A Szegedi Ítélőtábla Bf.417/2012/5. számú határozata hűtlen kezelés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 56. §, 319. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 75. §, 78. §, 331. §, 332. §, 352. §, 371. §, 372. §] Bírók: Cserháti Ágota, Gyurisné dr. Komlóssy Éva, Sefta Márta

Szegedi Ítélőtábla

Bf.I.417/2012/5.

A Szegedi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Szegeden, 2012. december 12. napján tartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A hűtlen kezelés bűntette miatt az I.rendű vádlott ÉS TÁRSA ellen indított büntetőügyben a Gyulai Törvényszék 2012. június 19. napján kihirdetett 13.B.41/2011/155. számú ítéletét m e g v á l t o z t a t j a az alábbiak szerint:

Az I. rendű vádlottal szemben a hűtlen kezelés bűntettének vádja alóli felmentésre vonatkozó rendelkezést m e l l ő z i .

Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyja.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S :

A Gyulai Törvényszék, mint elsőfokú bíróság az I. rendű és a II. rendű vádlottat a Btk. 319. § (1) bekezdésébe ütköző, és a (3) bekezdés c) pontja szerint minősülő, folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés bűntette miatt - egyezően - 2 év, végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett börtönre, és 5 év, az ügyvezető igazgatói foglalkozástól és az igazgatósági tag tisztség viselésétől eltiltásra ítélte. Kötelezte a vádlottakat az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

Az I. rendű vádlottat az ellene a Btk. 319. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés a) pontja szerint minősülő hűtlen kezelés bűntette miatt emelt vád alól a Be. 331. § (1) bekezdésére történő hivatkozással, de elévülés okából felmentette.

Az első fokú ítélettel szemben fellebbezést jelentettek be:

- Az ügyész az I. rendű vádlott terhére a tényállás I/A. 1./ pontjában részletezett cselekmény kapcsán a behajtási kötelezettség elmulasztásával megvalósított hűtlen kezelés bűntettében való bűnösségének megállapítása végett (mely részcselekmény a folytatólagosság egységébe tartozik), míg a hitelkihelyezés miatt ugyanezen tényállási pont tekintetében a felmentő rendelkezés helyett elévülés címén az eljárás megszüntetése érdekében,

- Az I. rendű vádlott és védője bűncselekmény hiányában történő felmentés,

- A II. rendű vádlott és védője felmentés végett.

Mindkét védő a fellebbezést írásban részletesen indokolta. Ebben az I. rendű vádlott védője már megalapozatlanság miatt az első fokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta.

A fellebbviteli főügyészség átiratában az I. rendű vádlott terhére bejelentett ügyészi fellebbezést fenntartotta és indítványozta a tényállás I/A. 1./ pontjában foglalt cselekmény elkövetésének megállapítását azzal, hogy az elsőfokú bíróság ezzel kapcsolatosan nem merítette ki teljes egészében a vádat, hiszen az a hitel behajtásával kapcsolatos kötelezettség elmulasztását is az I. rendű vádlott terhére rótta. Ezért indítványozta az első fokú ítélet tényállásának ezzel történő kiegészítését, valamint annak megállapítását, hogy ez a részcselekmény beletartozik az ugyanilyen elkövetési magatartással folytatólagosan megvalósított hűtlen kezelés bűntettébe. Egyebekben az első fokú ítélet helybenhagyását indítványozta.

A fellebbezési nyilvános ülésen az ügyész továbbra is fenntartotta az I. rendű vádlott terhére bejelentett ügyészi fellebbezést. A már kifejtett indokokra figyelemmel indítványozta a vádlott bűnösségének megállapítását e cselekményben is azzal, hogy így tekintse a büntetést vele szemben kiszabottnak. Észrevételezte, hogy az elsőfokú bíróság ítélete nem felel meg az úgynevezett belső arányosságnak, mert álláspontja szerint a II. rendű vádlott esetében súlyosabb büntetés kiszabása lett volna indokolt, erre azonban a másodfokú eljárásban a súlyosítási tilalom miatt nincs törvényi lehetőség.

Az I. rendű vádlott védője a fellebbezési nyilvános ülésen fenntartotta az írásban benyújtott fellebbezésének indokolásában írtakat, és az első fokú ítélet hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, mert a szakértők általuk is elismerten hiányos dokumentációkból dolgoztak, továbbá nem vették figyelembe azt, hogy az 1996. évi CXII. törvény, valamint a 14/2001. (III. 09.) PM rendelet nem vonatkozik a pénzügyi vállalkozásokra. Sérelmezte, hogy - álláspontja szerint - az eljárás során a bizonyítási teher megfordult és a vádlott volt kénytelen bizonyítani különböző dokumentumok beszerzésével az ártatlanságát. Az eljárás során az I. rendű vádlott által csatolt okirati bizonyítékokat azonban az elsőfokú bíróság

Bf.I.417/2012/5.

figyelmen kívül hagyta. Sérelmezte a bizonyítási indítvány elutasítását is, és indítványozta, hogy a megismételt eljárásban a szakértők válasszák külön az(1. sz. gazdasági társaság megnevezése) 2003. júliusa előtti és azt követő monitoring tevékenységét.

A II. rendű vádlott védője a fellebbezési nyilvános ülésen fenntartotta írásban benyújtott, részletesen indokolt fellebbezését. Továbbra is arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság iratellenesen állapította meg azt, hogy a II. rendű vádlott önálló döntési jogkörrel bíró, vezető tisztségviselője volt az (1. sz. gazdasági társaság megnevezésé)-nek. Ezzel szemben - álláspontja szerint - az rt. igazgatási üléseiről készült, és az elsőfokú eljárásban becsatolt jegyzőkönyvekből, valamint egyes hitelek prolongálását kérő beadványokra az 1. sz. tanú vezérigazgató által írt feljegyzésekből egyértelműen az állapítható meg, hogy a II. rendű vádlott ilyen önálló döntési jogkörrel nem rendelkezett.

Mindezekre figyelemmel elsődlegesen bűncselekmény hiányában, másodlagosan bizonyíték hiányában kérte a II. rendű vádlott felmentését, ugyanakkor csatlakozott az I. rendű vádlott védője által előterjesztett hatályon kívül helyezésre irányuló fellebbezéshez is.

Az I. rendű vádlott védőjéhez csatlakozva arra hivatkozott, hogy tevékenysége során károkozási szándék nem vezette.

A II. rendű vádlott is mindenben csatlakozott védőjéhez.

A másodfokú bíróság az ügyészi fellebbezést a fellebbviteli főügyészségi átiratban írtak szerint ítélte alaposnak, míg a védelmi fellebbezéseket alaptalanoknak találta.

Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a szükséges és lehetséges körben lefolytatta, eljárása során perrendi hibát nem vétett.

Az elsőfokú bíróság a további bizonyítási indítványt megalapozottan utasította el, annak indokával a másodfokú bíróság is egyetértett. Az ítélőtábla álláspontja szerint sem szükséges az ügyben további bizonyítás elrendelése.

Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat mérlegelési körébe vonta és döntően megalapozott tényállást állapított meg, azt az iratok egybehangzó adatai alapján (Be. 352. § (1) bekezdés a) pontja) a másodfokú bíróság csak az alábbiak szerint helyesbítette, illetve egészítette ki:

Az I/A. 2./ pont (első fokú ítélet 7. oldal 1. bekezdése) a (szerződés száma) számú hitel vonatkozásában a tőke helyesen 15.262.437,- forint.

Az I. rendű vádlott által okozott vagyoni hátrány összesen 100.783.851,- forint (figyelemmel a tényállás I/A. 1./ pontjában foglalt és a folytatólagosság egységébe tartozó cselekményre is), amiből 45.203.188,- forint megtérült, a meg nem térült vagyoni hátrány összege 55.580.663,- forint.