A Kúria Bfv.403/2015/7. számú precedensképes határozata hivatali visszaélés bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 416. §, 426. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 305. §] Bírók: Csák Zsolt, Csere Katalin, Vaskuti András

A határozat elvi tartalma:

Hivatali visszaélés valósul meg, ha a terhelt rendőri mivoltát hangoztatva, az ügyintézőben félelmet keltve követeli ismerőse részére gyámhatósági iratok szabályellenes kiadását.

***********

KÚRIA

Bfv.I.403/2015/7.szám

A Kúria Budapesten, a 2015. év július hó 13. napján megtartott tanácsülésen meghozta a következő

v é g z é s t :

A hivatali visszaélés bűntette miatt folyamatban volt büntetőügyben a terhelt és védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Kaposvári Törvényszék B.560/2013/44. számú ítéletét, valamint a Pécsi Ítélőtábla Bf.I.62/2014/12. számú ítéletét hatályában fenntartja.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, és ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

A Kaposvári Törvényszék a 2014. június 17. napján kihirdetett B.560/2013/44. számú ítéletével a terheltet bűnösnek mondta hivatali visszaélés bűntettében [Btk. 305. § c) pont]. Ezért őt egy év - végrehajtásában kettő évi próbaidőre felfüggesztett - szabadságvesztésre ítélte. A szabadságvesztést a végrehajtás elrendelése esetén börtönben kell foganatosítani, ebben az esetben a terhelt a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A bíróság a terheltet kötelezte a felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

A terhelt és védője által bejelentett fellebbezés folytán másodfokon eljárt Pécsi Ítélőtábla a 2014. december 2. napján jogerős Bf.I.62/2014/12. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta: a terhelttel szemben szabadságvesztés helyett háromszáz napi tétel, napi tételenként egyezer forint, összesen: háromszázezer forint pénzbüntetést szabott ki, melyet meg nem fizetése esetén szabadságvesztésre rendelt átváltoztatni. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt a Be. 416. § (1) bekezdés a) és c) pontjára hivatkozással terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, amelyben a megtámadott határozatok megváltoztatását, elsődlegesen bűncselekmény hiányában, másodlagosan bizonyítottság hiányában történő felmentését indítványozta.

Az anyagi jogszabálysértések körében a tényállás felderítetlenségére és iratellenességére hivatkozott. Sérelmezte a terhére rótt hivatali visszaélés bűntettében történt bűnösség megállapítását, mert - az alapeljárásban előterjesztett védekezését megismételve - vitatta, hogy hivatalos személyként lépett volna fel, mivel rendőr voltát és rangját nem közölte. Tanúk meghallgatását, szembesítések lefolytatását, valamint szakértő kirendelését indítványozta.

Végül kifogásolta a bíróság elfogultságát, mert a tényállás megállapítása során csak a vád bizonyítékait vette figyelembe. A bizonyítékok részletes értékelése útján, eseti döntésekre és az Alkotmánybíróság határozataira hivatkozott álláspontjának alátámasztására.

Eljárási szabálysértésként sérelmezte, hogy a vádiratot nem kapta meg, ezért a törvényes vád alapelve és - ehhez kapcsolódóan a tárgyalásra felkészülés lehetőségének hiányában - a fegyverek egyenlőségének elve is sérült. Hangoztatta a vádhatóság elfogultságát; azt, hogy az elővezetésével kapcsolatos fellebbezésének elbírálása elmaradt.

Végül kifogásolta az ítéletek jogi indokolásának hiányát, amivel az eljárt bíróságok indokolási kötelezettségüket is megszegték.

A terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítvány "kiegészítésében" új felülvizsgálati okra [Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára] alapítottan, a BH 2014.68. számú eseti döntésre hivatkozva utalt arra, hogy a terhelt tényállásban leírt magatartása nem alkalmas a hivatali visszaélés bűncselekményének megállapítására, ezért felmentését indítványozta.

Megismételte, hogy a vádirat kézbesítése elmaradt, ennek igazolására okirati bizonyítékokat mellékelt, és az Emberi Jogok Európai Bírósága döntéseire utalással fejtette ki a vádirat kézbesítésének elmaradásával kapcsolatos álláspontját.

Mindemellett azt is sérelmezte, hogy az eljárt bíróság a terhelt részére nem csak a vádiratot nem kézbesítette szabályszerűen, hanem a Be. 43. § (5) bekezdésében írt tájékoztatási kötelezettségének sem tett eleget, egyben megismételte az elővezetéssel összefüggő fellebbezés elbírálásának elmaradását. Vélekedése szerint a terhelt orvosszakértői vizsgálaton történő részvételének biztosítása érdekében, jogszerűtlenül került sor az elővezetésre, ezért az így beszerzett bizonyítási eszközök sem használhatók fel.

A Legfőbb Ügyészség BF.592/2015. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt a tényállás felderítetlenségét és iratellenességét, a bizonyítás hiányosságait kifogásoló és egyes eljárási szabálysértésekkel összefüggő részében a törvényben kizártnak, az anyagi jogi és eljárásjogi törvénysértést sérelmező részében alaptalannak tartotta, és a megtámadott határozatok hatályában fenntartására tett indítványt.

A Kúria a felülvizsgálati indítványt - mivel azt nem az ügyész nyújtotta be a terhelt terhére - a Be. 424. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen bírálta el.

Ennek során - a Be. 423. § (4) bekezdésében írtaknak megfelelően - a felülvizsgálati indítványban megjelölt okokra volt figyelemmel; emellett tekintettel volt ugyanezen törvényhely (5) bekezdése alapján a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában megjelölt - és az indítványban nem hivatkozott egyéb - feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértésekre is.

Ilyen eljárási szabálysértést azonban nem észlelt.

Az eljárási szabálysértésekre történő hivatkozást a Kúria részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak találta.

A Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja alapján a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálatnak akkor van helye, ha a bíróság a határozatának meghozatalára a Be. 373. § (1) bekezdés I. b) vagy c) pontjában, illetve II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor.

A törvény tehát tételesen megjelöli azon feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértéseket, amelyek megvalósulása lehetőséget ad e rendkívüli jogorvoslati eljárás kapcsán a jogerős ügydöntő határozat megváltoztatására, illetve hatályon kívül helyezésére. A felülvizsgálati indítványban felsoroltak túlnyomó részben a felülvizsgálat fentiekben idézett törvényi okainak körén kívül esnek.

Nem minősül abszolút hatályú eljárási szabálysértésnek az, hogy a terhelt részére az alapeljárásban nem kézbesítették a vádiratot. Ez a vád törvényességét sem érinti.

A vád törvényessége a vádirattal szemben támasztott azoknak a tartalmi követelményeknek a minimuma, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a büntetőeljárás bírósági szakasza meginduljon, s a bíróság az eljárást lefolytathassa [EBH2015.B.10]. A törvényes vád minimális tartalmi követelménye, hogy meghatározott személy pontosan körül írt, büntető törvénybe ütköző cselekménye miatt a bírósági eljárás lefolytatását kezdeményezze. A vád tárgyává tett cselekmény körülírása pedig akkor pontos, ha a vádló indítványában ismertetett történeti tényállás hiánytalanul tartalmazza a bűncselekmény törvényi tényállási elemeinek megfelelő konkrét tényeket, az elkövetési magatartást, a cselekmény megvalósításának helyét és idejét.