A Legfelsőbb Bíróság Bfv.818/2010/5. számú határozata zaklatás vétsége tárgyában. Bírók: Akácz József, Márki Zoltán, Varga Zoltán

Kapcsolódó határozatok:

Szekszárdi Járásbíróság B.108/2009/21., Szekszárdi Törvényszék Bf.6/2010/8., *Kúria Bfv.818/2010/5.* (BH 2011.11.302)

***********

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

Bfv.III.818/2010/5.szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, a 2011. év január hó 18. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t :

A zaklatás vétsége miatt A.J. ellen folyamatban volt büntetőügyben a terhelt és védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Szekszárdi Városi Bíróság 32.B.108/2009/21. számú ítéletét és a Tolna Megyei Bíróság 2.Bf.6/2010/8. számú végzését hatályában fenntartja.

Ezen végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

A.J. terheltet a Szekszárdi Városi Bíróság a 2009. november 24-én kelt 32.B.108/2009/21. számú ítéletével bűnösnek mondta ki zaklatás vétségében, és ezért őt 2 évre próbára bocsátotta.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás a következő.

A nős, gyermekes családi állapotú terhelt és munkahelyi titkárnője, Sz.Á. között 2007 nyarától kezdődően szoros érzelmi kapcsolat alakult ki, ám a sértett ezt 2007 decemberében megszakította, és ennek következményeként 2008 áprilisában munkaviszonyát is megszüntette.

A terhelt ebbe nem volt hajlandó belenyugodni, ezért a kapcsolat helyreállítása érdekében az A. Gazdasági Tanácsadó Zrt-n keresztül rendkívül előnyös állásajánlatot tett a sértettnek, aki - nem tudván, hogy az ajánlat mögött a terhelt áll - a munkaszerződést 2008. május 27-én aláírta.

Ezt követően a terhelt a szerződés munkaadóra vonatkozó, üresen hagyott részét az érdekeltségi körébe tartozó T. Kft. adataival sajátkezűleg kitöltötte, így ismét közeli munkakapcsolatba kerültek egymással.

A terhelt és a sértett közötti viszony azonban 2008. június végére olyannyira megromlott, hogy a sértett 2008. július 10. napjával a munkáját sem látta el, mivel táppénzes állományba került.

2008. július 10. napján a terhelt rövid időn belül hat alkalommal is felhívta telefonon a sértettet és trágár, sértő, egyúttal fenyegető kijelentéseket tett a magánéletére vonatkozóan. Kilátásba helyezte, hogy a sértett által - a korábbi élettársával együtt - a fészekrakó program keretében igényelt és felvett hitel egyösszegben történő visszafizetésére fogja kényszeríteni.

Ezen túlmenően 2008. június és július hónapokban a sértett mobiltelefonjára zaklató, fenyegető tartalmú üzeneteket küldött.

A sértett 2008. július 24-én a rendőrségen tett tanúvallomása alkalmával joghatályos magánindítványt terjesztett elő a terhelt által elkövetett zaklatás vétsége miatt.

Az ítélet ellen az ügyész A.J. terhére, pénzbüntetés kiszabása végett, míg a terhelt és védője felmentés érdekében jelentett be fellebbezést.

A kétirányú fellebbezés során eljáró Tolna Megyei Bíróság a 2010. május 13-án jogerős 2.Bf.6/2010/8. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A tényállást kiegészítette azzal, hogy a terhelt 2008. július 10. és július 24-e között több mint hetven alkalommal kezdeményezett hívást a sértett felé, valamint június 16. és július 24. közötti időben összesen 23 sms-t küldött a telefonjára.

A jogerős határozatokkal szemben a terhelt és védője, a Be. 416.§ (1) bekezdés a) és c) pontjára hivatkozással nyújtott be felülvizsgálati indítványt, amelyben elsődlegesen az ítéletek hatályon kívül helyezésével egyidejűleg az eljárás megszüntetését, másodlagosan az ítéletek megváltoztatását és törvénynek megfelelő határozat hozatalát indítványozta.

A felülvizsgálati indítvány szerint az elsőfokú bíróság a Be. 373.§ (1) bekezdés I/c) pontjába ütköző eljárási szabálysértést követett el, mivel törvényes vád hiányában járt el. A vádirat ugyanis nem tartalmazza azokat a konkrét tényeket, illetve azon cselekmények részletes leírását, amelyekből az adott bűncselekmény célzata és elkövetési magatartása megállapítható lenne. Sérelmezi, hogy ezt a tényt a másodfokú bíróság sem észlelte, holott ennek felismerése az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését eredményezhette volna.

Ezen túlmenően az indítvány kifogásolja, hogy az elsőfokú bíróság a büntető anyagi jogszabályok megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét a zaklatás vétségében annál is inkább, mivel azt a saját maga által rögzített tényállás alapján sem tehette volna meg.

A tényállásban ugyanis nem szerepel azoknak a beszélgetéseknek és az elküldött üzeneteknek a tartalma, amelyekből az elkövető céljára, a sértett háborgatására, és az akarata ellenére történő kapcsolatfelvételre, illetve a sértett életébe való önkényes beavatkozásra lehetne következtetni.

A felülvizsgálati indítvány végső soron az ítélet megalapozatlanságát is sérelmezi, elsősorban a tényállás felderítetlenségére és iratellenes megállapításaira hivatkozással. Indokai szerint az alapügyben eljárt bíróságok oly mértékben nem állapítottak meg tényállást, hogy annak alapján még abban a kérdésben sem lehet állást foglalni, hogy a terhelt követett-e el bűncselekményt vagy sem.

Az indítvány szerint a célzat a terhelt és a sértett közötti munka és személyes kapcsolata rendezése volt, amelyet maga az eredmény, az általuk később írásban rögzített megállapodás igazolt, sőt az is megállapítható, hogy a telefonhívások nem voltak Sz.Á. ellenére.

A Legfőbb Ügyészség a BF.244/2010. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben pedig alaptalannak tartva a megtámadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.

A felülvizsgálati indítvány nem alapos.