A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20691/2017/10. számú határozata jogsértés megállapítása (SZERZŐI jogsértés megállapítása) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 192. §, 206. §, 235. §, 239. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 200. §, 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) 1. §, 42. §, 45. §] Bírók: Békefiné dr. Mózsik Tímea, Lesenyei Terézia, Pullai Ágnes

Fővárosi Ítélőtábla

8.Pf......./2017/10.

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Braun Dávid ügyvéd (....) által képviselt felperes neve (....) felperesnek, a dr. Pankotai Ügyvédi Iroda (...., ügyintéző: dr. Pankotai Zoltán ügyvéd) által képviselt alperes neve (....) alperes ellen szerzői jogsértés megállapítása és jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2017. április 4. napján kelt, 1.P..../2014/45. számú ítélete ellen a felperes 46. sorszám alatti fellebbezése folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 800.000 (Nyolcszázezer) forint + áfa összegű ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította és kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 5.000.000 forint perköltséget.

Az ítélet tényállása szerint 2004. január 8-án forgalmazási szerződés jött létre a felperes, mint engedélyező és az alperes, valamint a perben nem álló C...Srl., mint engedélyesek között (F2).

A szerződés 2. pontja szerint a felperes engedélyezi a forgalmazást a C... és az alperes részére, akik együttesen vesznek részt az "A" mellékletben felsorolt 394 film jelenlegi és jövőbeli ismert vagy ismertté váló összes videójogának értékesítésében O..., S.. M..., V... és S... olasz tartománya tekintetében, 20 éves időtartamon keresztül 2023. december 31-ével rögzített lejárati időponttal. A 3. pont szerint a felperes a C... és az alperes javára összesen 40% jutalékot ismer el, amely cégenként 20-20%-ot jelent. Az 5. pont alapján a felperesnek minden évben - az év december 31-éig bezárólag - beszámolót kell kapnia az összes megvalósult értékesítés után, valamint 30 napon belüli esedékes bizonylatokat a vonatkozó számla bemutatása ellenében. A 6. pont szerint a C... és az alperes kötelesek írásban tájékoztatni a felperest a hozzájuk érkező minden értékesítési ajánlatról annak érdekében, hogy megkapják az értékesítési jóváhagyást. A 13. pontban a felek a szerződésből fakadó bármely jogvita esetén kikötötték a Fővárosi Törvényszék (Court of Budapest) illetékességét.

A megállapodást az alperes részéről A... M..., a C... Srl. részéről S... L... írta alá.

2006. január 17-én újabb forgalmazási szerződés jött létre a peres felek és a perben nem álló C... között (F4).

A szerződés 2. pontjában a felperes engedélyezte a forgalmazást a COMPASS FILM és az alperes részére 394 film tekintetében. A szerződés magyar fordítása szerint videójogok kerültek átruházásra, az eredeti angol nyelvű szerződés "All TV RIGHTS" vonatkozásában tartalmaz rendelkezést, a peres felek eljárásban tett nyilatkozata értelmében a 2006. január 17-ei szerződés televíziós jogokra vonatkozott.

Mindkét megállapodás szerint, amennyiben az alperes, illetve a C... Srl. számára lehetőség merült fel a filmek forgalmazására, erről a felperest tájékoztatták, aki a tájékoztatásra választ fogalmazott meg, amelyben a megállapodás megkötésére felhatalmazta az alperest, illetve a C... Srl.-t. A szerződések alapján a felperes számlákat bocsátott ki az alperes, valamint a C... Srl. felé licencdíjakra vonatkozóan, amelyet az alperes, illetve a C... Srl. a felperes felé fizetett meg.

2004. január 12-én a felperesi ügyvezető igazgató az alperes, valamint a C... Srl. felé nyilatkozatot fogalmazott meg a 2004. január 8-ai keltezésű forgalmazási szerződésre hivatkozással (F3). Ennek értelmében minden típusú televíziós jogot is belefoglalt a forgalmazási szerződésbe a megjelölt területeket illetően mind az eredeti 394 db játékfilmre, mind pedig e nyilatkozatban megjelölt további öt filmre vonatkozóan.

2010. október 20-án a felperes, az alperes és a C... Srl. között megállapodás jött létre, amelyben kinyilvánították, hogy nem kívánnak tovább együtt dolgozni, ezért a szerződések felbontásában állapodtak meg.

A felperes 2013 év során egy olasz napilap tévéműsor mellékletéből szerzett tudomást arról, hogy a R... és a S... olasz televíziós csatornákon a jogtulajdonában lévő filmek - anélkül, hogy erről az alperes, illetve a C... Srl. tájékoztatta volna vagy a filmek felhasználására tőle engedélyt kért volna - sugárzásra kerültek. E tárgyban 2013. május 27. napján kelt információt kérő levelére a C... Srl. 2013. június 12-én válaszolt és tájékoztatta, hogy az alperes 2004. május 6-án a S... Srl.-lel egy 3.800.000 euró értékű sugárzási szerződést kötött, amelyben 165 olyan film felhasználására adott engedélyt, amelyből 70 film jogosultja a felperes és amelyek a hivatkozott, a felhasználást szabályozó szerződések hatálya alá tartoznak, a szerződés másolatát egyúttal megküldte a felperesnek.

A felperes 2013. október 29-én kelt levelével felszólította az alperest 967.272,60 euró összegű jogdíj megfizetésére, aki a számlát befogadta, de a felhívásnak nem tett eleget. A felperes ezért 2013. november 25-én európai fizetési meghagyásos eljárást indított, amely az alperes - érdemi védekezést nem tartalmazó - ellentmondása folytán perré alakult.

A felperes keresetében elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy az alperes jogsértően járt el akkor, amikor a felhasználás után járó díjat a felperes részére nem fizette meg. Kérte ezért a jogsértéssel elért nettó 967.272,60 euró tőke és ezen összeg után 2004. május 6-ától járó, a Ptk. 301/A. §-a szerinti késedelmi kamat megfizetésére kötelezni az alperest. Másodlagosan annak megállapítását kérte, hogy az alperes azzal, hogy a 2004. május 6. napján kelt szerződéssel a S... Srl. számára 70 olyan film televízióban történő sugárzását engedélyezte, amelynek a felperes a jogosultja, megsértette a felperes szerzői jogait. Erre tekintettel objektív és szubjektív jogkövetkezmények alkalmazását kérte, ezek között a jogsértéssel elért gazdagodásként formált igényt az elsődleges kereseti kérelemben megjelölt összegre. Harmadlagosan ugyanezen összeget és annak kamatát jogalap nélküli gazdagodásként követelte vissza.

Az alperes elsődlegesen joghatósági kifogást terjesztett elő. Vitatta a felperes kereshetőségi jogát is, megkérdőjelezve, hogy szerzői jogokkal rendelkezne. Hivatkozott a perbeli szerződések semmiségére azok jogszabályba ütközése okán ismét utalva arra, hogy a felperes nem rendelkezett a filmek tekintetében felhasználási joggal. Álláspontja szerint az F/3. alatti irat nem szerződés, hanem egy egyoldalú levél, amelyből az alperes számára nem keletkezett kötelezettség. Emellett a felperes vállalása lehetetlen szolgáltatásra irányul. A 2010. október 20-ai jogviszonyt lezáró megállapodás joglemondást tartalmaz a felperes részéről, így az alapján nem lehet követelése, amely egyebekben el is évült. Álláspontja szerint a perbeli szerződés színlelt, az valójában adóoptimalizálás céljából született.