EH 2004.1098 A tagsági viszony fennálltán alapuló jogvitát érdemben kell eldönteni [1989. évi II. tv. 10. §].[1]

Az I. r. felperes tagsági viszonya az alperesnél 1999. március hóban, míg a II. és III. r. felpereseké 1999. november 30-án szűnt meg. A felperesek 2000. szeptember 27-én kérték tagfelvételüket az alperesnél. Az alperesi vadászklub 19/2000. (IX. 8.) számú klubtanácsi határozata azt rögzítette, hogy bizonyos feltételek teljesítése esetén az alperes próbaidős tagként 2000. december 1. napjával tagjai sorába felveszi a felpereseket. Az alperes 2001. szeptember 10-én kelt döntésével a felperesek tagfelvételi kérelmét semmisnek tekintette, mert nevezettek az alperes többszöri felhívása ellenére sem igazolták a tagfelvételhez szükséges feltételeket.

E határozat megsemmisítése iránt a felperesek nyújtottak be keresetet, melyben arra hivatkoztak, hogy az alperes korábban említett határozata szerinti feltételeket teljesítették, így fizették a tagdíjat, rendszeresen jártak vadászatokra, tehát rendes, esetleg próbaidős tagnak minősülnek.

Az elsőfokú bíróság végzésével a pert megszüntette. Indokolása szerint a felperesek által felülvizsgálni kért határozat tulajdonképpen a tagfelvételi kérelmet elutasító határozat volt, azonban ez ellen csak az egyesület tagja nyújthat be keresetet, míg a felperesek nem tekinthetők tagnak. A pert tehát nem a jogszabályban erre feljogosított személyek indították, így a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának, illetve a per megszüntetésének volt helye.

A végzés ellen a felperesek éltek fellebbezéssel, kérve az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását, és a felperesek rendes tagságának visszaállítását.

Az alperes észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének hatályában történő fenntartását (helyesen helybenhagyását) kérte.

A felperesek fellebbezése az alábbiak szerint alapos.

Az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény (a továbbiakban: Etv.) 10. §-ának (1) bekezdése alapján a társadalmi szervezet valamely szervének törvénysértő határozatát bármely tag - a tudomására jutástól számított 30 napon belül - a bíróság előtt megtámadhatja. Jelen ügyben a felperesek egy olyan alperesi döntést támadtak keresetükben, mely közvetlenül tagsági viszonyukkal, tagkénti minősítésükkel volt kapcsolatos. Az elsőfokú bíróság végzésében e tagsági viszony fennállta tárgyában lényegében érdemi döntést hozott, egyúttal azonban a pert végzéssel szüntette meg. Abban az esetben azonban, amikor a per tárgya éppen a társadalmi szervezetnél való tagsági viszony fennállta, vagy annak hiánya, - a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint - nem végzésben, hanem az ügy érdemében hozott ítélettel kell a bíróságnak a döntését meghoznia. A Pp. 130. §-ának (1) bekezdése g) pontja ugyanis abban az esetben alkalmazható, ha nyilvánvaló, miszerint a pert nem a jogszabályban erre feljogosított személy indította. Jelen ügyben azonban ez a kérdés nem volt nyilvánvaló, így a g) pontot illetően a bíróságnak - helyesen - vizsgálódást kellett lefolytatnia.

A kifejtett indokokra tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 258. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot utasította a per további tárgyalására és újabb határozat hozatalára. (Legf. Bír. Kpkf. IV. 37.794/2002. sz.)