BH 1996.12.640 Az azonnali felmondási jog gyakorlásához szükséges körülmények megítélése dologbérlet esetén [Ptk. 205. § (2) bek., 316. §, 423. §, 424. § (1) bek.].

A peres felek 1993. május 26-án írásbeli szerződésben megállapodtak abban, hogy az alperes meghatározott időre - 1993. szeptember 30. napjáig - bérbe veszi a felperes tulajdonában álló lakókocsit, amelyet az alperes kisebb átalakításokkal büfékocsiként kívánt üzemeltetni. A megállapodás szerint a lakókocsi havi bérleti díja 25 000 forint volt, amelyből 5000 forint előleget az alperes a szerződés megkötésével egyidejűleg kifizetett azzal, hogy azt az utolsó havi részletből fogják levonni. A bérleti szerződés tárgyát képezte az italhűtő és adagoló is, amelynek havi bérleti díját a felek 4000 forintban kötötték ki. A lakókocsihoz tartozó tárgyakat a szerződés szerinti leltár tartalmazta, melyekért a bérbevevő anyagi felelősséget vállalt.

A szerződés megkötésének napján az alperes a lakókocsit Z.-re, az üzemeltetés helyére szállította, majd felszerelte azokkal a berendezési tárgyakkal, amelyek a büfékocsikénti használatához szükségesek voltak, ezt követően 1993. június 23-án a Z.-i Gyermeküdülő Centrumban megkezdte annak üzemeltetését.

A használat során a kocsi méretei szűknek bizonyultak, ezért az alperes hirdetés útján egy másik büfékocsit bérelt, a perbeli lakókocsit pedig 1993. július 13-án visszaszállította a szerződéskötés és átvétel helyére, B.-re, ahol azt a felperes nem vette át, és a kulcsok is az alperes birtokában maradtak.

A fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemmel megindult és az alperes ellenmondása folytán perré alakult eljárásban a felperes elmaradt bérleti díj és kártérítés címén 65 000 forintnak és annak 1993. október 1. napjától járó évi 20%-os kamatainak megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes azzal védekezett, hogy a felperes által bérbe adott büfékocsi alkalmatlan volt a rendeltetésszerű használatra, és az alkalmatlan szolgáltatásra tekintettel ő jogszerűen állt el a szerződéstől, így sem bérfizetési, sem kártérítési kötelezettség nem terheli. Hivatkozott arra is, hogy a szerződéskötéskor a felperes szóban vállalta, hogy a büfékocsi üzemeltetéséhez szükséges berendezési tárgyakat az alperes rendelkezésére bocsátja, erre azonban nem került sor.

A lefolytatott bizonyítás eredményeként az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 61 000 forint tőkét és annak 1993. október l. napjától a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamatát, az ezt meghaladó felperesi keresetet elutasította.

A másodfokú bíróság ítéletével az első fokú ítéletet helybenhagyta. A jogerős ítélet indokolása szerint az eljárás adatai alapján nem volt megállapítható az, hogy a felperest további berendezési és felszerelési tárgyak átadási kötelezettsége terhelte, ezért az alperesnek a hibás teljesítésre való hivatkozása alaptalan. A felek között írásban határozott időre szóló bérleti szerződés jött létre. A Ptk. 205. §-ának (2) bekezdéséből kiindulva a szerződés létrejöttéhez a feleknek a lényeges, valamint a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges. A bérleti szerződés alapján a felperes a lakókocsi, annak berendezései, valamint a leltárban szereplő tárgyak átadására volt köteles, amit teljesített. Az alperes nem bizonyította, hogy a felperes ennél több szolgáltatásra vállalkozott volna, így pedig a felperes részéről szerződésszegés nem állapítható meg, tehát a Ptk. 316. §-ának alkalmazására nem volt lehetőség. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg a határozott időre járó bérleti díjat és az elmaradt haszonként egyhavi bérleti díjnak megfelelő összeget, így a marasztalás összegszerűsége is helytálló volt.