolni a foglalkoztatási feszültségek megoldásába. Ennek segítségével érhetőek csak el a térben vagy kulturálisan nehezen megközelíthető rétegek is. Ezért a következő évben meg kell kezdeni, illetve folytatni kell egy - a szociális gondoskodást és foglalkoztatást egyszerre megvalósító - hálózat kiépítését azok számára, akiket a versenyszféra munkaadói nem kívánnak hosszabb távon alkalmazni;

- munkaerőpiaci programokat kell kidolgozni az idősebbek és a nők számára, és fokozatosan életbe léptetni, ahogy a nyugdíjkorhatár emelésének hatása már érezteti hatását a munkaerőpiacon. Kiemelt figyelmet kell fordítani a gyermekgondozási szabadságról, gyedről, gyetről visszatérő nők munkaerőpiaci reintegrációjára.

c) 1998-ban a foglalkoztatási rehabilitáció orvos-szakértői, jogi, érdekeltségi és minimális intézményi feltételrendszerének kialakításával meg kell teremteni a megváltozott munkaképességű emberek megélhetési biztonságának alapjait, a munkaerőpiacon maradásuk, illetve oda visszatérésük lehetőségét. Ennek érdekében:

- az országgyűlési határozatban foglaltaknak megfelelően kell folytatni a felkészülést a foglalkoztatási rehabilitáció rendszerének átalakítására;

- a munkaerőpiaci szervezet legfontosabb új feladataként 1998-ban meg kell kezdeni a foglalkoztatási rehabilitáció rendszerének kiépítését, folytatni a szervezetben dolgozók felkészítését. A foglalkoztatási törvény végrehajtási szabályait, a Munkaerőpiaci Alap felhasználási elveit úgy kell meghatározni, hogy 1998-tól lehetőséget adjanak a megváltozott munkaképességűek számára speciális munkaerőpiaci szolgáltatások, többlettámogatások biztosítására, beleértve a távmunkavégzést is.

III.

1. A Kormány a foglalkoztatáspolitikai irányelvekben megfogalmazott feladatokkal általános gazdaságpolitikai célkitűzéseinek a megvalósítását kívánja elősegíteni. Biztos abban, hogy e feladatok segítik a munkaerőkereslet élénkítését, a munkáltatók munkaerőigényének kielégítését, a munkanélküliség okozta problémák enyhítését, az állástalanok munkához jutását. Eddig is kiemelt gondot fordított a legégetőbb foglalkoztatási feszültségekre, a többszörösen hátrányos helyzetek enyhítésére, a gazdasági folyamatok és döntések foglalkoztatási hatásaira.

2. Az 1998. évi foglalkoztatáspolitikai irányelvek megvalósítását intézkedési terv segíti.

3. A Kormány felkéri az Érdekegyeztető Tanácsot, a Munkaerőpiaci Alap Irányító Testületét, a megyei munkaügyi és a területfejlesztési tanácsokat, valamint a gazdasági kamarákat, hogy segítsék az irányelvekben foglaltak megvalósulását.