A Debreceni Ítélőtábla Pf.20089/2010/8. számú határozata kölcsöntartozás megfizetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 163. §, 164. §, 199. §, 206. §, 1979. évi 13. törvényerejű rendelet (Nmjtvr.) 25. §, 30. §, 54. §] Bírók: Csiki Péter, Süliné dr. Tőzsér Erzsébet, Veszprémy Zoltán

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf. II. 20.089/2010/8. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Debreceni Ítélőtábla a személyesen eljáró I.rendű felperes neve címe) lakos I. rendű és a Dr. Madlovicsné dr. Kovács Andrea Zsuzsanna ügyvéd (1051 Budapest, Hercegprímás u. 3. II/1.) által képviselt II.rendű felperes neve (címe) II. rendű felpereseknek, az előbb Dr. Szilágyi Béla ügyvéd, majd Dr. Nagy Emília ügyvéd (4400 N., Színház u. 4. I/2.) által képviselt I.rendű alperes neve I. rendű és II.rendű alperes neve II. rendű, mindketten című lakos alperesek ellen kölcsön visszafizetése iránt indított perében a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 2. P. 21.232/2005/107. számú ítélete ellen az alperesek által 110. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét helybenhagyja.

Kötelezi egyetemlegesen az alpereseket, hogy 15 nap alatt fizessenek meg a II. rendű felperesnek 75.000 (Hetvenötezer) forint általános forgalmi adót tartalmazó 375.000 (Háromszázhetvenötezer) forint fellebbezési eljárási költséget.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás:

A B-n, 1995. december 15. napján keltezett két tanú - az alperesek gyermekei - által aláírt elismervény szerint az I. rendű alperes a tanúk jelenlétében az I. rendű felperestől baráti kölcsön címén átvett 13.000.000 Ft összeget, aznapi árfolyamon 976.000 schillinget. Az okirat szerint a felek kikötötték, hogy annak visszaadása a mindenkori schilling árfolyam figyelembevételével történik, a kölcsön időtartama 3 év. Az I. rendű alperes biztosítékként felajánlotta a tulajdonát képező N., E. u. 9. alatti ingatlant, s átadta az I. rendű felperes részére az ingatlan értékmeghatározásáról szóló szakértői véleményt.

A kölcsönt 976.000 schilling összegben ténylegesen Dr. AA. - a II. rendű felperes édesapja, az I. rendű felperes barátja és üzlettársa, osztrák állampolgár - nyújtotta G-van 1995. november 22-én.

A N- n 1996. február 1-jén kelt, az I. rendű felperes mint kölcsönadó, az alperesek mint kölcsönvevők, valamint az alperesek gyermekei, mint tanúk által aláírt, Dr. HS. n-i ügyvéd által szerkesztett és ellenjegyzett okirat szerint az I. rendű felperes, mint kölcsönadó e napon baráti kölcsönként átadott az alperesek részére 26.500.000 Ft-ot, átszámítva 2.000.000 schillinget. Ennek átvételét az okirat tanúsága szerint a kölcsönvevők aláírásukkal elismerték, s fedezetként és biztosítékként lekötötték a kizárólagos tulajdonukban lévő N., E. u. 9. alatti ingatlanukat. Az ingatlan megterhelésére nem került sor, e napon ténylegesen az I. rendű felperes az alperesek részére kölcsönt nem nyújtott.

1996. április 20-án az I. rendű alperes 271.250 schilling kölcsönt kapott Dr. AA.től, G-ban. E kölcsönszerződésről az I. rendű felperes és az I. rendű alperes által aláírt okirat készült, amely 3.797.500 Ft átvételét tanúsította.

1997. szeptember 2-án keltezett, az I. rendű felperes és az I. rendű alperes által aláírt átvételi elismervény szerint az I. rendű felperes elismerte, hogy az 1996. február 1-jei és április 20-i szerződések szerint az I. rendű alperes kölcsönvevőtől a jelenlegi schilling árfolyamnak megfelelően a kölcsönösen elfogadott 15 Ft-os schilling átvételi áron 32.000.000 Ft-ot hiánytalanul átvett.

Az átvételi elismervényben foglaltaktól eltérően az I. rendű alperes ténylegesen 2.000.000 Ft-ot adott át az I. rendű felperesnek.

1999. február 15-én Dr. AA. kirendelt osztrák ügyvédje Dr. CP. írásban felszólította az I. rendű alperest, hogy Dr. AA. részére 271.250, valamint 976.000 schillinget és kamatait fizesse meg, vagy a visszafizetés tényét igazolja.

Az I. rendű alperes állítása szerint 1999. február 23-án válaszolt e levélre, s közölte, hogy Dr. AA.rel semmilyen szerződéses kapcsolatban nem áll, részére pénzzel nem tartozik, közölte továbbá, hogy az I. rendű felperes által aláírt kölcsönszerződés volt közöttük, melyből eredő tartozását azonban kiegyenlítette. Ennek igazolására mellékelte az 1997. szeptember 2-i keltezésű okiratot.

1999. május 15-én Dr. AA. elhunyt.

A G- i Polgári Törvényszék 1999. július 20-án tudomásul vette a Dr. AA. ügygondnoksági ügyében kirendelt ügygondnok ügyvéd - Dr. CP. - 1999. július 16-án kelt zárójelentését, amely egyebek mellett rögzíti a "követelések behajtása" cím alatt az I. rendű alperessel szembeni 976.000 és 271.250 schilling iránti követeléssel kapcsolatban, hogy az ügygondnok 1999. február 15-én kelt minősített fizetési felszólító levelére I.rendű alperes neve úr egyáltalán nem reagált.

Az Első G-i Közjegyzői Társaság Dr. AA. hagyatéki ügyében 1999. november 2-án felvett jegyzőkönyve a főleltárban az örökhagyó nyitott követelései között szerepelteti az I. rendű alperesnek nyújtott 976.000 schilling és 271.250 schilling összegeket azzal, hogy "ezekben a részben már visszafizetett, részben már nem fennálló követelésekkel kapcsolatban utalunk az ügygondnok 1999. július 15-i részletes jelentésére".

A G-i Polgári Törvényszék 1999. november 5-i keltezésű hagyaték átadási okiratában Dr. AA. hagyatékát a II. rendű felperesnek adta át.

A II. rendű felperes 2003. október 20-án meghatalmazta az I. rendű felperest, hogy az édesapja által az alperesek részére nyújtott pénzbeli kölcsön vissza nem fizetése miatt az adósokkal szemben eljárjon, szükség esetén a magyar bíróság előtt pert indítson.

Az I. rendű felperes 2003. november 14-én terjesztett elő keresetet az alperesekkel szemben, s ebben előbb 39.500.000 Ft és kamatai, majd keresetmódosítását követően 26.000.000 Ft és annak 1999. február 1-től járó kamatai megfizetésére kérte egyetemlegesen kötelezni őket. Előadása szerint a kölcsön tényleges nyújtója Dr. AA. volt, s a visszakövetelt összeget nem saját, hanem az örököse javára igényli.

A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 6. P. 22.116/2003/31. számú ítéletével a keresetet elutasította azzal az indokolással, hogy a magyar jog a perbizomány jogintézményét nem ismeri, így a felperes a más nevében nyújtott kölcsön visszafizetése iránt követeléssel nem léphet fel.

A fellebbezés folytán eljáró Debreceni Ítélőtábla Pf. II. 20.351/2005/4. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, s az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Megállapította, hogy a felperes az eljárás során jelezte, hogy Dr. AA. örökösét beavatkozóként perbe kívánja hívni, ennek ellenére a megyei bíróság a perbehívási kérelemről a perbehívottat nem értesítette, s ezzel lényeges eljárásjogi szabályt sértett.

A folytatódó eljárás során a II.rendű felperes előbb beavatkozóként lépett fel, majd az I. rendű felperes pertársaként perbelépett, végül önállóan kívánt igényt érvényesíteni.