BH 2005.5.166 I. Emberölés kísérletének megállapítása életveszélyt okozó testi sértés helyett [Btk. 16. §, 166. § (1) bek., 170. § (1) bek., (5) bek.].

II. A bűncselekmény helyes jogi minősítésének alapjául csak a történeti eseménysor - folyamatában, összefüggésében történő - értékelése szolgálhat [Be. 258. §].

A megyei bíróság a 2002. október 2. napján kihirdetett ítéletével N. S. terheltet életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt 2 év börtönre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte.

Kétirányú - az ügyész részéről a terhelt terhére téves minősítés és súlyosítás, míg védelmi oldalról enyhítés érdekében bejelentett - fellebbezés alapján eljárva az ítélőtábla a 2004. március 9. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozott ítéletével a megyei bíróság határozatát annyiban változtatta meg, hogy a főbüntetés tartamát 3 év 6 hónapra, a mellékbüntetés mértékét 3 évre súlyosította, s a terheltet az elsőfokú eljárás során felmerült összes bűnügyi költség viselésére kötelezte.

A másodfokú bíróság által nem érintett tényállás lényege a következő:

A büntetlen előéletű, 1971-es születésű N. S. terhelt 2000. november 19-én hajnali 4 óráig B.-n egy discóban szórakozott A. S., B. A. és D. L. társaságában.

A terhelt mintegy 10 üveg sört fogyasztott, amitől ittas állapotba került.

D. L. korábban J. A.-nak udvarolt, akinek az öccse, J. T. születésnapi összejövetelt tartott a G., A. út 3. szám alatti családi házban. Ezért D. L. felvetette, hogy menjenek oda és folytassák ott a szórakozást.

B. A. gépkocsiján 4 óra 30 és 5 óra közötti időben mindannyian a fenti címen lévő családi házhoz mentek. A lakásba csak a terhelt és D. L. ment be, ahol kabáttal letakarva egy kanapén feküdt Á. K. sértett barátnője, D. I., akiről a terhelt, vagy a társa a kabátot felemelte. A sértett - aki szintén ittas volt - indulatosan kifogásolta, hogy miért nézték meg a barátnőjét, s a terhelttel szóváltásba keveredett. A terhelt és D. L. kiment az udvarra, de a veszekedés nem fejeződött be a terhelt és a sértett között. A terhelt bekiabált a lakásba "ha valami nem tetszik, gyere ki".

Á. K. kiment az udvarra, ahol a terhelt kétszer arcul ütötte őt, majd az őket szétválasztani akaró J. T.-nak adott egy pofont. Á. K. ezt követően kétszer has-, illetve nemi szerv tájékon rúgta, majd megütötte a terheltet, akivel egymás nyakát átkarolva dulakodtak, és kölcsönösen ütlegelték egymást. A sértett megharapta a terhelt kezét, dulakodás közben az udvaron parkoló gépkocsi motorháztetejére estek; N. L. választotta szét őket. Ekkor már a terhelt és a sértett arca, orra vérzett. A bentről még kiérkező, illetve kint tartózkodó, - a tényállásban név szerint felsorolt - személyek körbefogták a terheltet és a sértettet. N. S. terhelt ekkor a ruházatából elővett kinyitott zsebkéssel "na ekkor ezt neked" kijelentéssel D. I. felé indult. Á. K. "ne merd bántani a barátnőmet" felszólítást intézett hozzá, mire a terhelt kaszáló mozdulatokat téve a késsel, a sértett irányába fordult "és nem sokkal egy sövény előtt közepes erővel hasba szúrta". Ezután a terhelt és a sértett ismét összekapaszkodtak és a sövényen átesve, a hátsó udvarban a földre kerültek. "A földön a dulakodást tovább folytatták. Itt a vádlott közepes erővel, kaszáló erőbehatással halántéktájon, a bal fülcimpa csúcsánál ismét megszúrta a sértettet, mely szúrás egy viszonylag kis erejű vágással, kb. 20 cm-es hosszúságú metszett sérülést okozva ráterjedt a sértett nyaktájékára is"

A sértett a gyomorszáj területén 2 cm bemeneti nyílású, 5 cm szúrcsatorna hosszúságú - amelyből 3 cm hasűri elhelyezkedésű - sérülést szenvedett. A szúrás a máj bal lebenyén is áthatolt; sérült a gyomor is. Ez a sérülés közvetett életveszélyes volt, a közvetlen életveszélyt a műtét elhárította.

A másik szúrás következtében a sértett a fej bal oldalán "a falcsonti halántéki tájékről kiinduló, a fül területén áthaladó, a nyakon a fejbiccentő izom alatti területen végződő, kb. 20 cm-es, függőleges szúrt-metszett sebzést szenvedett azzal, hogy a fülkagyló alsó részén áthatoló sérülés jött létre és sérült a fejbiccentő izom is. Nagy érképlet nem sérült, a fülsérülést műtétileg rekonstruálni kellett. Ez a sérülése nem volt életveszélyes, azonban mindkettő 8 napon túl gyógyuló volt; tényleges gyógy­tartamuk egyenként és összességükben is 2 hónap."

A megyei bíróság - ítéletszerkesztési hibából adódóan - a bizonyítékok mérlegelése körében is állapított meg tényeket, amelyeket a Legfelsőbb Bíróság a tényállás részének tekintett.

Így: "a kimenő sértett semmiféle támadó mozdulatot nem tett a vádlott felé, ellenben N. S. volt az, aki rögtön megütötte őt.".

Továbbá, a terheltet a sértett rúgása a nemi szervén eltalálta, attól "megroggyant, összegörnyedt". Végül hogy a fejet ért, közepes szúrást egy enyhébb, csekélyebb erőbehatású metszés követte.

"A nyaktájékon azért jelentett veszélyt, mert néhány milliméteres eltérés esetén sérülhettek volna azok az érképletek, amiből eredően életveszély, vagy halálos eredmény is bekövetkezhet".

A megyei bíróság azért minősítette a cselekményt a vádtól eltérően - ami emberölés kísérlete volt -, mert "az igazságügyi orvos szakértő véleménye szerint szükséges lett volna a hasi sérülésnél nagy erejű, és a nyaki sérülésnél is legalább közepes erejű erőbehatásra, továbbá a nyaki sérülésnél az elszenvedetthez képest eltérő, életveszélyes helyen való megjelenésre".

Mivel a halálos eredmény kialakulásának lehetősége azért maradt el, mert a terhelt nem alkalmazott "a szakértő által megkövetelt nagyságú erőt", így kétséget kizáró bizonyossággal nem állapítható meg, hogy szándéka "átfogta volna a sértett megölését".

Álláspontja szerint a fentieket támasztották alá az elkövetés körülményei: a nagyszámú tanú jelenléte, a hasi szúrást megelőző kaszáló mozdulat, a fej, nyaki sérülés kifejezett kaszáló jellege, a terhelti kijelentések hiánya, és az, miszerint a sértett "maga sem érezte, hogy élete veszélyben forogna, az őt ért sérülések keletkezési mechanizmusára nem is tudott nyilatkozni".

Mindezekre figyelemmel a terhelt cselekményét a Btk. 170. § (1) és (5) bekezdés első fordulata szerinti életveszélyt okozó testi sértés bűntetteként értékelte; "egyben mellőzte a Btk. 166. § (1) bekezdésbe ütköző emberölés bűntettének kimondását".

Az Ítélőtábla - utalva a Legfelsőbb Bíróság 15. számú irányelvében foglaltakra - a tárgyi oldal ismérvei alapján megállapította, hogy azok - az életveszélyes eszköz használata, létfontosságú szervek (has, nyak) felé irányuló szúrás, az elkövetés módja - az élet elleni támadásra vonható következtetést erősítik, ám azokat az alanyi oldallal együtt vizsgálva, a testi sértés okozására irányuló szándék megállapítására adnak alapot.

A terhelt és a sértett nem ismerték egymást; a sértett és a terhelt között kialakult konfliktushelyzet nem volt jelentős és komoly, annak "túlértékelésében a sértetti közrehatásnak is fontos szerepe volt".

Amikor a terhelt hívására a sértett kilépett a kertbe, a bántalmazást a terhelt kezdte "viszont a sértett sem tért ki az ittas, általa ismeretlen személy kihívása elől", hasba- és nemi szerv tájékon rúgta őt, majd kölcsönösen verekedtek. A kés elővétele, a sértett eszközzel való megtámadása hirtelen kialakult szándékkal történt; az akarat-elhatározás és az elkövetés között alig volt időköz. Ilyen körülmények között a terheltben nem feltétlenül merült fel az élet kioltásának lehetősége, erre nem is volt oka. Nem volt feltárható olyan korábbi kapcsolat, amely motívumként szerepet játszott volna, de ilyen okot "a helyben keletkezett ellenséges légkör" sem indokolt.