31973L0240[1]

A Tanács irányelve (1973. július 24.) az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosítási üzletág tekintetében a letelepedés szabadságát akadályozó korlátok eltörléséről

A Tanács irányelve

(1973. július 24.)

az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosítási üzletág tekintetében a letelepedés szabadságát akadályozó korlátok eltörléséről

(73/240/EGK)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TANÁCSA,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 54. cikke (2) és (3) bekezdésére,

tekintettel a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó korlátozások megszüntetését célzó általános programra [1] és különösen annak IV. C. címére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Parlament véleményére [2],

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére [3],

mivel a fent említett általános program az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosítási üzletágban létesítendő vállalkozások esetében előírja a más tagállamokból származó személyek megkülönböztetésének eltörlését;

mivel ezzel az általános programmal összhangban az ügynökségek és a fióktelepek létesítését korlátozó szabályok megszüntetése a közvetlen biztosítások területén a vállalkozások alapítási és működtetési feltételeinek összehangolásától függ; mivel az életbiztosítás kivételével a közvetlen biztosítások területén ezt az összehangolást a Tanács 1973. július 24-i első irányelve megvalósította;

mivel ezen irányelv hatálya minden tekintetben ugyanaz, mint ahogyan azt az összehangolásról szóló első irányelv mellékletének A. pontja meghatározta; mivel a körülményekre tekintettel ésszerűnek látszott az összehangolás alól kizárni az exporthitel-biztosítást;

mivel a fent említett általános programmal egyetértésben a szakmai szervezetekhez való csatlakozás jogának korlátait el kell törölni, amennyiben az érintett személy szakmai tevékenységeibe ennek a jognak a gyakorlása beletartozik,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

A tagállamok a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó korlátozások megszüntetésére irányuló általános program I. címe alá tartozó természetes személyekre és vállalkozásokra, a továbbiakban "kedvezményezettekre" vonatkozóan eltörlik az ezen program III. címében említett korlátozásokat arra a jogra vonatkozóan, hogy az első összehangolási irányelv 1. cikkében meghatározott biztosítási formákban vállalkozásokat alapítsanak és működtessenek.

"Első összehangolási irányelv" alatt az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosítási tevékenység megkezdésére és gyakorlására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási intézkedések összehangolásáról szóló, 1973. július 24-i első tanácsi irányelvet kell érteni.

Az exporthitel-biztosítást illetően azonban ezek a korlátozások érvényben maradnak, amíg az első összehangolási irányelv 2. cikk (2) bekezdés d) pontjában megállapított összehangolási programot végre nem hajtották.

2. cikk

(1) tagállamok különösen a következő korlátozásokat törlik el:

a) azokat, amelyek a kedvezményezetteket akadályozzák abban, hogy a fogadó országban azonos körülmények között és ugyanazokkal a jogokkal létesíthessenek vállalkozást, mint annak az országnak a saját állampolgárai;

b) azokat, amelyek olyan közigazgatási gyakorlaton alapulnak, amelynek eredményeképpen a kedvezményezetteket hátrányosabb módon kezelik, mint az ország saját állampolgárait.

(2) Az eltörlendő korlátozások különösen magukban foglalják azokat, amelyek a kedvezményezettek vállalkozásalapítását a következő módon tiltó vagy korlátozó rendelkezésekből fakadnak:

- a) Németországban:

azok a rendelkezések, amelyek a Szövetségi Gazdaságügyi Minisztérium számára mérlegelési jogot biztosítanak arra, hogy saját feltételeket szabjon a külföldi állampolgárok tekintetében ezen tevékenység megkezdéséhez, és hogy megakadályozza őket ezen tevékenység folytatásában a Szövetségi Köztársaság 1931. június 6-i törvénykönyvének (VAG) 106. cikk (2) bekezdés 1. száma értelmében, a 8. cikk (1) bekezdés 3. számával, a 106. cikk (2) bekezdés utolsó mondatával és a 111. cikk (2) bekezdésével együttesen;

- b) Belgiumban:

az az előírás, hogy az 1965. február 15-i törvény 1. cikkének értelmében egy úgynevezett iparűzési igazolvánnyal ("carte professionelle") kell rendelkezni;

- c) Franciaországban:

- a különleges hozzájárulás megszerzéséről szóló előírás [az 1935. október 30-i törvényerejű rendelet ("decret-loi") 2. cikk (2) bekezdése által kiegészített és módosított 1917. február 15-i törvény - a módosított 1941. augusztus 19-i rendelet ("decret") 1. és 2. cikke - a módosított 1947. augusztus 13-i rendelet ("decret") 2. és 10. cikke],

- az a kötelezettség, hogy kezeslevelet vagy speciális garanciákat kell rendelkezésre bocsátani a kölcsönösségi követelmények kielégítésére [az 1935. október 30-i törvényerejű rendelet ("decret-loi") 2. cikk (2) bekezdése által kiegészített és módosított 1917. február 15-i törvény, - az 1938. június 14-i törvényerejű rendelet ("decret-loi") 42. cikke - a módosított 1938. december 30-i rendelet ("decret") 143. cikke - az 1966. december 14-i rendelet ("decret") 9., 10. és 11. cikke],

- az a kötelezettség, hogy biztosítástechnikai tartalékokat kell képezni [az 1938. december 30-i rendelet ("decret") módosított 179. cikke - a módosított 1947. augusztus 13-i rendelet ("decret") 28. és 13. cikke - az 1966. december 14-i rendelet ("decret") I. címe].

- d) Írországban:

az az előírás, hogy a biztosítási engedélyt csak olyan társaságok kaphatják meg, amelyeket az Ír Társasági Törvény értelmében nyilvántartásba vettek, részvényeik kétharmadát ír állampolgárok birtokolják, és a teljes munkaidős ügyvivő igazgató kivételével az igazgatók többségének ír állampolgárnak kell lennie. Biztosítási Törvény, 1936., 12. szakasz és Biztosítási Törvény, 1964., 7. szakasz.

(3) Nem kell eltörölni azokat a törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedéseket, amelyek a kedvezményezetteket kezeslevél elhelyezésére vagy tartalékképzésre kötelezik, amennyiben a vállalkozás nem felel meg az első összehangolási irányelv 16. és 17. cikkében megállapított pénzügyi feltételeknek, ugyanazon irányelv a 30. cikk (1) és (2) bekezdésével összhangban.

3. cikk

(1) Amennyiben egy fogadó tagállam saját állampolgáraitól, akik az 1. cikkben említett valamelyik tevékenységet kívánják folytatni, igazolást követel meg a jó hírnévről és arról, hogy korábban nem folyt ellenük csődeljárás, vagy a kettő közül valamelyikről, akkor ez az állam más tagállamok állampolgáraitól elégséges bizonyítékként elfogadja a hatósági erkölcsi bizonyítványt, vagy ennek hiányában egy ezzel egyenértékű okiratot, amit a származási tagállam - vagy az a tagállam, ahonnan a külföldi állampolgár érkezik - illetékes bírósága vagy közigazgatási hatósága állít ki, amely tanúsítja, hogy ezeknek a követelményeknek a külföldi állampolgár megfelel.

(2) Amennyiben a származási ország vagy az az ország, ahonnan a külföldi állampolgár érkezik, nem bocsát ki igazolást a jó hírnévről, illetve arról, hogy az illető ellen nem folyt csődeljárás, az ilyen igazolásokat helyettesítheti az, ha a kérdéses személy a származási országban vagy abban az országban, ahonnan ez a személy érkezik egy hatáskörrel rendelkező bírósági vagy közigazgatási hatóság, illetve, ahol szükséges, közjegyző előtt eskü alatt nyilatkozatot tesz - vagy olyan államokban, ahol az eskü alatti kijelentésre nem vonatkoznak rendelkezések, ünnepélyes nyilatkozatot tesz; a fent említett hatóság vagy közjegyző tanúsítványt állít ki az eskü alatt tett nyilatkozat vagy ünnepélyes nyilatkozat hitelességéről. Az arra vonatkozó nyilatkozat, hogy a személy ellen nem folyt csődeljárás, az említett ország hatáskörrel rendelkező szakmai vagy kereskedelmi testülete előtt is tehető.

(3) Az (1) vagy (2) bekezdésnek megfelelően kibocsátott okiratokat kiadásuk után legkésőbb három hónappal lehet bemutatni.

(4) A tagállamok a 6. cikkben megállapított határidőn belül kijelölik azokat a hatóságokat és testületeket, amelyek ezeknek az okiratoknak a kibocsátására hatáskörrel rendelkeznek, és erről haladéktalanul értesítik a többi tagállamot és a Bizottságot.

4. cikk

(1) A tagállamok biztosítják, hogy a kedvezményezetteknek jogában áll szakmai vagy kereskedelmi szervezetekhez csatlakozni ugyanolyan feltételek mellett és ugyanolyan jogokkal és kötelességekkel, mint saját állampolgárainak.

(2) Vállalkozás alapítása esetén a szakmai vagy kereskedelmi szervezetekhez való csatlakozás joga magában foglalja azt a jogot, hogy a személy ezekben a szervezetekben magas hivatalokra választható vagy kinevezhető legyen. Az ilyen pozíciók azonban a befogadó ország állampolgáraira korlátozhatók abban az esetben, ha törvényben vagy rendelkezésekben megállapított előírások következtében a szóban forgó szervezet közhatalmi funkciókat gyakorol.

(3) A Luxemburgi Nagyhercegségben a "Chambre de commerce"-ben való tagság nem jogosítja fel a kedvezményezetteket az említett kamara igazgatási szerveinek megválasztásában való részvételre.

5. cikk

A tagállamok az 1. cikkben említett, egy másik tagállamban folytatott bármilyen tevékenység vonatkozásában nem nyújthatnak olyan segítséget állampolgáraik számára, amely a vállalkozás létesítésének feltételeit torzíthatja.

6. cikk

A tagállamok az első összehangolási irányelvről való értesítést követő 18 hónapon belül ezen irányelvvel összhangban módosítják az országukban hatályban levő rendelkezéseket, és erről haladéktalanul értesítik a Bizottságot. Az így módosított rendelkezések ugyanakkor lépnek hatályba, mint azok a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések, amelyeket az első irányelv értelmében fogadtak el.

7. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 1973. július 24-én.

a Tanács részéről

az elnök

I. Nørgaard

[1] HL 2., 1962.1.15., 36/62. o.

[2] HL C 27., 1968.3.28., 15. o.

[3] HL 118., 1967.6.20., 2323/67. o.

--------------------------------------------------