A Győri Ítélőtábla Pf.20214/2015/4. számú határozata kártérítés (BÍRÓSÁGI JOGKÖRBEN okozott kár megtérítése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 78. §, 164. §, 228. §, 253. §, 254. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 349. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5. §] Bírók: Menyhárdné dr. Sarmon Hedvig, Vass Mária, Világi Erzsébet

Kapcsolódó határozatok:

Veszprémi Törvényszék P.20383/2015/24., *Győri Ítélőtábla Pf.20214/2015/4.*, Kúria Pfv.21209/2016/6. (BH 2017.2.62)

***********

Győri Ítélőtábla

Pf.III.20.214/2015/4. szám

A Győri Ítélőtábla felperesnek, az Országos Bírósági Hivatal Jogi Képviseleti Osztály által képviselt alperes ellen bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránt indított perében a Veszprémi Törvényszék 2015. szeptember 28. napján kelt, 14.P.20.383/2015/24. sorszámú ítéletével szemben az alperes részéről 26. és 27. sorszámon bejelentett fellebbezés folytán megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezését helybenhagyja.

A feljegyzett 16.000.- (Tizenhatezer) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 200.000.- forintot, valamint ezen összegnek 2013. március 1. napjától számított késedelmi kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Megállapította, hogy az állam által előlegezett 39.800.- forint eljárási illetéket az állam viseli, míg a felek viselik a perrel kapcsolatban felmerült költségeiket.

Az irányadó tényállás szerint a Szombathelyi Járásbíróság a 2013. január 14. napján kelt 6.Fk.158/2011/30. számú ítéletével bűnösnek mondta ki a felperest lopás bűntette és más bűncselekmények miatt, ezért őt egy év hat hónap börtönbüntetésre, és két évi közügyektől eltiltásra ítélte. Az ítélethozatal időpontjában a felperes előzetes letartóztatásban volt, melyet vele szemben az ugyancsak a járásbíróság előtt folyamatban lévő 3.B.794/2016. szám alatti büntetőügyben rendeltek el 2011. május 30-i foganatba vétellel.

A felperes a büntetőítélet ellen annak kihirdetésekor fellebbezést jelentett be, az ügyész az ítéletet tudomásul vette. A felperes a járásbírósághoz 2013. március 11-én érkezett beadványában fellebbezését visszavonta és kérte az ítélet végrehajtásának elrendelését. Mivel intézkedés nem történt, ezért a Járásbíróság elnökéhez címzett és a büntetőiratokhoz 2013. május 21-én csatolt újabb beadványában sürgette az ítélet jogerősítését utalva arra, hogy számára jelentős érdeksérelmet okoz az intézkedési késedelem. A felperes kérelme nem vezetett eredményre, ezért a alperes elnökéhez 2013. július 16-án érkezett beadványában panaszt jelentett be a késedelem miatt.

Ennek eredményeként a Járásbíróság a 2013. július 23-án a 2013. március 1. napján jogerőre emelkedett ítéletét jogerősítési záradékkal látta el, és a szabadságvesztési értesítőt kiállította, amelyet követően felperes 2013. augusztus 10-én kezdte meg börtönbüntetésének letöltését.

A felperessel szemben az előzetes letartóztatást, majd börtönbüntetését a Település 1i Országos BV Intézetben foganatosították. Előzetes letartóztatásának 2013. március 1. napjától 2013. augusztus 20. napjáig terjedő időszakában zárkán volt elhelyezve, kivéve az április 11-től számított 8 napot, mikor magánelzárást töltött a személyzet utasításának megtagadása miatt. A BV intézet az előzetes letartóztatottak - a felperes - zárkáját zárva tartotta, az intézeten belüli mozgás pedig csak felügyelet mellett volt lehetséges. A felperes 2013. február 14-én írásban kérte a rögzített kapcsolattartóinak törlését, így ezzel kapcsolatos jogosultságát nem gyakorolta. Ezen jogát, továbbá a levelezéshez, látogató fogadásához, csomagküldeményhez fűződő jogát a büntetőeljárás eredményessége érdekében nem korlátozták.

A felperes keresetében bírósági jogkörben okozott kár megtérítése címén 163.350.- forint vagyoni és 500.000.- forint nemvagyoni kára, és ezen összegek után 2013. március 1. napjától járó késedelmi kamat megtérítésére kérte kötelezni az alperest. A keresetét utóbb módosította, és kizárólag nem vagyoni kárának megtérítését kérte. Arra hivatkozott, hogy az ellene folyamatban volt büntetőeljárásban az alperes szervezeti egységeként működő Járásbíróság késedelmesen rendelte el a jogerős ítélet végrehajtását. Az ítélet 2013. március 1-jén jogerőre emelkedett, amely időpontban más büntetőügyben elrendelt előzetes letartóztatását töltötte, mely folyamatosan tartott 2013. augusztus 10-ig. Ekkor érkezett meg a BV intézethez az ítélet végrehajtásának elrendelése, és csak ekkor kezdhette meg 1 év 6 hónap börtönbüntetésének letöltését, melyre 5 hónap 10 napot kellett várnia. Állította, hogy az előzetes letartóztatás fizikailag és pszichikailag is megterhelőbb, mint a börtönfokozat, melyben büntetése letöltését korábban megkezdhette volna. Az előzetes letartóztatás során napi 23 órán át bezárva tartották, sportolási lehetősége heti egy alkalommal volt, kapcsolattartását csak ügyészi engedéllyel gyakorolhatta, nem végezhetett munkát és a dicséretszerzés is csak takarításból származhatott.

Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Nem vitatta, hogy a büntetőeljárásban az elsőfokú ítélet írásba foglalásának és a szabadságvesztési értesítő kiállításának késedelme megállapítható. A késedelem időtartama alatt azonban a felperes más ügyben előzetes letartóztatásban volt, ezért ha számára bármilyen hátránnyal járt volna, hogy a kiszabott szabadságvesztés megkezdése helyett előzetes letartóztatásban marad, ezt a hátrányt nem a bíróság késedelmes intézkedése, hanem saját felróható magatartása idézte elő. Az okozati összefüggés a vélt jogellenes magatartás és a felperes által esetlegesen bizonyított kár között nem igazolható, mivel a bírói gyakorlat szerint az okozati összefüggésnek közvetlennek és valósnak kell lennie. A felperes a perben a régi Ptk. 339. § (1) bekezdésében meghatározott törvényi tényállási elemek egyikét sem bizonyította, a tényállási elemek bármelyikének hiánya azonban a kereset elutasításához vezethet. Elsődlegesen a jogalap, másodlagosan az összegszerűség bizonyítottságának hiányában kérte a kereset elutasítását.

Az elsőfokú bíróság a határozatának indokolásában rámutatott, hogy a bírósági jogkörben okozott kár miatt kártérítési felelősség megállapítására akkor kerülhet sor, ha egyidejűleg fennállnak a kártérítési felelősség Ptk. 339. §-a szerinti általános és a bírói jogkörben okozott kártérítési felelősségnek a Ptk. 349. § (1) bekezdése szerinti különös feltételei is. A Ptk. 339. § értelmében a kártérítési felelősség általános és szükségképpeni elemei a jogellenes magatartás, a kár bekövetkezte és a kettő közötti okozati összefüggés. Ezeket a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján a felperesnek kellett bizonyítania, míg az alperes volt köteles igazolni, hogy felróhatóság a felperest ért kár bekövetkeztében őt nem terheli.