BH+ 2003.10.469 I. A közúti veszélyeztetés bűntettét valósítja meg, aki a városi forgalomban az alapvető közlekedési szabályoknak utcákon, kereszteződésben való szándékos, sorozatos és erőszakos megszegésével a közlekedés más részvevőit vészfékezésre, hirtelen kormánymozdulatra kényszerítéssel közvetlen veszélynek teszik ki [Btk. 186. § (1) bek.].

II. Nem bűnhalmazat, hanem egy bűncselekmény valósul meg, ha az elkövető a közúti közlekedés szabályainak megszegésével ugyanazon alkalommal több személy életét vagy testi épségét teszi ki közvetlen veszélynek [Btk. 12. §, 186. § (1) bek.].

A városi bíróság a 2000. június 1. napján hozott ítéletével a terheltet 3 rb. közúti veszélyeztetés bűntette miatt - mint visszaesőt - halmazati büntetésül 8 hónapi börtönre és a közügyektől 1 évi eltiltásra ítélte.

A terheltnek 1987-től van "B" kategóriára érvényes vezetői engedélye, amelyet azonban korábban bevontak és nem kapott még vissza.

Többször volt büntetve garázdaság, rongálás, ittas járművezetés, lopás, jármű önkényes elvétele miatt.

Utoljára a Bíróság 1996. április 23-án jogerőre emelkedett ítéletével 2 rb. társtettesként elkövetett zsarolás és más bűncselekmény miatt 3 év 6 hónapi börtönbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. A terhelt büntetéséből 1997. július 6-án szabadult feltételes kedvezménnyel.

1999-ben újabb büntetőeljárás indult ellene.

1999. október 14-én M. városban négy rendőr járőrszolgálatot látott el egy Volkswagen Transporter típusú gépkocsival, amelybe megkülönböztető hangjelzés volt beszerelve, valamint az oldalán és a hátán "Szolgálunk és védünk" felirat volt elhelyezve. A járőrözésük során 13 óra 35 perckor a Sz. B. és az U. út kereszteződésében az egyik rendőr-tanú észlelte, hogy a V. út felé halad a CLT 644 frsz.-ú BMW típusú személygépkocsi és mivel tudta, hogy ezen személygépkocsi vezetője nem rendelkezik vezetői engedéllyel, valamint a kocsi műszakilag is problémás, ezért meg akarták állítani és követni kezdték. A terhelt által vezetett gépkocsi a V. u. 30. számú házhoz kanyarodott be, ahol megállt és a terhelt a személygépkocsiból kiszállt. A járőrök a terhelti gépkocsi mögé érve szintén megálltak és az egyik tanú a lehúzott ablakon kihajolva kiszólt a terheltnek, hogy álljon félre. A terhelt a rendőri felszólításnak nem tett eleget, beült az autójába és nagy sebességgel elhajtva menekülni kezdett. A rendőrök a terhelt által vezetett gépkocsi után hajtottak. A terhelt a D. utcába balra kikanyarodott, majd az utca végén, a forgalomirányító jelzőlámpa piros jelzése ellenére jobbra kanyarodott a Sz. útra.

Ott kb. 60 km/óra sebességgel haladva a belső forgalmi sávban közlekedő Skoda Octavia típusú H. taxi és a mellette, a külső forgalmi sávban haladó Skoda Favorit típusú gépkocsival közlekedő tanuló vezető közé befurakodott, ezért a taxi gépkocsinak át kellett húzódnia a szembejövő forgalmi sávba. Ezután a terhelt hirtelen jobbra, a B. utcába úgy kanyarodott, hogy az egyenesen haladó tanuló vezető elébe vágott, aki emiatt hirtelen fékezésre kényszerült és le is fulladt a járművével.

Ezt követően a terhelt a G. útra jobbra kikanyarodott, onnan a P. útra nem balra nagy ívben, hanem a szembejövő forgalmi sávban hajtott, mivel az ő forgalmi sávjában a jelzőlámpa piros jelzése miatt egy másik gépkocsi állt. A P. útról a terhelt balra a K.-ra, onnan lehaladva pedig jobbra, ismételten a G. útra kanyarodott. Eközben az intézkedni kívánó rendőrök folyamatosan követték, azonban a terhelt ennek ellenére nem állt meg, hanem tovább menekült. A G. úton a Cs. kapu irányába hajtott tovább, ahol a kórház előtti útszakaszon a piros jelzésen áthaladva az I. út kereszteződésében úgy kanyarodott jobbra, hogy a járdaszigetet ismét balról, a szembejövő sávban kerülte meg.

A terhelt a T. és K. utcát összekötő utcáról a T. útjára úgy kanyarodott, hogy egy szemből érkező, sötétkék Mercedes típusú személygépkocsi vezetőjét hirtelen fékezésre kényszerítette és a vezetőnek el kellett rántania a kormányt, hogy a balesetet elkerülje. Ezt követően a terhelt az egyik zsákutcába befordult, itt megállt és a kocsiból kiszállva szaladni kezdett, azonban az intézkedő rendőrök utolérték és megbilincselték.

A terhelt a menekülési útvonalán nagy sebességgel, helyenként 100 km/óra sebességgel közlekedett, három alkalommal haladt át a forgalomirányító fényjelző készülék tilos jelzésén, azonban ekkor személyek nem voltak a környezetében. A KRESZ 3. § (1) bekezdés c) pontjában írt gondos vezetés követelményének, továbbá a 29. § (1) bekezdésében és a 31. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezések megszegésével a Skoda Octavia, a Skoda Favorit és a Mercedes típusú személygépkocsi vezetőjét, illetve az autóban ülő személyeket közvetlen veszélynek tette ki.

A másodfokú bíróság a 2001. november 5. napján hozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a terheltet az ellene 4 rb. közúti veszélyeztetés bűntette miatt emelt vád alól felmentette.

A másodfokú bíróság annak érdekében, hogy az elsőfokú ítélet megalapozottsága tárgyában állást tudjon foglalni, bizonyítást rendelt el, amelynek keretében ismételten meghallgatta az elsőfokú eljárás során már kihallgatott és a személyi adatainak zártan kezelését kérő 1. és 2. számú tanúkat. A tanúk meghallgatását követően a másodfokú bíróság arra a meggyőződésre jutott, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást a bizonyítás anyagával összhangban állóan a Be. 239. § (2) bekezdésében írt hibáktól, hiányosságoktól mentesen állapította meg.

A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint az elsőfokú bíróság helyesen következtetett arra, hogy a terhelt az ítéletben megjelölt közlekedési szabályokat megszegte és e szabályszegések következtében a tanuló vezető és a taxit vezető személyek közvetlen veszélybe kerültek.

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet jogi indokolását kiegészítve rámutatott arra, hogy a terhelt szabályt szegő magatartása a közvetlen veszély előállásának releváns okát képezte, illetőleg az adott helyzetben látnia kellett a közvetlen veszély beállásának lehetőségét és erre ő képes is volt.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint azonban abban a kérdésben, hogy az előre látott káros eredmény vonatkozásában vagyis a közvetlen veszély bekövetkezésében milyen volt a terhelt pszichikus viszonya, nem lehet egyértelmű következtetést levonni. Indokolása szerint: "az eljárás során meghallgatott tanúk megnyugtatóan nem tudtak információt adni arra nézve, hogy I. J. terheltnek az említett gépkocsivezetőket érintően volt-e reális alapja az abban való bizakodásra, hogy a veszélyhelyzet nem jön létre avagy sem. E kérdést kizárólag az adott közlekedési szituációban résztvevő érintett gépkocsivezetők meghallgatása útján lehetett volna tisztázni." Minthogy ezek a személyek nem voltak felderíthetők, "az ellentmondó rendőri nyilatkozatok tartalma alapján nem lehetett kétséget kizáró módon bírói bizonyossággal állást foglalni abban a kérdésben, hogy a terheltet a cselekménye elkövetése során bekövetkezett veszélyhelyzetet érintően bűnös közömbösség, avagy könnyelmű bizakodás vezette."