A Győri Ítélőtábla Pf.20192/2007/8. számú határozata közös vagyon megosztása (HÁZASTÁRSI közös vagyon megosztása) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 81. §, 253. §] Bírók: Ábrahám Éva, Lezsák József, Vass Mária

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Győri Ítélőtábla a dr. Németh F. György ügyvéd által képviselt felperes neve felperesnek a Csordás-Szakács Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Csordás Ildikó ügyvéd ) által képviselt felperes neve né I.rendű alperes leánykori neve alperes ellen házastársi közös vagyon megosztása iránt indított perében a Vas Megyei Bíróság 2006. november 24. napján kelt P.20.848/2004/55. számú ítélete ellen a felperes által 56., 63., az alperes által 57., 58. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő

ÍTÉLETET:

Az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét részben megváltoztatja és mellőzi a "Helység"1 .... hrsz. alatt nyilvántartott 437 m2 alapterületű zártkerti ingatlannak a peres felek házastársi közös ingatlan vagyonába tartozását megállapító elsőfokú ítéleti rendelkezést, a felperest az alperes javára az ítélet jogerőre emelkedését követő 60 napon belül 325.000.- /Háromszázhuszonötezer/Ft megfizetésére kötelező, a felperest az alperes javára az ítélet jogerőre emelkedését követő 60 napon belül 600.000.- /Hatszázezer/Ft, valamint ezen összegnek 2002. december 1. napjától kezdődően a kifizetés napjáig terjedő késedelmi kamatai megfizetésére kötelező elsőfokú ítéleti rendelkezéseket.

Ezt meghaladóan az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét helybenhagyja.

Köteles a felperes 15 napon belül megfizetni az alperes részére 50.000.- /Ötvenezer/ Ft másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás:

A megyei bíróság ítéletében a felek közti házastársi vagyonközösséget a becsatolt szerződés szerint megosztva a rendelkező része 1-7. sorszám alatti ingatlanoknak a felperes tulajdonában álló 1/2 tulajdoni hányadát az alperes tulajdonába adta, a 8-9. sorszám alatti ingatlanok vonatkozásában az alperes 1/2 tulajdoni hányadát pedig a felperes tulajdonába adta.

Megkeresni rendelte az illetékes földhivatalokat a rendelkező rész szerinti tulajdoni állapot rendezése iránt.

Kötelezte a felperest, hogy az ítélet jogerőre emelkedését követő 60 napon belül a "Helység"2 belterületi ... hrsz. alatti nyilvántartott, természetben "Helység"2, alatt lévő ingatlant bocsássa az alperes birtokába.

Megállapította, hogy a "Helység"1 ... hrsz. alatti zártkerti ingatlan a felek házastársi közös ingatlanvagyonát képezte.

Kötelezte a felperest az alperes javára 60 napon belül 325.000.- Ft házastársi ingatlanvagyon 1/2 részének megtérítése jogcímén történő megfizetésére.

Kötelezte a felperest, hogy 60 napon belül fizessen meg az alperesnek 600.000.- Ft-ot, ezen összegnek 2002. december 1. napjától számított, 573.750.- Ft-ot, és ezen összegnek 2004. november 1. napjától számított, a kifizetésig járó kamatát.

Egyebekben a felperes keresetét és az alperes viszontkeresetét elutasítva kötelezte a felperest az alperes javára 15 napon belül 300.000.- Ft részperköltség megfizetésére.

Ítéletének indokolásában rögzítette, hogy álláspontja szerint a felek közt 2002. szeptember 5. napján létrejött házastársi vagyonközösséget megszüntető okirat a felek megállapodása volt a közös vagyon megosztásáról, ezen szerződés a felek közt rendezte a közös vagyon megosztását, nemcsak szerződéstervezetnek kell tekintetni.

Igaz, hogy a megállapodásnak megfelelően a megosztás foganatosítása nem történt meg, azonban a megállapodást egyik fél sem támadta meg, és egyik fél sem hivatkozott olyan, a törvényben meghatározott okra, amely a szerződés érvénytelenségét vonhatná maga után.

Így a létrejött szerződésnek, amely érvényes, az a jogkövetkezménye, hogy attól utóbb egyoldalúan egyik házastárs sem térhet el, nem teheti vitássá, hogy a szerződésben feltüntetett egyes vagyontárgyak a közös vagyonhoz, vagy valamelyik fél különvagyonához tartoznak, mennyi volt az értékük, helye volt-e a szerződéssel rendezett megtérítési igénynek.

A házastársi közös vagyon megosztására vonatkozó szerződés érvényességének nem feltétele, hogy maga a szerződési okirat részletes vagyonmérleget tartalmazzon, elegendő, ha csupán az értékesebb vagyontárgyak felosztására tartalmaz rendelkezést, és a felek csak a vagyonmegosztásból eredő jogokat és kötelezettségeket foglalják írásba.

Ehhez képest tehát a megyei bíróság a 2002. szeptember 5. napján kelt okirat tartalmának megfelelően rendezte a házastársak közötti vagyonjogi helyzetet.

Az érvényesen létrejött szerződés, amennyiben egyes vagyontárgyakra nem vonatkozik, vagyis a rendezés nem volt teljeskörű, nincs akadálya annak, hogy a bíróság a kihagyott vagyontárgyakról, vagy a rendezetlenül hagyott igényekről külön döntsön. Ehhez a szerződés megtámadására nincs szükség.

A "Helység"3.... hrsz. alatti beépítetlen területet az alperes édesanyja 1/2 - 1/2 arányban ajándékozta a feleknek. A megyei bíróság álláspontja szerint a felek a 2002. szeptember 5-i megállapodásban ezen ingatlan vonatkozásában is akként nyilatkoztak, hogy az a felek közös vagyonát képezi, így ezen megállapodástól, ezen ingatlan vonatkozásában sem tért el a megyei bíróság.

Rögzítette a megyei bíróság, hogy az alperes hivatkozott arra, miszerint a "Helység"1 zártkerti ingatlan a házastársi közös vagyon megosztására vonatkozó megállapodásból kimaradt. A felperes előadása szerint ezen ingatlan már az életközösség megszakadását követően került megvásárlásra, ezért került kizárólagosan az ő nevére.

Előadása szerint a házassági életközösségük 1999. novemberében szakadt meg, ugyanakkor a periratok között olyan adat is rendelkezésre állt, mely szerint a felperes a 2005. november 21. napján benyújtott beadványában az életközösség megszakadását 2001. év elejére teszi.

A házasságot felbontó ítélet 2002. júniusában határozta meg, hogy a felek azóta élnek külön, ekkor költözött el az alperes a közös lakásból. A felperes a bizonyítási eljárás során kétséget kizáróan nem tudta bizonyítani, hogy ezen időpontot megelőzően szakadt volna meg a házassági életközösség, figyelemmel arra, hogy e körben maga is ellentmondó nyilatkozatokat tett.

Így a megyei bíróság a "Helység"1 zártkerti ingatlant is, melynek megvásárlására 2001. augusztusában került sor, a felek közös vagyonához tartozónak tekintette, és ekként számolta el.

A felperes kereseti kérelmében írt, általa felvett 13 millió Ft-os közös adósság elszámolására vonatkozó igényével kapcsolatban rögzítette, hogy az eljárás során a felperes a csatolt szerződéseken kívül a kölcsön tényére vonatkozóan egyéb bizonyítást nem ajánlott fel, az alperes pedig a kölcsönfelvétel tényét vitatta. Az alperes által csatolt okirati bizonyítékokból megállapítható, hogy az egyik kölcsönfelvétel idején a felek nem is tartózkodtak Magyarországon, így a kölcsönszerződések tartalmának valódiságával kapcsolatban a megyei bíróságnak aggálya merült fel. Kétséget kizáróan így megállapítani nem tudta - figyelemmel a 2002. szeptember 5-én kelt megállapodásban foglalt azon kitételre is, hogy a feleknek egyéb követelésük egymással szemben nincs -, hogy a feleknek a házassági életközösségük alatt 13 millió Ft közös adósságuk keletkezett volna.